Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-06 / 14. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 14-ik szám. AZ AKARAT. BIBLIAI TANULMÁNY. Irta: Murányi János buffalói lelkész. (Folytatás.) Azok a tényezők, amelyek az akaratot elhatározásra késztetik és befolyásolják: a hit és hitetlenség, továbbá a tudás és tudatlanság. Mert az ember rendes körülmények között csak azt akarhatja, aminek jó, hasznos, kellemes ‘és sikeres voltában hisz, amit ilyennek tud, ismer és lát. (Tanulságos átolvasni erre néze és egybevetni a 'következő bibliai helyeket, amelyek igazán megtetsző világításban tárják elénk ezt az igazságot: Zsi. 11, 1-3; 11, 8; Ro. 1, 5; Ján. 6, 20; Ro. 10, 17; Ga. 3, 2; Ti. 1, 12; Csel. 15, 18; 2. Ti. 2, 19; Ézs. 11, 9:35. 5; Mát. 11, 27; Tit. 2, 11, 12; Ján. 18, 37:1; Ti. 1, 13; Ez. 18, 24; Luk. 24, 25; Ján. 3 16; Zsid. 11, 6; Mát. 9, 29; Csel. 16, 30, 31; Róm. 14, 23; Mát. 17, 20; Márk 16, 17; Péld. 14, 15; Csel. 17, 30; Ef. 4, 18; Ézs. 56, 10; Ján. 9, 39; 2. Tim. 3, 8; 2. Pét. 1, 5—9; Ef. 2. 3.) A tékozló fiút is az késztette a szülei ház elhagyására, hogy nem hitt atyjának. A názáretiekről is az van megírva, hogy hitetlenségük miatt nem tudott Jézus közöttük csodát tenni. Mát. 13, 58.) A Biblia szerint azért nem tud hinni az ember az Isten akaratában, amely a legfőbb jó, mert már születésünkkel ilyen hitetlen természetet örököltünk. (Vesd össze a bibliai helyeket: Zsolt. 51, 7; Jöb 14. 14; Róm. 3, 9; 5, 12, 7, 14; 1. Kor.. 15, 21, 27, 28: Ef. 2, 3.) Ez a természet pedig mindig befolyásolja az ember akartát az okság, vagyis a kauzalitás törvénye szerint, amelyet a bölcsészet a létezés alaptörvényének tekint. Azért van szüksége minden embernek megváltásra. (Róm. 7, 24, 8, 19.) Csak az Isten az, akiben nincs soha semmi változás és nincs szüksége megváltásra. Jak. 1, 17. Istennek minden •munkája az ő saját akartából indul ki és abban végződik, tökéletes és jó. (Róm. 9, 19; Bf. 1, 11.) A megváltás után az evangélium hirdetése kelti fel bennünk a vágyat. A vágy pedig az akarat alsóbb rendű formája. (Róm. 1, 11, 12; 10, 17. Gál. 3, 2.) Ennek hatása alatt Isten lelkének támogatásával (Róm. 8, 26.) uj gondolatok, uj törekvések és uj célok születnek bennünk, amelyek meghódítják és megnyerik akaratunkat az isteni akaratnak. Ilyenkor ismerjük el az isteni akaratnak egyedüli és feltétlen érvényességét. (Jak. 4, 15; Mát. 6, 10;26, 42; 7, 21.) A miképen erősödik az emberben az Isten akaratával megegyezésben, harmóniában élni akaró uj ember és a mint elhanyagolja régi természetének és akaratának érvényesülését, úgy és olyan mértékben szabadul meg attól a hatalomtól, amely őt azelőtt befolyásolta, determinálta, amely az ő régi természetére, szervezetére és környezetére ráneheze dett s amelynek valósággal rabja volt. De most már egészen uj életcél és irányzat szolgálatában áll és működik az akarat. Erre buzdít a Biblia számtalan intése, amelyekkel bennünket 'befolyásoló, determináló hatást akar ránk gyakorolni. (Fii. 2, 12, 13; Máté 5, 13; Ján. 15, 2; Róm. 6, 11; Kol. 3, 5; Máté 26, 41; Fii. 3, 12, 20, 21; Róm. 8, 33 stb.) Ezen alapszik a megtérés lehetősége is. De az, hogy az ember megtérhet, nem bizonyítja azt, hogy szabad az ember akarata, hanem azt teszi, hogy az ember uj, tisztább hatások, motívumok befolyásolása mellett