Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-12 / 2. szám
2-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal. BÉKESSÉG, BÉKESSÉG! De nőm lön békesség. Hiába írunk, 'hiába beszélünk, hiába kísérletezünk a békességgel: írás, szó és cselekedet mind hiábavalónak bizonyul. Az egymással szemben álló csoportok nemhogy közelednének egymáshoz, sőt ellenkezőleg: mindig távolabb és távolabb jutnak egymástól. Hiába adunk jó tanácsokat akár önmagunknak, akár népünknek : a jó tanács nem ér semmit s azok nyomán a békesség, az együtt- munkál'kodás, a lelki egység helyre nem áll soha! Pedig kétségtelen, hogy ennek a mun- kálása vólna legelső és legfontosabb feladatunk. Tökéletesen igaza van Dr. Tóth Sándornak, hogy mig ez a békesség nincs meg soraink között: történelmi hivatásunkat -nem tölthetjük be. Legalább is nem tölthetjük be olyan mértékben, mint amilyen mértékben be kellene töltenünk azt. Viszont, amíg egymást csak sárral dobáljuk, amig (legfőbb törekvésünknek azt tartjuk, hogy hogyan húzhassuk ki egymás feje alól a párnát, amig nem látjuk meg egymásban a becsületes szándékú és jóra törekvő embert, a testvért: addig hiábavaló minden igyekezetünk a békességre. Bajaink forrásának a kútfejéhez kell mennünk, ha azt akarjuk, hogy békesség legyen. A betegséget a maga gyökerében kell meggyógyítani, ha alapos és komoly gyógyulást akarunk elérni. Enélkül a gyógyulás csak látszat, a békesség csak külszín. A látszat munka pedig nem érdemli meg, hogy bárki is időt pocsékoljon reá. Hol van a mi bajaink igazi forrása? Mi volt az oka annak, hogy 25 esztendővel ezelőtt oly halálosan gyűlölködő ellenséges táborokra szakadt az amerikai magyar reformátusság ? Mi volt az oka annak, hogy az amerikaiakkal együtt dolgozó s a hazai egyházhoz csatlakozott gyülekezetek halálos ellenségei lettek egymásnak? ..... Talán valami hit-külnöbség, talán a Krisztus? Távol legyen. Ma, az azóta elmúlt idők történelmi távlatából kétségtelenül megállapíthatjuk azt, hogy a magyar hazafias érzés és ennek helytelen magyarázata képezték minden nyomorúságnak forrását. A hazai csatlakozottak a hazaárulás vádját dobálták az amerikai csatlakozottak fejéhez és hosszú időnek kellett eltelnie addig, amig előtérbe juthatott az az igazság, hogy a magyar gondolatot éppen úgy, vagy talán még jobban lehet szolgálni amerikai kötelékben, mint e köteléken kívül. A hazai csatlakozás nem tette jobb magyarokká s az amerikai csatlakozás nem tette rosszabb magyarokká az amerikai magyar református ságot. A mai szakadásnak, a békesség mai hiányának sem Krisztus az oka. Próbálják meg testvéreink ott, a másik oldalon: dobják ki (fegyvertárukból azokat az érveket, amelyek nem a hitre vonatkoznak s meg Ifogják látni, hogy .nekünk van igazunk. Ismerjék el, hogy mi is magyarok vagyunk, hogy nem adtuk el nyelvünket, hazánkat, birtokainkat, Istentiszteleti rendünket, stb. — ne tartsanak meg mást, csak azt, ami a hitre vonatkozik s meg 'fogják látni, hogy az ő küzdelmüknek nem a Krisztus a íun- damentoma. Addig azonban, amig ők bennünket hazaárulóknak, nyelv-eladóknak, templomrablóknak s nem tudom miág minek neveznek, -— amig azon a hangon diskurálunk egymással, amely hangot pl. legutóbb egy new yorfci 'független röp- irat használ, — amig az a lelkűiét vezeti őket, amely szerint Amerikában magyar szempontból nem lehet számítani sem reánk, sem a római