Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-11-01 / 44. szám

44-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. mák földrengései ellen gigászi erővel tar­totta vállain az édesatya alkotásait s csak az ő fizikai összeomlása folytán omlottak átmenteileg össze ezek az alkotások. — A magyar nemzeti lélek, eszme, esz­mények, igazságok és reménységek foly- tonásságát azonban vértanúhalálnak pe­csétjével átmentette a jövendőnek s vég­rendeletben átadta nekünk és különösen imádásig szeretett dunántúli egyházke­rületének, amelynek homlokán a törté­nelmi érdemek koronájában a két nagy Tisza név a talizmános diadém. — Pia ennek az egyházkerületnek haj­dani egysége és nagysága a területben férgek, hernyók, békák és dögvészjárvá- nyok folytán megcsonkittatott is: a lélek nagyobb a testnél és az Isten ítélete a vi­lág összes hatalmainál!..... A járványok jönnek és elmúlnak; a nemzeti szellem kincsei pedig mindig gyarapodnak és fényesebbé válnak! Ezeknek a kincseknek a letéteményese a dunántúli egyházkerület, amelynek te­kintélye erősbitésén az itteni nagy törté­nelmi családok hősei, munkásai, tudósai, állatni étfiai fényes sort állanak az érdem mérlege alatt. Az sem véletlen müve, ha nem a lelki élet magas színvonalán gond- viselésszerü találkozás, hogy a dunántúli református egyházkerület a két nagy Tisza szellemének, világnézletének, poli- tikjának leghívebb, leghatározottabb, legtisztább letéteményesét, dr. Balogh Jenőt ültette, mint gondnokot a Tiszák örökébe. Meg vagyok győződve róla, hogy az ő iránymutatása után fog igazod­ni a dunántúli Magyarországnak minden nemzeti alapon álló felekezete, hogy így felülemelkedve a felekezeti válaszfala­kon, egyesült erővel küzdjenek az egye­düli tiszta nemzeti alapon megteremthető nemzeti boldogság és állami nagyság va­lósága felé. ROTHERMERE 40,000 PENGŐT ADOTT A PÁPAI FŐISKOLÁNAK. Antal Géza dr. dunántúli ref. püspök a nyár folyamán részt vett a presbitériu­mok Glaskowban tartott pénzügyi kon­ferenciáján és onnét visszajövetel köz­ben meglátogatta Rothremere lordot s hosszasan elbeszélgetett vele. A beszél­getés eredménye, hogy a lord a háború után nehéz helyzetbe jutott pápai főis­kolának 40 ezer pengőt ajándékozott. Ha semmi egyebet nem tett volna ha­zánknak Rothermere, már magában ez a nagyszerű ajándék felejthetetlenné te­szi ránk nézve nevét. ÉRTESÍTÉS. Értesítjük Pittsburgh és környéke magyarsá­gát, hogy lapunkat, a Magyar Reformátusok Lapját SZARVAS PÁL ur képviseli. Fel van ha­talmazva előfizetések felvételével és azoknak nyugtázásával. MAGYAR KERESZTYÉN IFJi EGYESÜLETE, Rovatvezető: Csontos Béla, ref. lelkész. Tárgy november 11-re: A VILÁGBÉKE. — Róni. 14:6. Mindennapi elmélkedésre: H. nov. 5. Ősi prófécia. Ésaiás 2:1-5. K. nov. 0. Militarizmus. II. Kir. 18:17-37. Sz. nov. 7. Peacemakerek. Máté 5:9. Cs. nov. 8. Hogyan tekintsünk az idegenre? — Lukács 10:30-37. P. nov. 9. Jogosságot s nem háborút! Ésaiás 42:1-4. Sz. nov. 10. A világbéke útja. Máté 7:12. Semmiről sem írnak és beszélnek manapság többet, mint a világbékéről. Ki akarják küszö­bölni a népek életéből a 'háborúskodást, ezt a legrégibb legelitélendőbb szokástól. Megpróbál­ják azt, ami lehetetlennek látszik. A föld kerek­ségén sok százra megy azoknak az egyesüle­teknek a száma, melyek az emberek béke nagy­szerűségéről akarják meggyőzni, felmutatva a háború kegyetlenégeit, hazugságait, borzalmait, szörnyű öldöklését, az általa eredményezett nyo­mort, igazságtalanságokat stb, stb. Sőt nem­zetközi szervezetek utján is megkísérlik elsimí­tani a népek között felmerülő ellentéteket, több­kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Ezekben ia nemzetközi bíróságokban s magában a League of Nations-ben is legjobban biznak Amerikában. A biróságokró! azt állítják, hogy jobban szol­gálják a béke ügyét, mint a világ összes hadi­hajói. A League of Nations-ról pedig azt, hogy néhány esztendő alatt többet tett a világbékéért, mint minden más eddig együttvéve. Amennyire nagyszerű a célkitűzésűk, s gazdag a programm- juk, gyakorlati eredményekben azonban annál szegényebbek. Amerikának vitás kérdése még nem került a League of Nations elé, de ha oda­kerülne is, bizonyosra vehető, hogy a hatalma­sabb javára dőlne el a dolog. Hogy mit értek el eddig s mit tettek a világbékéért, azt legjobban megmondhatnák a