Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-20 / 16. szám
16-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal. Az Amerikai magyarság történelme nem nyúlik vissza századokra sőt ha évtizedeket számolunk még akkor sem beszélhetünk túl sokról. Félszáz évvel ezelőtt még talán csak elvétve akadt egy-egy magyar. Nagyobb számban csak úgy 35 évvel ezelőtt kezdtek jönni. Egyletek és egyházak ekkor kezdtek alakulni. Ennél régebbi egyházaink nincsenek. Amikor egyházaink jubileumi ünnepre készülnek, rendesen 15, 20, legfeljebb 30 éves évfordulóról szólhatnak, nagy elvétve 35 éves évifordulóról is olvashatunk. Ebben az esztendőben több egyház készül jubileumi ünnepre. Egyházi híreinkben olvassuk hogy Toledo ebben az esztendőben fogja megünnepelni a múlt évről elmaradt 25-ik évfordulói ünnepet. A megboldogult Bogár Lajos lelkész elhalálozása miatt kellett elhalasztani az ünnepélyt. Detroit is jubileumra készül. Ez évben, ősszel fogják megtartani a .megalakulás 25-ik évfordulóját. Pittsburgh is készül jubileumra s értesülésünk szerint más egyházak is, mint a bridgeporti State Streeti egyház, s a mekee sport; egyház. Megemlítésre méltó az a tény, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik gyülekezet valami rendkívüli célt tűz ki a jubileumi ünnepléssel kapcsolatban. Példuál a hatalmas detroiti gyülekezet hirei között ezt olvassuk: “Jubileumi ünnepélyünkkel kapcsolatban célt is tűztünk ki. Úgy gondoljuk, hogy ha már jubilálunk, hát legyen annak maradandó nyoma. Kitűztük tehát célul azt, hogy jubileumi ünnepélyünkkel kapcsolatban törzsadóságunkból legalább is $10.000-t azaz tizezer dollárt fogunk letörlesz- teni, persze kamatokon kívül.” Abban az évkönyvben, melyet a Bridgeport, State Streeti egyház adott ki az év elején, ezeket olvassuk: “5000 törlesztésre! Ez legyen a jelszó ajkainkon. Akárhogyan, akármi módon, de teremtsük majd elő. Ez legyen a célkitűzésűnk, mellyel neki induln'k az uj esztendőnek, a 25 éves jubileumi esztendőnek.” A toledoi egyház templomát reon- váltatta, és adósságát csökkentette a jubileumi ünnepre való készülődésében. A többi egyházak is, kicsinyek és nagyok megható igyekezettel és szent elhatározásokkal készülnek a jubileumi ünnepélyekre. Adja a Mindenható, hogy mindegyik gyülekezet szent célja megvalósuljon. Szinte csodálatos, hogy régen elvetett kis mustármagokból itt-ott a gyülekezeti élet milyen hatalmas fává növekedett. Küzdelmes múlt, nagy megpróbáltatások, nem ritkán az elpusztulás veszedelme környékezte e gyülekezeteket. De a jóságos Isten megtartó kegyelme lehetővé tette, hogy a jól végzett munka megelégedésével tekintsenek vissza és ünnepeljenek. Szivesen emlékezünk meg a jubileumi ünnepre készülő egyházakról és készséggel adunk neki helyet, különösen öröm ünneplésük alkalmával arra, hogy az előkészületekről és az ünnepélyek lefolyásáról hireket közöljünk. A jubileumi ünnepélyekkel kapcsolatban még arról kell megemlékeznünk, hogy több egyház felhasználja a kitűnő alkalmat, Dr. Ravasz László püspök amerikai tartózkodását, és az ő meghívásával kapcsolja össze az ünnepségeket. Bizonyára az ő megjelenése nem csak nagyobb sikerűvé teszi az ünnepélyeket, hanem lelki megujjulás terén is maradandó nyomokat fog hagyni. (y-) MIÉRT HÍVJUK MEG A HAZAI LELKÉSZEKET? Körkérdést intéztünk olvasóinkhoz avégett, hogy a hazai vendégek látogatásának szükségességére ők maguk