Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-05 / 1. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JANUARY 5th, 1929. No. 1. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformat» Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTe*,.. CHURCH PAPER. Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under tlhe act of March 8, 1879. Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. Uj év, uj reménység! Az idegenbe szakadt magyarság ügy látszik, már remélni se tud jobb jövendőt maga és nemzete számára. Akárhogyan is töri a fejéta feléje szálló nagy kérdések megoldása felett, valahogyan üresen találja a gondolat kamaráját s számításai zéró körvonalba húzódnak össze. Pedig nagyobb, súlyosabb kérdések egy nemzetet sem terhelnek jobban, mint minket magyarokat. A javitgatások, reperá- óiók egész halmaza gyűlt össze. A régiek meg- ujjitására pedig még gondolni is bűn. Mert hiszen a kéne csak, piszkálja meg valaki a régi fának korhadt kérgét, kaparja meg valaki a rozsdát a zománcos acélon, akkor a nagy hősök lerakott buzogánya kerül elő: lesz nyelv- öltögetés a hitehagyottra, átok a hagyományokat elhagyóra. így aztán minden marad a régi. Dehogy engednénk be az alkotó gondolatokból csak egy sugárt is, dehogy mernénk hámba fogni azokat az erőket, amelyek kihúznának a kátyúból. A múltnak megvan a maga szomorú tapasztalata, a melyben láttuk, hogy a magyar megfér minden néppel jobban, mint a saját fajával. Nem bántja az idegent, sőt testvériének fogadja, de merjen csak a vérbeli testvér je különböző módon gondolkozni vallás, társadalmi és politikai téren, akkor kész a háború. Nincs még egy másik nemzet, a melyiknek gyermekejt úgy becsapják, f éré vezessék, bolonditsák — mint a magyart. Ma kész megélhetés, ha valaki Rákóczy, Bocskay, Bethlen és Kossuth magyarságával, hazafiasságával vallásosko- dik. Kész megélhetés, ha valaki országmentő hangokat üt meg. Legnagyobb református, legnagyobb magyar a lármás, kalandor szerepekre vállalkozó, demagóg és kortes fogással dolgozó. Egyes hisztériás vezérek elhitetik a néppel, hogy milyen százpercentes ezek-azok, gyűlölik Amerikát, az amerikai egyházakat, amerikai szokásokat s mindég haza gondolnak, álmaikban ott repkednek a gályarabok és a szabadsághősök szelleme, és amig igy beszélnek, kezüket már kinyújtották az amerikai dollárért, fejüket az amerikai jólét párnáin nyugtatják, akik huszárvágásokat mutogatnak és bolonditással szerzik meg falat kenyerüket. Mert hiszen ha valakiben ég a hon- honszerelem tüze, sokkal szükségesebb helyen virtuskodhat vele, mintsem itt, ahol nincs veszélyben a haza s legkevésbé van szükség ilyen ámitókra. Ha az amerikai magyarság kertjét a demagógiák tövisei, dudvái lepték el, vájjon van-e remény arra nézve, hogy az uj évvel nemcsak uj reménység, hanem uj lehetőség, uj akaraterő lendíti fel a jövendőt? Igen van! Van még becsületes magyar szív, ahol a szép szó tettekre sarjad, és ez az amerikai magyar munkások komoly gondolkozók szive-lelke. Ezek lassanként félrevonulnak a hangos kürtösöktől, akik zavaros vízből szeretnek táplálkozni, akiknek nem a konszolidáció az érdekük, hanem a zavaros állapotok fenntartása, mert ez jövedelmezőbb rájuk nézve. Van reménység, mert látunk embereket, akik Isten szolgálatára szánják magukat, akik az evangélium átélésével szolgálják magyar testvéreiket, akik előtt nincs ellenség ott, ahol magyar imádság száll Istenhez, ahol magyar szív dobog a kebelben! Scriptor.
