Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-11-10 / 45. szám
* 45-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik oldal. rajtam és megszabadítottad az én lelke- met a mélységes koporsóból.” (Zsolt. 86, 13.) Nincs talán ember, akinek ajkára nem jönne, ha csak egyszer is, a haldokló költő végszava: ‘‘Több világosságot!” Er- zitek, hogy szürkülő homályba révedeznek szemeitek? Tekintsetek az evangéliumra. Oly meggyőző igazsággal, az Ítélet isteni erejével állítja elénk a fényt és árnyat; az igazságot és bűnt; az örök boldogságot s a pillanatnyi kárhozatos gyönyöröket, hogy a kő is megindulna. Épen az igaz az, mely sokszor kőnél is keményebb emberi szivet meglágyítja, jobbutra téríti; mert nem e világnak lelke árad benne széjjel, hanem a megtartó irgalomé. Bár minden embernek ‘‘mellette’ szájában, szivében volna az Ige.” Bár • mindenkinek szive dobogásában, ajka beszédében lenne a véghetetlen bizodalöm, a. győzedelem megtörhetetlen reménységének szava: “Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma minden hívőnek idvességére.....” (Róm. 1. 16.) Vajha mindenkinek fülében megcsendülne e könyv szava, a feltámadás harsonája, mely felhívja az embereket: Térjetek meg..... megjelent az embernek Fia, aki keresztel Szentlélekkel!..... Úgy vigasztal, biztat egy mennyei hang: “Közel vagyon az Ur a töredelmes szivekhez és a töredelmes lelkeket megtartja.” — (Zsolt. 34, 19.) E biztatás, ez eleterőt nyújtó reménység emeli az emberiség vigasztalás könyvévé; ezt olvasva a fájdalom könye öröm* könyüre változik; a szenvedés édes lesz s a teher könnyű “és a lélek felöltözi a világossághoz illő öltözetet.” (Róm. 13, 12.) Annyi szentség láttára, a mennyi Istenben van, annyi kegyelmes szeretet érzése, amennyivel Jézus elhalmoz, meg kell térni mindenkinek. S a megtérés sohasem elég korai. Rövid az élet, csak éppen annyi, hogy az ember megmutassa, vájjon lelke Istentől va- gyon-e vagy a gonosztól; csak annyi, hogy az ember megmutassa, vájjon lelke Istentől vagyon-e, vagy a gonosztól; csak annyi, hogy előkészüljön az örök életre. Fogadja az igét szivébe mindenki, mert senki sem tudja, mikor jő el az Ur! És a megtérés jutalma igazán isteni..... .....Bármennyi szenvedés próbálja is meg az embert itt e földön, érje bár a csapások egész sora: ha hitt s bízott az Urban, jutalma leszen a mennyekben. íme, szóljon az “örökkévaló evangélium”..... “Isten eltöröl minden hönyhullatást;.... és a halál többé nem lészen, sem a keserűséggel való sírás, sem kiáltás, sem semmi fájdalom nem lészen többé: mert az elsők elmúltak”. (Jel. 21, 4.) Gúnyolódik a világ, bolondnak nevezi az igazat? Mi ez akkor, midőn az örökéletről van szó? Aki e világra nézve bolond, az a meny- nyelekre nézve bölcs, az nem gyűjt a harag napjára haragot, hanem gyűjt olyan örökséget, mely el nem veszhet, meg sem mocsokolhatik, meg sem hervadhat.” (I. Péter 1, 4.) Nem mer az ember elindulni a megtérésre, rögös a keskeny ösvény? Ne féljen tekintsen a jutalomra; ne feledje, hallja meg, “mit mond a Lélek e gyülekezetnek: A győzedelmesnek enni adok az élet fájának gyümölcséből, mely vagyon az Isten csimának közepette (Jel. 2, 7.). Aki az életet szereti, kövesse az Igében illil!!EÜ!H!!li!íilSi!!!il!!