világítsanak reá. Bizonyosra, vettük, hogy a kérdés nem fog a pusztában hangzani el, aminthogy érkeznek bőven a válaszok. Ezekből közlünk most egy párat, hogy a következő hetekben sort kerítsünk a többiekre is. Sztropkai István Fairport Hanbori testvérünk Írja Ápril 6-iki kelettel a következőket: “Én részemről • nagyot remélek a hazai lelkészek látogatásától, kivált azoktól, akik az anyaországtól eltépett területen munkálkodnak az urnák szőlőjében. Mert azon lelkészek legjobban érzik, hogy milyen hátrahaladás az, ha egy vallási egyesületet széjjel tépnek. Odahaza a lelkészeket nem lehet ezért kárhoztatni, mert ez politikai -munka volt. De itten a szabad Amerikában igen nagy tévedés történt, mikor szülő anyánk letiporva kénytelen volt bennünket szárnya alól elbocsátani és a pásztorok ahelyett, hogy a nyájat igyekeztek volna egy csoportba terelni, inkább ők voltak, akik elősegitették a nyájnak részekre való szakadását. Én mint huszonöt éves amerikás mindég azt tapasztaltam hogy a tömegben van az erő. És a lelkészek, akiknek több tapasztalatuk és több tudományuk van, ezen számítást figyelembe sem vették, mikor a szakadás megindult. Mindnyájan tudjuk, ha ezen szakadásnak elejét nem veszik a lelkészek, oldott kéveként fogunk széjjel hullani. Én Isten vetett hittel remélem, hogy a hazai lelkészek utat és módot találnak, hogy az amerikai magyar reformátusokat egy táborba tereljék és az ő tanácsuknak meg is lesz az eredménye és áldani fogjuk a hazai lelkészek közöttünk való megjelenését. Sztropkai István.” Páncél Józsöfné Talmage-,ról Írja Ápril 11-iki kelettel: “Kedves tiszteletes szerkesztő ur, én az én részemről azért tartom szükségesnek, hogy ha van reá alkalom, hogy a szülő hazai követeket meghallgassuk, hogy ők sokban a haza iránti félig alvó érzést felköltik és itt is éberebben gondolkoznak a nemesebb tés szebb jövőnek az építésén. A másik pedig az, hogy sokszor az ember elcsügged és már csaknem a kétségbeesésnek adja át magát és minthogy minden embert a Mindenható más-más talentommal áldott meg és éppen talán arra a kétségbeesett lélekre gyógyirt hozott az a messziről jött ta- lentumu ember vagy lelkész. Csak sajnos, hogy a mi tiszteletes uraink hacsak a tagok nem szólanak, nem igen törődnek az ilyesmivel. Maradok tisztelettel Páncél Józsefné.” íme, itt van két felszólalás. Az egyik a mi fájó sebünknek, a széthúzásnak meggyógyitását várja és reméli ettől a látoagtástól, a másik pedig uj erőt akar meríteni a hazai üzenetekből. Az egység utáni sóhaj és a benső lelki megerősödés vágya jut itten kifejezésre, mint két olyan hatalmas indok, amelyeknek egyike is elég volna arra, hogy minden egyház hívjon meg, fogadjon körében egy hazai követet. Lelkésztársaink pedig hallják meg külön is az intő szót, amelyet nem mi mondunk, de gyülekezeteikből hallik feléjük : “ha csak a tagok nem szólanak, nemigen törődnek az ilyesmivel.” Ne várjuk, míg híveink sürgetnek bennünket : nekünk magunknak kell elébe menni a hívek óhajának. Sszeretettel kérjük a lelkésztársakat: a legközelebbi gyűlésükön hozzák föl ezt a kérdést és a meghívást küldjék be a Lelkészegyesület egyik vagy másik titkárához. Vagy akár hozzánk is, akik azt szivesen továbbítjuk illetékes helyre. Olvasóinkat kérjük, hogy csak továbbra is szóljanak a kérdéshez mennél többen. Mennél több választ kapunk: annál tisztábban fog előttünk állani a mi kötelességünk.