a saját akarata ellenére is megváltozhat. (Csel. 9, 5.) A megváltozott uj élet és akarat érvényesülésének alapfeltétele az isteni akarat minél alaposabb megismerése, amelynek ereje veszteglésre kárhoztatja a régi akaratot. (Róm. 12, 2; Ef. 5, 17; Kol. 1, 9.) Isten pedig az ő akaratát az ő igéjében, melynek teljessége és megtestesülése az Ur Jézus élete, továbbá a természetben és az emberi lélekben jelentette ki. (Ján. 5, 39; 6, 68; Zzs. 42, 1, 3; 51, 4; Csel. 24, 14; Zsid. 8, 10; Ján. 17, 3.) Az isteni akarat megismerésének mértéke szerint és hatása alatt változunk át Isten engedelmes gyermekeivé az Isten Szentlelke által. (2. Kor. 3, 18; Róm. 12, 2; Kol. 1, 9; 1. Pét. 1, 14; Zsolt. 51, 14.) És akkor legfőbb boldogságunk és törekvésünk az lesz, 'hogy minél hivebben teljesítsük az isteni akaratot. (Zsolt. 40, 9; 103, 21; 143, 10; Ján. 4. 34, 5, 30; 6. 38; Róm. 12, 2; Ef. 6, 6; Zsid. 10, 7; 13, 20-21; 1. Tim. 4, 2; 1. Ján. 2, 17.) Az ilyen ember, mint Istennek engedelmes gyermeke, az ő életét és annak eseményeit mindig az isteni gondviselés kezében és akaratában tudja (1. Móz. 22, 8; Zsolt. 68, 20; Zsid. 11, 40; Róm. 8. 28; Jób 1, 21 ; Péld. 22, 19.) és nem tulajdonit semmit a véletlennek, a végzetnek vagy a szerencsének, mint a fatalizmus, nem engedi magát ilyen téves gondolatoktól és vakhittől befolyásoltatni, hanem szabad és mentes azoktól. Azért az életjelenségeket és eseményeket mindig igyekszik visszavezetni azök igazi okaira és céljaira, amelyeknek törvényszerűségében felismeri és megérti Istennek akaratát s legnagyobb boldogsága az, hogy egy lehet az ő akarata az Isten akaratával. Ez a predestináció alapigazsága. (Zsolt. 19, 8; Ef. 5, 15; Zsolt. 40, 9; Ez. 33, 14; Mai. 2, 6; Luk. 16, 17.) Tanulmányom befejezéséképen még csak arra mutatok rá, hogy úgy a reális élet, mint a természettudományos és bibliai gondolkodásmód szerint igen fontos érv az általános — úgy a szervezetlen, mint a szerves világra kiterjedő — világdetermináltság mellett az kéteségtelenül megállapítható és le nem tagadható tény, hogy a tudósok által vitatott, mindentől független szabad elhatározás is egyik része az általános és mindenre kiterjedő isteni akarat deter- mináltságnak, mert hiszen az egyének ilyen gondolatait és cselekedeteit is az isteni gondviselés elkerülhetetlen de- terminálása irányítja. UGORJ, LUSTA! Arcod sápadt, fáradtan jársz. Pillantásod csüggeteg. Ej, fiacskám, adta-lelke, Lusta vagy te, nem beteg! Lásd, van a te nyavalyádnak Könnyű, biztos gyógyszere. Egy-kettőre talpra állít, Hogyha bölcsen élsz vele. Csak pattanj ki ágyacskádból Minden reggel, jó korán. Táncolj végig a mezőkön, Hosszú dombok zöld során. Hívd versenyre pajkos kedvvel Tarka réten a csikót. Énekeld túl a pacsirtát, És a csacska, vig rigót. Ültess, gyomlálj, tépd a dudvát, Mig a gaz halomba gyűl. Késő estig ne maradjon Egy perced se tétlenül. Akkor aztán megtudod majd, Kényes, bágyadt heverő: Mi az élet, a vidámság, Az egészség, az erő! . Ábrányi Emil. SZERKESZTŐ! ÜZENETEK. Horváth János, Throop, Pa. — Köszönjük a hátralékot. Bár a többi hátralékosok is ilyen méltányosak volnának. A lejáratot kügazitot- tuk. Az olvasóknak. — A lap jelen számát Laky Zsiglmond szerkesztette. Jobbágy Lajosné. Akron. — Horváth Jánosnak irt fenti üzenetünk önt is illeti. Köszönet a hátralékért.