világháborúban legyőzött or­szágok, jogaiktól és igazságuktól megfosztott nemzetek. Úgy tetszik, mintha ezek a nemzet­közi szervezetek s elsősorban a League of Na­tions csak azért volnának, hogy a békekötések szörnyű igazságtalanságait állandósítsák s azon őrködjenek, hogy erejük és hatalmuk pörölyével fékentiartsák az elégedeteleneket és elnémítsa­nak minden tiltakozást. Első teendő nem a háború kiküszöbölése vol­na, mert a háború pénzre, hatalomra és uj terü­letekre s ezáltal uj piacra éhes népeknek az egyetlen eszköze, hogy ezt biztosítsák. Minden bajt gyökerében kell irtani. A háborút is csak úgy lehet kiküszöbölni, ha a nemzetek megelé­gednek azzal, amivel birnak, s telhetetlenségükbe nem néznek irigységgel arra, amelyiknek több van, vagy amelyik a nagy világversenyben a töb­biek felé kerekedett. Háborúra legtöbbször azok izgatnak, akik hasznot remélnek belőle, ha ezrek és százezrek vére árán is. A nagy világháború meggyőzött mindenkit arról, hogy jobban kell őrizkedni tőle, mint pestistől, vagy kolerától, de egy nemzet sem fog tenni komoly lépéseket ad­dig, amig a hatalmas nemzetek jó példával nem szolgálnak. Minden országnak van hadügymi­nisztere, de békeügyi minisztere még nincsen egyiknek sem. Milliók és -milliók úsznak el had­ügyi célokra, de melyik állam költi ennek csak a tizedrészét is, hogy a nemzetközi békét bizto­sítsa ? De mit tehetünk “mi” a világbékéért? A vi- lágbékc akkor fog megszületni, ha az egész em­beriséget át fogja hatni a béke után való só­várgás vágya, azé a békéé, amely minden nem­zetnek egyforma jogokat biztosit. A keresz- tyénség kétezer év alatt nem tudta megsza­badítani a világot a háború borzalmaitól, de ez nem a keresztyénség számlájára Írandó. Azt bizonyítja inkább, hogy a keresztyénség ereje még nem járta át az emberiséget, azokat sem, •akik keresztyéneknek vallják magukat. Hiszen a világháborúban majdnem kizárólag keresztyén nemzetek közdöttek egymás ellen. Csak “máz” a mi keresztyénségünk, ha a ke­resztyénség nevében milliók vérét lehet ontani! Mélyebb, komolyabb, következetesebb keresz­tyénség viheti csak előbbre a világbéke ügyét. Az az üzenet, amelyet a bethlehemi pásztorok örvendezének: “e földön békesség és az embe­rekhez jóakarat”. A jóakarat a legjobb fegyver. Sebet nem ejt, vért nem ont, cl nem rabol sem­mit, özveggyé és árvává nem tesz s mégis bizto­sítaná a nemzetek jogait s az igazság uralmát. Ha a világ keresztyénsége összefogna a jóaka­ratban, a háborút el lehetne temetni régen megérdemelt sírjába. Legyen hát a mi keresz­tyénségünk minél mélyebb és szolgáljuk Isten országát teljes erőnkkel, hogy győzzön az evan­gélium ez egész világ felett, mert ha ez győz, a béke győz. Isten országa a béke világát hozza e földre, mert az igazság diadalát jelenti. A jö­vendő a béke emberéé. (Zsolt. 37:37). Dr. TÓTH SÁNDOR KÖRLEVELE. A lancasteri főiskola magyar tanára, Dr. Tóth Sándor körlevelet bocsájtott a lelkészekhez és az egyházakhoz. Ebben a körlevélben felsorolja azokat a vívmá­nyokat, melyeket a magyar tanulók telje­sítettek néhány év alatt. Másrészről pe­dig kéri a tanár ur az egyházak támoga­tását, mert hiszen az a munka, ami a fő­iskolában folyik, az egyházak megbíza­tásából, az egyházak javára történik. A kérő levél igazolja, azt az igazságot, amit mi számtalanszor hangoztattunk, hogy milyen nehéz és gondterhelt a magyar ügyek szolgálatába állani. A vezetők fel­emésztik erejüket, tehetsegüket és ked­vüket a pénz hajszolásban, a helyett, hogy azt a nemes ügy szolgálatlába állíthat­nák, amelybe olyan kész örömmel be­léptek. A lancasteri főiskolába kezdemé­nyezett magyar tanszék megnyitása az összes magyar egyházak közóhajára tör­tént. Bizonyára nemcsak a könnyen el­múló lelkesedésen alapult, hanem a fele­lősség és köfelességtudáson is, mely egyedül biztosíthatja az intézet és az ügy előbb vitelének jövőjét. Ma minden egy­háznak éreznie kell azt a felelősséget, a mit annak idején magukra vállaltak. Ha a lancaasteri magyar diák alapra adomá­nyozunk, önmagunknak adunk, ha meg­vonjuk a segélyt, önmagunkat fosztot­tuk meg. A magyar református egyház a kultúra terjesztője volt a múltban, an­nak kell lennie ma is. Tegye meg minden egyház kötelességét a lancasteri iskolá- van szembe, vagyis inkább a mi saját gyermekeinkkel szembe !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom