Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-06 / 40. szám
40-ik 'szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE. (Hungarian Christian Endeavor Union). Rovatvezető: Csontos Béla, ref. lelkész. Tárgy október 14-re: Mi a kötelessége a keresztyénnek, mint szavazó polgárnak? Máté 22:15-22. Mindennapi elmélkedésre: H. október 8. Járuljunk az igazság ösvényein! És. 26:7-9. K. október 9. Engedelmeskedjünk a felsőbb ha- talmasságoknok! Róm. 13:1-5. Sz. okt. 10. Teljesítsük polgári köttelességein- ket. Máté 22:15-22. Cs. október 11. Álljunk ellene a gonosznak! — Csel. 5:1-11. P. október 12. Támogassuk a jó embereket! Zsid. 13:17. Sz. okt. 13. Küzdjünk a megvesztegetések ellen. Zsolt. 26:9-12. Ezekben a napokban a legidőszerűbb kérdés az Egyesült Államokban az elnökválasztás. Úgy hiszem, az Ifjúsági Egyesületi tagok közül igen kevésnek van szavazati joga, de azt még erősebben hiszem, hogy ennél a számnál sokkal kisebb azoknak a száma, akiknek nem volna jelöltjük. A napokban a mi falunk eléggé forgalmas utcáján láttam apró gyerekeket, akik száguldó autók között krétával firkálták az úttest közepére az egyik jelölt, Hoover nevét. Pedig olyan kicsinyek voltak, hogy alig ismertek többet annál az öt betűnél. Hát ha még az ifjúságra gondolunk, nem csodálkozhatunk, ha szórakozás és munkaközben erről beszélgetnek s néha kemény csatát vívnak, ha a jelölt személyében nincsenek egy véleményen. Csak dicséretre méltó az az ifjúság, amelyiknek, ha sok beleszólása nincsen is még egy ilyen választásba a kérdéssel foglalkozik és nem hagyja érdektelenül a miért így és miért úgy, nem is szólva azokról, akik már magasabb, “elvi” szempontból is hozzá tudnak szólni a kérdéshez. Jól teszik, ha élesítik a fegyvereiket és felkészítik magukat arra, hogy ha majd ők is szavazhatnak, valamennyire tájékozva lesznek a politikai kérdésekben. Ezeket a sorokat nem egyik, vagy másik jelölt érdekében Írjuk, tehát nem akar kortescikk lenni. Erre felhatalmazásom sincsen a szerkesztőségtől. Csak néhány szempontot akarok papirra vetni, amelyek kell, hogy vezéreljenek minden keresztyén ifjút, nemcsak a mostani, hanem választásnál. Sokan vannak a keresztyének között, akik a politikát “piszkos munkának” deklarálják s nemcsak az aktiv politikai élettől tartják távol magukat, hanem politikai kérdésekről nem is beszélgetnek s mint szavazó-polgárok kötelességeiket nem teljesitik. Két ellentétes világnak gondolják a keresztyéni életet és a politikát. Isten világa az egyik és a Sátáné a másik. De ez a gondolkozás homlokegyenest ellenkezik a református egyház tanításaiból természetesen folyó alapelveikkel. A mi hitünk szerint nemcsak a mi egyéni keresztyéni életünk tartozik Istenre, hanem az emberi életnek minden megnyilvánulása: a gazdasági, ipari, kereskedelmi, pénzügyi, kulturális és a politikai élet is. Az egész világ Istené s mindenben Neki kell uralkodnia Krisztus által. Ennélfogva a református keresztyén embernek nemcsak joga, hanem szent kötelessége is egyszersmind, hogy Istentől nyert képességei és a lehetőségek szerint foglalkozzék a társadalmi élet kérdéseivel, az ország dolgaival s amikor egy szavazás alkalmat ad neki arra, hogy befolyását titkosan, vagy nyilvánosan érvényesítheti, ezt el ne mulassza. Gondoljuk el, mi volna ebből a világból, ha az összes keresztyének mind azon az állásponton volnának, a mit egyik-másik felekezet követői tanítanak és hisznek, hogy keresztyén embernek “nem szabad” politikai kérdésekbe beleszólni? Ez a legbiztosabb útja annak, hogy egy társadalom vezetése a nem keresztyéni módon gondolkozó, hitetlen s mondjuk meg egyenesebben: gonosz emberek kezébe kerüljön s romlásba jusson. Ha nem politizálnak vagy nem szavaznak a hivő, vallásos, Istenfélő emberek, majd politizálnak és szavaznak a hitetlenek és Istentagadók. S ezért nemcsak mulasztást követ el az, aki e tekintetben kötetlességeit nem teljesíti, hanem bűnt is, mert Isten azt akarja, hogy az Övéi ebben az életben mindenütt, még a szavazó-bódéknál is igyekezzenek előbbre vinni az Ö országát. Nincsen szükség tehát arra, hogy a politikát és a vallást úgy tüntessük fel, mint egymásnak ellenségeit, sőt ha van ellentét a társadalmi élet, az ország vezetése és Isten akarata között, oda kell hatni, hogy ez az ellentét minél előbb megszűnjék. Manapság' nagyon sokat beszélnek arról, hogy a vallást nem szabad belevinni a politikába. Ez a legmtévesztőbb gondolkozás, a mit csak valaki hirdethet, mert más szavakkal ez azt jelenti, hogy viszont a hitetlenséget bele lehet vinni a politikába. Tudnunk kell különbséget tenni a “vallás” és felekezet” között. “Felekezeti kérdést” csinálni a politikából, tényleg veszedelmes lehet, de a “vallást”, Isten akaratát belevinni csak áldást jelenthet egy társadalomra, mert ha egy nép megveti Istent és kizárja Őt a politikából, Isten is megveti azt a népet. Vannak emberek, akik “politikából vallásosak”, más szóval valamilyen érdekből. Az ilyen emberekre semmi szüksége nincsen az egyháznak. De viszont vannak és kell, hogy legyenek minél nagyobb számban, akik “vallásosságból politikusok”, akik magasra tartják az evangélium zászlaját a politikai és társadalmi életben is, akik vallásos politikát csinálnak. Régi időkben, az autokraták világában egy ember kormányozott egy országot, aki senkit sem kérdezett meg, mi a kívánsága. Mai világban, amikor azt mondjuk, hogy az az egy, a kire az ország reábizza a vezetését, az összeség akaratát kell, cselekedje: bűnös mulasztás volna meg nem mondani, mit akarunk s hogyan akarjuk. Ha pedig valakit meggyőződése ellenére arra kényszeritetnek, hogy a neki nem tetsző pártot támogassa a szavazatával, a titkos szavazás annak is lehettőséget nyújt arra, hogy kövesse meggyőződését. Sok ifjúsági összejövetelen felhangzik ajkunkról az örökszép ének: “Onward Christian Soldiers....!” Erő, bátorság és harci készség lüktet ennek az éneknek a soraiban, s benne van egész életünk programmja. Most még csak szemlélői vagytok a politikai harcoknak, a korteskedésnek, a megvesztegetésnek, fültanui a megtévesztő elméletnek, a hihetetlen ígéretnek, de egyszer eljön az idő, mikor mindannyian cselekedhettek. Most még csak imádkozhattok, hogy ez a társadalom az eddiginél még jobban engedelmeskedjék Isten akaratának, vegye észre a jó és gonosz között napjainkban végbemenő küzdelmet és álljon a jó oldalára s ebben a harcban használja fel minden fegyverét; de ha már imádkoztok, ezzel a legméltóbban készitgetitek magatokat arra, hogy polgári kötelességeiteket annak idején hűséggel betölthessétek. Ha a világ egyáltalán jobbá lehet, ezt csak a keresztyén tömegek befolyása révén remélheti, ennek a tömegnek a helyét pedig lassankint a mai ifjúság veszi át. Jó állampolgárok az ilyen ifjúságból lesznek, melynek Krisztus a vezére s amely a politikai és társadalmi élet vezetőit a Krisztushoz való viszonyuk szerint fogja megválasztani. A KENDERESI ELEMI ISKOLA VIZSGÁJA. Igen kedves ünnepség keretében folyt le szerdán a kenderes-hosszuháti állami népiskola évvégi záróünnepélye, amelyen megjelent Horthy Miklós kormányzó és felesége is. Helnebach Gottfried bárónak, az iskola gondnokság elnökének vezetésével Förster József, a kormányzói uradalom főintézője, Hegyessy Béla dr. kenderesi esperes, Kiss Géza főjegyző, K. Szabó József godnogsági tagok, Förster József né, Prech Katóka és a megjelent szülők élén Steinbach József tanitó fogadták. Hellenbach báró meleg üdvözlő szavai után egy fiú mondott köszöntőt, egy leányka pedig gyönyörű rózsacsokrot nyújtott át a kormányzó feleségének. A kormányzói pár nagy figyelemmel hallgatta a gyerekek értelmes feleletét és sikerült szavalatát. A viszga végén Horthy Miklós kormányzó mondott köszönetét Steinbach József tanítónak lelkes, fáradságot nem ismerő és eredményes munkájáért. . — Elismerem és megbecsülöm a tanítóság nagy munkáját — folytatta szintén emelt hangon — és különösen nagyrabe- csülöm a pusztaságba szakadt községi és tanyai tanítóság munkáját annál is inkább, mert hiszen teljesen műveletlen, kezelés nélkül álló helyen rakta le eddig s rakja most és ezután is állandóan, mindig szép eredménnyel, a kultúra alapköveit. Ennek az iskolának az eredménye nem három és félhavi munkának felel meg, hanem egy évi működésnek is sok volna. Eredménye meghatott és elismerem, hogy működése egy önzetlen és áldozatkész tanitó munkáját bizonyítja. A kormányzó ezután a szülőkhöz és a gyermekekhez intézett meleg szavakat, majd felesége szép könyveket, cukrot és más vizsgái ajádnékokat osztott ki köztük. HALÁLOZÁS. Özv Borsos Györgyné született Hubói Hubay Berta 77 éves korában elhunyt, 1928 augusztus 28-án, Nagy Géres, Zemplén megyében. Az áldott emlékű édes anya 30 éven át volt özvegy. Az elhunytban Borsos István morgantowni lelkész édes anyját vesztette el. Legyen álma csendes.