katholikusokra, sem a görög katholikusokra, sem a lutheránusba, sem a baptistákra, sem a zsidókra, senkire, senkire ezen a világon, csak egyedül őreájuk, a függetlenekre, — amig ebben a lelkületben élnek: addig igazi békességről valóban nevetséges még csak beszélni is. A békesség alap- föltétele az, hogy becsüljük meg egymást és igaztalan vádakkal ne harcoljunk egymás ellen. Enélkül hiába fogjuk egymást ölelgetni: kéz-szorongatásunk haszontalan színjátéknál nem lesz egyéb. Arra azonban 'édes-kevés reménységünk lehet, hogy a mi testvéreink magukévá tegyék az igazi békesség emez alapföltételeit. Békesség tehát nem lesz s erről, mint. legmagasabb célról, igencsak le kell mondanunk. De ha a jónak szolgálatában mégis célokat akarunk fölállítani: legyenek azok a célok olyanok, amelyeknek eléréséhez talán-talán van valami picinyeké reménység. Mit gondolhatunk ilyen elérhető célnak ? A fejünkhöz köttetett gyarlóság miatt tehát a picinyke reménység. Mit gondolhatunk ilyen elérhető célnak ? A fejünkhöz köttetett gyarlóság miatt tehát a küzdelem folyik s annak igazi megszüntetéséhez nincsen remé'nysé- günk. Küzdeni azonban lehet szabályosan is, lehet minden szabály nélkül is. Szabályok állanak fönt miég a legnagyobb harcok mezején .is. Szabályok, amelyeket nemzetközi megállapodások szentesítenek. Ilyen szabályok megállapítására lehetne talán gondolni nekünk is. Közös megállapodásra kellene jutnunk az “ellen-egyházak” szervezésére, egyes egyháztagok átvételére, a küzdelem tisztességes hangjára íé's módjára, az eddigi eredmények mérlegelésére, a fölállítandó szabályok garanciájára s talán még egyéb, positivabb érintkezési pontokra nlézve is. Ha van még lelkűnkben egy parányi jóakarat egymással szemben: ezek elérhető eredmények s ha becsületesen megcsináljuk : nem is látszatered menyek. A Reformátusok Lapja bizonnyára nyitva áll mindenki számára: a függetlenek csoportjához tartozó testvéreink számára is. Szívesen látunk minden olyan hozzászólást, amelyet a jó akarat diktál s egymás megbecsülésének gondolata vezet. Mi csak eszméket vetettünk papírra: az eszmék visszhangja mutatja meg, hogy mennyiben van azoknak lelkűnkben .talaja. (—h.) TEMPORA MUTANTUR. A bihari egyházmegyében a lelkészek családias összejövetelt tartottak, mely reggel áhítattal kezdődött Ézsaiás 35. r. alapján. Utánna előadások voltak a következő kérdésekről: 1. Mulasztásaink az igehirdetésben. 2. Mulasztásaink az imádkozó életben. 3. Mulasztásaink a biblia-olvasásban. 4. Miért nem vagyunk hü sáfárok? 5. Hogyan lehetünk hü sáfárok. Egyidejűleg a lelkészek feleségei is hasonló kérdésről tartottak konferen- ciót. UJ GYÜLEKZETI TEREM. A csapi gyülekezet termét november 11-én adta át rendeltetési céljának, a mely alkalomból a templomban vallásos este, az uj gyülekezeti termeben pedig szeretetvendégség volt szavalatokkal, énekszámokkal, komoly és vig darabokkal. Meglátogatta a gyülekezetei Szabó Béla a kárpátaljai kerület missziói lelkésze is, aki a női munkáról tartott előadást. TORNALLYAI MARGIT AJÁNDÉKA. Tornallyai Marigt úrnő Bercikén egyik kastélyát és azonkívül 100.000 koronát ajánlott fel arra a célra, hogy a református egyház szeretet intézményeit Beretkén állítsa fel. — Ki mondhatja ezután, hogy ma már nincsenek patró- náink, akik fejedelmi módon támogathatják az egyházat?! Vannak csak meg kell találni az utat a szivükhöz.
