Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-15 / 24. szám

2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 24-ik szám. holott tulajdonképen nem volna reáutal­va, — tehát ha ilyen esettel találkozik: vájjon nem kötelessége-é, hogy indo­kolt esetben saját maga állapitsa meg egyik vagy másik egyházról, hogy im­már nincsen szüksége az eddigi se­gélyre ? Ha tehát ennek a megállapítása magának a Boardnak is módjában van, sőt ez egyenesen kötelessége is: vájjon nem szebb, tisztesebb és igazabb-é, ha ezt a megállapítást maguk az egyházak végzik el s ha becsületes lélekkel mér­legelve úgy érzik, hogy most már ke­vesebb segélylyel is beérhetik, vagy éppen az önfenntartó egyházak sorába léphetnek: akkor saját maguk jelentik azt és saját maguk kérik az évi segély leszállítását? ..... Persze, a dolog megfor­dítva is történhetik s valamely egyház­nak a segély fölemelését kell kérnie. Ha igy van: hát ezt sem kell takar­gatnia senkinek sem. Ismételjük, hogy a Board asztala körül megértő testvé­rek ülnek, akik szives készséggel nyújt­ják a segélyt ott, ahol arra szükség van, — viszont, visszaélnünk nekünk sem szabad a testvérek segitő szerete- tével. McKeesporti egyházunk hirei között olvassuk, hogy az évi segélyt, amely­nek összege ma már mindössze 300 dollár, 100 dollárral kisebb "összegben kérik megállapítani. Jegyezzük föl azt is, hogy McKeesporton a hosszú ideig tartó vita akörül forgott, hogy csak csökkentve legyen-é a segély, vagy pedig a gyülekezet teljesen az önfenn­tartó egyházak sorába lépjen? És je­gyezzük föl azt is, hogy a mckeesporti egyháznak ez a mostani határozata nem az első ezen a téren. McKeesporton a gyülekezet fokozatosan csökkentette a segélyt és csökkenti a jövőben is, hogy mennél előbb teljesen önfenntartó legyen. Ezt a határozatot is oda lehet illesz­teni a “Buzacsokor” díszes bokrétájába. Nem úgy, mint valami kivételes szálat, hanem csak mint egyet a többiek közül Mert McKeesport ezen a téren sem áll egyedül s nem fog egyedül állani a jövőben sem. Mi büszkék vagyunk azokra az egyházakra, amelyek öntuda­tosan törekednek az önfenntartásra s példaadóul szolgálnak tengeren innen s tengeren túl egyaránt. PÁRTOLJA LAPUNK HIRDETŐIT EGYHÁZAK EGYESÜLÉSE. Irta: Dr. Tóth Sándor, tanár. Egyesítési tervezet. Az egyesítési tervhez, mit az előzők­ben ismertettünk, Dr. George W. Rich­ards, lancasteri theologiai szemináriu­munk elnök-igazgatója, aki ennek a tervnek egyik alkotója és leglelkesebb harcosa, bő magyarázatokat közölt a Reformed Church Messenger március 14-iki számában. Ezekből idézem a kö­vetkezőket. Mind a három egyház, mely a ter­vezett módon kivánna egyesülni, né­met és svájci német eredetű. Az első református egyházközségeket Penn- sylvániában az 1725-ik évben szervez­ték meg; az első egyházmegyei gyű­lést (Coetus) Philadelphiában tartották 1747-ben. 1800-ban Frederick, Md., vá­rosban gyűlt össze a lelkészek és vilá­giak egy csoportja és egy társaságban egyesültek, aminek ezt a nevet adták: Krisztusban Egyesült Testvérek. Otter- bein és Bőhm voltak első szuperinten­denseik. Ennek a csoportnak előzőleg már 1789-ben és 1791-ben is voltak gyűlései. Első törvénykönyvüket 1815- ben adták ki. Az észak-amerikai evan­géliumi köz-zsinat pedig hat lelkész­nek köszönheti létrejöttét, akik 1840- ben Missouri államban, Gravois Settle- ment-ben tartottak alakuló gyűlést. E hat lelkész közül négy misszionárius volt, kettőt közülök a rajnai, kettőt pe­dig a bázeli missziói társaság küldött ki; kettő pedig független lelkész volt, az egyik Brémából, a másik Strassburg- ból jött. Min a három egyház tagja a Krisz­tus Amerikai Egyházai Szövetségi Ta­nácsának. (Federal Council of the Churches of Christ in America.) A SZERVES EGYSÉG TERVE. A terv szerint a három egyház nem társulna vagy szövetkezne, hanem szer­ves egységbe lépne. Az egyesülést an­nak az uj legfőbb egyházi hatóságnak a megszervezése tenné teljessé, amit Az Amerikai Egyesült Egyház Egyete­mes Zsinatának neveztünk. Ezt a ha­tóságot a három egyház egyházmegyéi, évi és kerületi konferenciái választa­nák, egyenlő számban a lelkészek és az egyháziak közül, ugyanolyan módon, ahogyan eddig választották legfőbb egy­házi hatóságaik képviselőit. Minden öt­ezer Urvacsorázó tag (megkezdett öt­ezer) utálj egy képviselőt választaná­nak. Idővel aztán valószinüleg egészen egységessé lenne a választási mód mind a három egyesült egyházban. Ez az egyetemes zsinat négy évenként gyülé- sezik; többször is tarthat gyűlést, ha szükségét látja. Az Egyetemes Zsinat végezné el azt a munkát, amit most a három egyház­ban az egyetemes zsinat és az egyete­mes konferenciák végeznek. Működési területe lenne a külmisszió, a belmisz- szió, a nevelésügy, beleértve a vasárna­pi iskolákat is, a kiadványok, a lelké- szi gyám- és nyugdíjintézet, és minden más olyan jótékonysági ügy, amit az egyetemes egyház indít. Az Egyetemes Zsinat választaná a felelősséggel neki tartozó tanácsokat: a külmissziói taná­csot, a belmissziói tanácsot, a keresz­tyén nevelésügyi tanácsot, a lelkészi gyám- és nyugdijintézeti tanácsot és a kiadványokat intéző tanácsot. A terv gondoskodik arról is, hogy a mostani három egyház megfelelő tanácsai olyan gyorsan egybeolvadhassanak, amilyen gyorsan ezt az állami szabadalomleve­lek, törvények, szabályzatok, alkotmá­nyok és vagyonjogi helyzet megengedi. Folytatása következik. A Biblia terjesztése. A Bibliát körülbelül minden ötödik héten kiacjják valamely uj nyelvre le­fordítva, amint azt a Britt és Külföldi Bibliatársulat már eleve eltervezte. Ez a Társaság már 50 évvel ezelőtt lefek­tette azt az elvet, hogy minden öt hét­ben egy uj nyelven adja ki a Bibliát s ezt azóta meg is tartotta. Az elmúlt év folyamán a Szentirást 11,399,540 pél­dányban adták ki, megtörve minden eddigi rekordot és 1,500,000 példány­nyal múlva felül az 1927. évi példányok számát. A Társaság azt mondja, hogy még mindig többet lehetne kiadni, da­cára annak, hogy Szoviet-Oroszország- ban nem szabad terjeszteni a Bibliát. Vájjon hol van még ezen a világon egy másik könyv, amely ennyi példány­ban és ennyi nyelven forogna az embe­rek kezén? És ha az Evangelium nem a tökéletes igazságot foglalná magá­ban: vájjon lehetne-é ilyen óriási pél­dányszámban és ilyen állandóan ter­jeszteni? Csak az igazság az, amely ezt lehetővé teszi. Szerezzen uj előfizetőket a “Reformátusok Lapjá”-nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom