Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-13 / 28. szám

VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JULY 13, 1929. No. 28. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Református* 1 Í.CO I O ‘urejo'j 80jioVJSi? 9eW| APJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFukiv.. APV APER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. BUZACSOKOR. IFJÚSÁGUNK. (M.) Amikor lapunk múlt számában a nyári magyar iskolákról s az abban szorgalmatoskodó gyermekeinkről ir­tunk : annak a cikknek is fölébe lehe­tett volna tenni ezt a gyűjtőnevet: Bu- zacsokor. Mert az amerikai magyar re- formátusság életének, ennek a gyümöl­csökben gazdag buzacsokornak egyik legértékesebb szála a nyári magyar is­kola s az abban tanuló gyermeksereg. Vasárnapi iskoláink mellett ezek a nyári magyar iskolák neveltek azt az Ifjúságot, amely egy szebb jövőnek biztató záloga. Ez a komoly irányú if­júság teljesen tudatában van az ő re­formátus keresztyénségének, tudatában van magyarságának és sok drága jelét adta már annak, hogy egyházaink jö­vendője nem reménytelen. Hogy az a sok aggódás, törekvés, vágyakozás és imádság, amelylyel őket körülvesszük: nem hiábavaló. Azok a konferenciák, amelyeket a magyar Christian Endeavor az elmúlt hetekben New Yorkban és Toledóban tartott, ékes bizonyságai annak, hogy nekünk van élő, törekvő, hivatásának magaslatán álló ifjúságunk, amelyre jóreménységgel tekintehetünk s amely szintén méltó alkotó része az amerikai magyar reformátusság buzacsokrának. Biztató jelekkel találkozunk és ezek látásán szivünk mélyéből lelkesedünk, anélkül azonban, hogy figyelmünk el­fordulna az előttünk valókról, a mező­nek ama részéről, amely még mindig megmunkálásra vár. Az ifjúság kérdése minden amerikai egyháznak egyik legnagyobb problémá­ja. És azok a nehézségek, amelyekkel az angolul beszélő egyházak. szemben állanak: reánk nézve kétszeresen na­gyok. Az angolul beszélő egyházaknak csak azokat a nehézségeket kell .leküzde­niük, amelyeket a mindennapi élet, az ifjúságot állandóan kisértő világ állít elébük. Nekünk azonban ezen felül még egy másik nehézséggel is meg kell küzde- nünk, amikor ifjúságunkat nemcsak egyházunknak, hanem a mi magyar gondolatvilágunknak is meg akarjuk tartani. Amikor arra törekszünk, hogy őrizzék meg őseik nyelvét, az ősi haza iránti kegyeletes ragaszkodást és azt a készséget, amely mindig örömmel vesz részt ezeknek az eszményeknek szolgálatában. A mi fiaink és leányaink már távo­labb állanak ezektől a gondolatoktól, mint mi. Természetesen, hiszen az ö szülőhazájuk már Amerika s az ő anyanyelvűk immár nem a magyar, ha­nem az angol. Gondolataikat sokkal in­kább ki tudják fejezni ezen a nyelven, mint szülőik nyelvén. Ok már egy egé­szen más világban élnek s a mi felada­tunk az, hogy ebbe a más világnézet­be bevigyük a mi gondolatainkat, a mi eszményeinket. És ha sikerül nekünk ezeken a dupla nehézségeken keresz­tül is olyan ifjúságot mutatni föl, amely büszkén nevezi magát magyar ifjúság­nak, magyar reformátusnak és hűsé­ges szívvel ápolgatja önmagában eze­ket a szent kötelékeket: az ifjúság megtartására irányuló: -munkánk két­szeres értékű, mert kétszeres nehézsé­geket győz le. A New Yorkban és Toledoban gyü- lésező ifjúság tehát nagyon, nagyon ér­tékes mi előttünk, mert bennük a ka­lászba szökkenő, sok nehézségen ke­resztül is diadalmaskodó vetésnek gyü­mölcseit látjuk. Bizonyságát annak, hogy igenis, van, lehetséges ifjúsági munka, amelynek eredménye nem áb­ránd, nem utópia, hanem reális valóság. A magyar Christian Endeavorban tö­mörült református ifjúságot szivünk minden szeretetével köszöntjük s arra kérjük őket, hogy a jóban tovább se restüljenek meg, Ne szégyeljék soha sem a Krisztust, és ne szégyeljék soha magyar származásukat. Legyenek kö­vetésre méltó példái ifjúságunk ama ré­szének, amely ma még nem fordit ele­gendő gondot a komolyabb munkára, hanem csak él az idővel s minden föl­fegyverkezés nélkül várja azt a jövőt, amikor nekiek kell, vagy kellene ke­zükbe venniök az ekeszarvát. Ezek az ifjú testvérek lássák meg a nagy különbséget ,ami egy komoly, tö­rekvő magyar református ifjú és azok között van, akik csak az élet múló gyönyörűségeiben keresik és találják elfoglaltságukat. Lássák meg s legye­nek méltó társai azoknak, akikben már most is ott él Krisztus s akik teljes tu­datában vannak a keresztyén élet nagy méltóságának és igaz gyönyörűségé­nek. Az amerikai magyar református ifjak “C. E," konferenciája Toledoban Június 26—28. között folyt le a “C. E.” harmadik évi nagy konferenciája Toledoban. Az elsőt 1927-ben tartottuk a Cleveland, O. East Side-i egyházban, mely várakozáson felül sikerült; a má­sodik az elsőhöz hasonlóan szép és ta­nulságos volt Homesteadon, Pa., 1928- ban. Ez a két konferencia a zászlóbon­tás és elindulás bélyegét hordja magán és örök értéke, az, hogy döntő befolyást .gyakorolt az amerikái magyar ref. ifjúságra. A toledoi konferencián szám-' ban talán kevesebben voltunk, de lé­lekben annál tisztultak b, emelkedettebb és határozottabb volt, úgy, hogy ezt a konferenciát a “haladás” konferenciá­jának nevezhetjük el. Mintha már régi kikövezett utakon járna az ifjúság, olyan tisztán látta itt a célt, az esz­közöket és az utat. Olyan volt ez a konferencia, mint egy kinyilt rózsa, melynek illata a Krisztus szerelmére emlékeztetett, A volt tisztikar és az előkészítő bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom