Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-10-06 / 40. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM

PITTSBURGH, PA. OCTOBER 6th, 1928.

No. 40. SZÁM.

AMERIKAI MAGYAR

°iUosD tr.:<0nk - . .«

Lap ia

AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFOkwIED CHURCH PAPER

Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879

Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa.

ORLE GYŰLÉSE.

Még mindég szemünk előtt lebeg az Országos Református Lelkész Egyesület hatalmas gyűlése, mely Hódmezővásárhelyen folyt le szeptember első napjain. Ritka, szép ünnepély keretében nyílt meg ez a nagy jelentőségű konferencia. Ott láttuk az ország minden részéről összesereglett lelkészek közt a református egyház kimagasló alakjait, jeles tanárait, szónokait. Ott hallottuk elhangzani azokat a nagy princípiumokat, terveket, célokat, melyeket a református egyház maga elé kitűzött megvalósítás szempontjából. És bennünket közelebbről ez érdekel legjobban. Hiszen sorsunk együvé van szőve. Köztünk csak a tenger, a távolság válaszfala áll. De azt is legyőzi a lelkiközösség csodás ereje. A magyar gondolat varázslatos szárnyával gyakran átröppen örömet, fájdalmat egyaránt elmond szeretteinknek. Mindennapi imánk pedig harmatcsepp- ként hull Magyarország földjére.

Ezen a hatalmas gyűlésen komolyan foglalkoztak velünk amerikai magyar reformátusokkal. A szorosabb testvéri kapcsot keresve, melyre mindkét oldalon nagy szükség van. És ez a kapcsolat legfőbbképpen abban domborodna ki, hogy egy egységes alapon álló vallásnevelési munka épülne ki. Ezzel mintegy szolgálatot téve magyar és református jellemvonások kifejlesztése ügyének. Régen éreztük már egy ilyen irányú tervnek a megindítását. Eddig- elé magunkra hagyatva ezer irányban végeztük szent hivatásunk nagy misszióját, ami annak tulajdonítható, hogy a világháború előtt a kivándorlás óriási hullámai csapdostak, de még idebenn sem tudott népünk java része állandó elhelyezést találni. Az örökös vándorlás tehát uj problémával foglalkoztatta egyházainkat. A háború alatt pedig a bizonytalanság viharos szele verdeste minden oldalról egyházi közéletünket. Alapos konstruktive munkához valóban most foghatunk, mert hiszen erre elő is készített maga az idő. Éveken keresztül folyamatban van az evangélizáló mozgalom, mely eddig is már mély nyomokat hagyott maga után, egyházi életünk lelki, szellemi fellendülése magas helyre emelkedett az evangélium gazdag áradása folytán. Gyermekeink vallásos nevelése pedig rátermett lelkészek, tanítók, diakonisszák által teljesen uj generációt, öntudatos, értékes reformátusokat nevelt. Persze ez a nagy lelki megmozdulás egy uj korszaknak nyitja meg kapuját. Ezért látjuk az időt felette alkalmasnak egy konkrét, egyetemes munka megindítására.

Egy másik pompás gondolat merült fel a gyűlésen, hogy az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület legyen aktive része a hazai Lelkészegyesületnek. Küldjünk képviselőt évről-évre az ORLE gyűlésre. Adjunk számot munkánkról, a többi egyházakhoz fűzött viszonyainkról, általános helyzetünkről. Bizony egy ilyen közös szolgálatot teljesítő összekapcsolódás kimondhatatlan áldást fog árasztani az amerikai magyar reformátusságra.

Hacsak ennyit mondunk is el a jövőbe világított nagy tervekről, elmondhatjuk, hogy ennyi is elég. Olyan, nagy célok ezek, melyeknek kiviteléhez összefont erő, mélységes hit szükségeltetik. Hála legyen Istennek mindezekben nem szűkölködünk. Hatalmm erő áll rendelkezésünkre, amit okosan kell felhasználnunk, . hogy mint a jó mag meghozza gazdag termését a Magyar Református Egyház gyarapítására. (H. S.)