Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-20 / 29. szám

29-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

tálatokkal rendelkezik az egyházkormányzás mezején s ha nekünk, a mi elöljáróinknak alkalmuk van arra, hogy hogy ezeket a gazdag tapasztalatokat a saját maguk és a mi egyházaink javára gyümölcsöztessék: ezt az alkalmat két kézzel kell megragadniok.

Hasonlóképen vagyunk az ifjúsággal, amely kérdés a Ft. püspök urnák szintén állandó gondját képezi. Abban a nagyszerű ébredésben, amelyet hazai egyházunk ifjúsága a legújabb időben mutat, a püspök urnák nem csekély része van. Nemcsak a nagyok, hanem a jövendő idők tényezői is'ugv tekintenek reá, mint prófétára, akinek ajkáról minden szó drága kincs és mindig értéknek bizonyult jó tanács. Azt a csudálatos erőt, amelylyel a Ft. püspök urat ajándékozta meg Isten, a mi ifjúságunk is nagy nyereséggel kamatoztathatja saját javára. Lelkének kincses kamarája nyitva áll: jöjjön el mindenki, felnőttek és ifjak egyaránt, és merítsen abból saját magának, az anyaszentegyháznak és Isten dicsőségének javára.

A presbiteri és ifjúsági konferenciák legyenek népesek mindenütt s az ösz- szejöveteleket bevezető hojnesteadi konferenciák legyenek méltó bevezetői ezeknek a barátságos megbeszéléseknek.

AZ ÁRVÁK KÖRÚTJA.

“Zörgessetek és megnvittatik tinek- tek.”

Ezt a Jézusi parancsot követik a li- gonieri árvák és az Árvaház vezetősége, amikor hosszú útra indulnak, hogy zörgessenek az amerikai magyar re- íormátusság s általában mindenki ajtaján, aki szivén viseli a magyar árvák sorsát. Öt teljes héten keresztül város- ról-városra megyen az árvák csoportja, fáradhatatlanul munkás vezetőjüknek, igazi édes atyjuknak: Nt. Kalas- say Sándor árvaatyának vezetése alatt, nemcsak azért, hogy zörgessenek az amerikai magyarság szivének ajtaján, amely amúgy is nyitva áll előttük, hanem azért is, hogy fejlődésük, előha- ladásuk megmutatásával megköszönjék azt a sok jót, amiben már eddig is részeltették őket.

Ezen a héten Lorajnban, Elyriában, Conneauton, Ashtabulán, Fairporton voltak, hol mindenütt a legnagyobb szeretettel fogadták a mi árváinkat s bőséggel támogatták azt az intézményt, amely rájuk nézve az életet, a magyar életet jelenti.

További Útjukon, a következő hét folyamán fölkeresik Toledot, hol Julius 21-én részt vesznek az Istentiszteleten.

Julius 23-án Kalamazooban, 24én és 25- én South Bendben, 26-án Garyben, 27- én Indiana Harborban és 28-án East Chicagóban lesznek.

Hisszük és reméljük, hogy zörgeté- sükre mindenütt megnyílnak a szive.-, s a ligonieri Árvaház történetében ez a körút úgy erkölcsi, mint anyagi szempontból a legfényesebb lapok közé fog tartozni.

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE.

29-ik. 1929. jul. 21.

Ezékiel látomása.

Ol V. Ezékiel 47:1-9.

A próféták előtt Istennek csodálatos dolgai és tervei sokszor látomásban lettek világosokká és nyilvánvalókká. Ezékiel prófétának is ilyen csodálatos látomása volt. Látta a jeruzsálemi szent templomot, amint annak oltára alól frissvizü forrás buzogott fel. A forrás vize mentül lejebb haladt délnek, annál 'széleseb és gazdagabb -volt.

A folyó partján sok gyümölcstermő fát és vizében sok halat látott a próféta, mert az életnek vize volt az, mely felfakadt a templom oltára alól.

E látomás Isten intése volt. így árad ki az Ő kegyelme és irgalma azokra, akik Őt félik és tisztelik.

Isten ma is ad látomást azoknak, akik Őt szeretik és tanításait szivükben forgatják.

Aranyige: “Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.” Ésaiás 9:7.

Kérdések:

1. Mi módon világosítja meg Isten a próféták értelmét?

2. Mit látott Ezékiel próféta?

3. Honnan fakadt a viz ?

4. Mi volt a viz mellett?

5. Mit látott a vízben ?

6. Mi a látomás magyarázata?

7. Kiknek ad Isten látomást ?

30-ik. 1929. jul. 28.

Dániel és barátainak története.

Olv. Dániel 1:1-4, 19, 20. és 2:17-24. Jeruzsálem elfoglalása után Dániel és barátai mint foglyok kerültek Nabukodonozornak Babilónia királyának udvarába. Egyszer a király megparancsolta Aspenáznak az udvarmesterek fejedelmének, hogy a fogoly if jak- közül válasszon ki négyet, akik királyi származásúak, testükre nézve szépek, értelmesek és bölcsek, hogy ezek tanitsák meg az udvarbelieket a Káldeusok írására és nyelvére. As- penár névszerint ezeket választotta ki: Dániel, Ananiás. Misáéi és Azariás. A király ez ifjak számára a maga asztaláról rendelt ételt és italt. Dániel és barátai visszautasították a királyi ételt és italt és a maguk egyszerű ételét és vizet kívántak.

Midőn a király elé vitték az ifjakat, a király tizszerte okosabbaknak találta őket az ő országának tanítóinál és varázslóinál.

Aranyige: “Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” Dán. 12:3.

Kérdések:

1. Hogyan jutottak Dániel és barátai Nabu- kodonozor udvarába ?

2. Mit parancsolt a király Aspenáznak ?

3. Mit kívánt a király az if jaktól ?

4. Ki volt ez a négy ifjú ?

S-ik oldal.

5. Mivel akarta a király megjutalmazni őket?

6. Hogyan viselkedtek az ifjak ?

7. Milyeneknek találta őket a király ?

8. Mit tanulhatunk Dániel és barátainak történetéből ?

Kis bűn nagy romlást hozhat.

Wilberforce, a hires angol államférfi, egy alkalommal séta közben gyönyörű szép sast látott, mely mindig magasabbra emelkedett, de egyszer csak ingadozni kezdett repülés közben, végre is közelében hirtelen a földre zuhant. Hozzá sietett és halálra sebezve találta a madarak királyát, mert átha- raptu torkát egy kis menyét, melyet zsákmányul magával ragadott.

Van-e okod hálaadásra?

Sadi perzsa költőnek a legnagyobb nyomorúsággal kellett megküzdenie. Egyszer még cipőt sem tudott vásárolni és kénytelen volt mezítláb járni. Kétségbeejtő szomorúság töltötte el szivét. De elnémult ajkán a panasz, mikor nála ezerszer szerencsétlenebb embert látott, akinek lábai sem voltak.

Egy bölcs bankár.

Egy komoly gondolkodású bankár olyan képet függesztett fel szobájának a falára, mely az emberi lélek megszemélyesítője gyanánt egy nőt ábrázolt, amint aranynyal, ezüsttel megrakott ládája fölé hajolt; mögötte pedig a Sátán áll, kezében hurok van, melyet a nő elé tart, aztán az alkalmat lesi, hogy megfojthassa, amikor t. i. a nő jobban a pénzesládára hajol és nyaka önkéntelenül is a hurokba kerül.

A fukarok bolondsága.

Halálos beteg volt á gazdag ember, aki fukarságáról volt mindenki előtt ismeretes. Utolsó órájában felszólította “testi-lelki” jó barátait, hogy kövessék őt az örökkévalóságba. De földbirtoka azzal mentegetőzött, hogy a földbe gyökerezett és egészen hozzá nőtt. Háza meg azt mondta, hogy őt a talajba építették. Bársonykabátja pedig arra hivatkozott, hogy az örökösök várják. Végül teste azt a kifogást tette, hogy neki porrá és hamuvá kell lenni. .

. . . Semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit.

Szerezzen uj előfizetőket a “Reformátusok Lapjáénak-