Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-06 / 27. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JULY 6, 1929. No. 27. SZÁM. AMERIKAI MAC J4 i • O Reformátusok ..apja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a Pa. Telefon: 22742 McKeesport. címen: A LELKET MEG NE OLTSÁTOK! (M.) Most már mindenütt megkezdődtek a nyári magyar iskolák: egyik legfontosabb tényezői az amerikai magyar rcí. egyházi és magyar életnek. Bezáródtak a Public School kapui s a mi gyermekeink tiz hónapi kemény munka után ismét beülnek az iskolapadba, hogy mig a többi gyermekek élvezik . a vakáció áldott örömeit: addig ők a pihenés idejét is tanulásra használják föl. A mi gyermekeinkben bennük van az a Lélek, amelyben nekünk gyönyörűségünk telik. Bennük van az Isten iránti tisztelet, szeretet és félelem lelke, mert hiszen ez mindenkivel vele születik. Bennük van a magyarság iránti szeretet lelke, mert hiszen magyar szülőktől származtak. Tőlünk függ, .hogy bennük ez a Lélek kifejlődjék, gyökeret verjen, olyant, amelyet nem tép ki belőlük az életnek semmi vihara sem. Tőlünk függ, hogy gyermekeinket Istenfélő, magyar református keresztyéneknek neveljük-é, avagy engedjük, hogy fölöttük az utca, vagy legjobb esetben a közönyösség vegye át hatalmát. Tőlünk függ, hogy a mi gyermekeink meg fognak-é maradni az Egyháznak és a Magyarságnak kötelékében. A lelket meg ne oltsátok, gyermekeiteket megtartsátok ! New Brunswicki egyházunk nagyon találóan hívja föl az egyletek figyelmét a nyári magyar iskolákra. Ezek az iskolák nemcsak az egyház érdekeit szolgálják, hanem ott állanak az egyetemes magyarság szolgálatában és ott állanak az egyletek szolgálatában. Szokatlan fölhívás talán, de nagyon találó és nagyon figyelemre méltó: az egyleteknek saját érdekükben is ki kellene terjeszteniük figyelmüket ezekre az iskolákra. Nemcsak azért, mert magyarok, hanem azért is, mert a magyar egyleteknek ezek az iskolák nevelik a jövendő tagságát. Ila nem lesz magyar gyermek, magyar ifjú, magyar jövendő : hová lesznek majd a magyar egyletek? . . . Néhai Dr. Souders, a Reformed Church egyik superintendentje, a magyarokról irt egyik könyvében mondja, hogy a magyar szülők minden áldözatra készek azért, hogy gyermekeiknél a magyar nyelvet tovább is fenntartsák. Fölhívja a lelkészek és tanítók figyelmét arra, hogy ezt a természetes törekvést használják föl arra, hogy mennél több Evangéliumot adjanak át a gyermekeknek. Igen, a mi magyar érzelmeinknek ápolása ott áll az Evangelium hirdetésének szolgálatában, s az Evangelium tanitása ott áll a mi magyar érzelmeinknek szolgálatában. Az anyag: a mi nagy áldozatot hozó gyermekeink, készen áll a megmunkálásra, csak ügyelnünk kell, hogy a munkát híven végezzük el. Ügyelnünk kell, hogy a kettős cél érdekében dolgozni kész lélek ki legyen elégítve. A lelket meg ne.oltsátok! Gyermekeiteket a nyári magyar iskolától vissza ne vonjátok, mert ez az Isten akarata s ez a mi magyar szivünknek legfőbb óhaja is. AMIT Ml TEHETÜNK. (M.) Nagyon sokszor halljuk, mi is valljuk és hirdetjük azt, hogv az amerikai magyarságnak történelmi hivatása van. Nem a véletlen, hanem Isten akarata az, amely bennünket ide vezérelt és itt telepitett le. Ez a hivatás nem égvéb, mint hogy legyünk szószólói a sok megpróbáltatáson keresztül menő szülő hazánknak, bizonyságtevők a világ legnagyobb földi hatalma: az Egyesült Államok előtt. Ez a mi tisztünk és kötelességünk, amit ha elmulasztunk: nem teljesítettük hivatásunkat. Mindnyájunknak el kell ezt végeznie ott, ahová az Isten akarata őrállóul rendelte. A magyarság egyetemének az ország egyeteme előtt. Az egyházaknak hitsorsosaik színe előtt. A munkásoknak az ő munkástársaik körében. A kereskedőknek a különböző kereskedelmi körökben, az iparosoknak az ipar mezején, a művészeknek a művészek között, a tudósoknak a tudomány világában. Mindenütt, mindenütt hallatni kell bizonyságot tevő szavunkat s zörgetnünk addig, amig meg nem nyittatik minekünk. , Amit mi közvetlenül tehetünk szülőhazánkért, anya-egyházainkért, a hazai intézményekért, az iparért, a kereskedelemért, a művészetért, a tudományért : az önmagában nagyon keveset jelent. Ezen a téren is meg kell tennünk azt, amit megtehetünk, de az igazi segítséget akkor nyújtjuk, amikor barátokat szerzünk Magyarországnak. Mindenki ott, ahol őrállomása van. A buffaloi Nemzetgyűlés nagyszerű határozatokat hozott e hivatás betöltésére és mi a legjobb reménységgel vagyunk azokkal szemben. Ezek azonban még csak határozatok, amelyek v ég r eh aj t á s ra várnak. A buffaloi Nemzetgyűlés óta azon-, ban cselekedet még csak egy van: az a fölirat, amelylyel az amerikai magyar reformátusok üdvözlik a Református Világszövetséget. Mi bizonyosra vesszük, hogy nem fogunk egyedül maradni a cselekedet mezején sem, de jól esik nekünk, hogy erre a tényre rámutathatunk. Cselekvésünknek különben nem ez az első mozzanata. Azok az összeköttetések, amelyeket amerikai hittestvéreinkkel fönntartunk, eddig sem képeztek holt-tőkét. Bőséges kamatokat hoztak már azok eddig is azokban a küldöttségekben, amelyek az amerikai protestáns világ megbízásából keresték föl főleg a megszállott területek magyar reíormátusságát, megvizsgálták sebeiket s föltárták azokat a legilletékesebb tényezők előtt, Jelenté-
