Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-22 / 38. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 38-ik szám. EGYHÁZI TÜRELEM. A keresztyen egyházak feladata, mondhatjuk, legszentebb és legsürgősebb feladata a kölcsönös elismerések, elviselések, türelemnek megteremtése és gyakorlása. Ez lesz az első lépcső a lelki egység és a szentek közössége felé, a mely kivánatos közösség ben van foglalva az Apostoli hitvallás cikkelyeibe. Ez a lelki egység és közösség az evangéliumi keresztyénség életposztulatuma, a modern keresztyén világ munkapro- grama, amely egyedül teszi lehetővé a szeretet, amely nélkül pedig keresztyén- ségről, az Isten országának építéséről szó ßem lehet. A legmerevebb, a legmegcsontosodot- tabb ortodoxia, egyházi felfogás sem zár- kózhatik el ezen korkövetelmény elől. Csak a sötét tudatlanság, vagy az ördögi lelkűiét emelhet válaszfalakat, szithat 'gyűlölet oly egyházak között, amelyek közös, szent evangéliumi alapon állanak. Lehet, hogy némely egyházaknak, vagy inkább egyházi férfiaknak exisztenciája, kenyere ez a gyülöletszitás, ez a válaszfalemelés, ami azután még rútabb, csúnyább lélekre vall. Ennek a lelki egységnek, kölcsönös elviselésnek hiánya a múltban máglyatü- zeket gyújtott, eretnekség! pereket rendezett, inquisitiókat tartott, emberi életet oltott nemcsak a római egyházban, hanem a protestáns világban is. Ennek a kölcsönös elismerésnek és egyházi közösségnek és szeretetnek hiánya zavart, rendetlenséget okoz az egyházakban és alkalmatlanokká teszi azokat a lekek üdvösségének munkálásában az Isten országának kiépítésében. A protestáns egyházak életét annyi veszély fenyegeti kívülről és belülről. Közös erővel kellene összefognunk és ösz- szetartanunk, hogy oltárainkon az evangéliumi tüzet és világosságot élesszük és fenntartsuk és a reánk bízott halhatatlan lelkeket a hitbeli apostasiától, a kárhozattól megmentsük. Mennyi közös célunk volna úgy nemzeti, mint pedig vallási téren, amelyekkel szemben erőtlenek, tehetetlenek vagyunk, mert nincs lelki közösségünk, nincs lelki erőnk vagy akaratunk, hogy egymást elszenvedjük, elviseljük. LIgy tanulom a történetből, hogy a magyar kálvinizmusnak egyik legtiszteletreméltóbb ismertető jegye, különösen az életgyakorlatban ez a kölcsönös vallási tolerancia, az igazi ép jó vallási liberalizmus, amely ellen ha talán némelykor vétet, ezt csak a politikai nyomás és kényszerűség folytán cse'vked- hette. A kálvinista világi elemet ma is különösen ez a keresztyén krisztusi türelem, evangéliumi türelem és lieberáliz- mus jellemzi Európában éppen úgy, mint itt Amerikában. Szomorúan érdekes jelenség, hogy a gyülöletszitás, a válaszfalaknak még magasabbra való építése, az elidegenítés munkája mindig majdnem az egyházi vezetők, a papok mestersége. Egyházaink világi elemei nem akarnak tudni róla, azért nem is adnak kifejezést annak egyházi életünkben. Egyházi életünk ben azonnal rend és béke volna, ha a világi elem józan vallás felfogása és liberalizmusa szabadon érvényesülhetne. Krisztusnak s az apostoloknak a tanitá sa és példája szerint viseljük el egymást, szenvedjük el egymást minden szelídséggel és szeretettel! DR. FISMER, A BLOOMFIELDI SZEMINÁRIUM UJ PRESIDENTJE. Szeptember 11-én, délután 3 órakor a First Presbyterián Churchben, Bloomfield, N. J. iktatták be ünnepélyes akadémiai szertartással Dr. Fismert uj hivatalába. Az ünnepélyen képviselve voltak a környékbeli egyetemek és tudományos intézetek. A magyar alumnusok is szép számmal jelentek meg, sokan levé- lileg gratuláltak az uj presidentnek. Dr. Fismer székfoglaló beszédében a modern papnevelés követelményeit ismertette. Blóomíieldi szemináriumban tanult papságra készülő magyar ifjúságunknak nagy része. Kívánjuk, hogy az uj vezetés alatt ez az intézet, amely már annyi jó lelkészt adott az amerikai magyar egyházaknak, prosperáljon. TISZTUJITÁS A PESTI REFORMÁTUS EGYHÁZBAN Most bontották fel a pesti egyházmegyében a tisztujitásra beérkezett szavaza tokát. Esperes lett Mocsy Mihály üllői lelkész, egyházmegyei gondnok lett gr. Teleki Tibor gyömrői nagybirtokos, országgyűlési képviselő. Lelkész főjegyzőnek Sáfár Béla váci lelkészt, világi főjegyzőnek pálóci Horváth Zoltán budapesti ügyvédet választották meg. A 16 lelkészi és 16 világi tanácsbirói állásra szintén a hivatalos jelöltek jutottak be és közülök 11-en ugyancsak az összes érvényes 66 szavazattal, a többiek is a szavazatok túlnyomó többségével. A régieken kívül uj tanácsbirák lettek: Balogh Ferenc, Benkő István, Szabó Imre, Derűjén István, Vajda István, Tildy Zoltán, ifj. dr. Szabó Aladár lelkészek, Benkó Fe renc, dr. Kelemen Kornél, Tasnády Nagy András, Puky Gyula, Puskás György, Tóth István, Váró Károly világiak. Az egyházmegye jegyzői lettek: Batta Árpád, Sikó Zoltán, dr. Benedek Szabolcs és gróf Teleki Béla. A MEGSZOKÁS HATALMA, Péld. 22:6. (Folytatás és vége.) Minden egyes eset, amikor a visszaesés kísértését visszaveri az ember, fokozza az ellentállás erejét. Minden győzelem egy uj győzelemnek veti meg az alapját. Sajnos, hogy igen sok ember úgy van a jó szokások elsajátításával, mint az az ember, aki részeges lévén megfogadja, hogy soha többé nem iszik szeszes italt, de csak azért, hogy a legelső alkalomkor megszegje a fogadalmat. Úgy okoskodik, hogy hát a ma még nem számit, majd a holnap. De ugyanezt az okoskodást mindennap megismétli egész élete végéig. Csak azért, mert a ma az nem számit. A tényállás azonban az, hogy mindennap számit. Testének sejtjei, idegeinek szálai mindennapot számítottak s végre aztán gonosz szokásának annyira hatalmába került, hogy a legjobb akarata mellett sem tudott nyomása alól szabadulni. A Jó szokások éppen úgy alakulnak ki az ember életében, mint a hogyan a kötelet fonják. Évekkel ezelőtt alkalmam volt egy kötélgyárat megvizsgálni. A kalauz végig vezetett bennünket a gyá ron. Megmutatta nekünk a nagy csepü- h aim azt s azután a gépeket, amelyek fonják egymásután a szálakat mindaddig, amig a legutolsó gépből kijön készen a karvastagságu kötél, amely a legnagyobb tengeri hajót is képes a legerősebb hullámok között is . a partnál szilárdan tartani. Az első gépből kijön egy vékony szálacska, csaknem a pókhálóhoz hasonló vékony. A másik gép már három ilyen szálacskát fon össze s lesz belőle olyan vastagságai, mint egy varró cérna. Ebből ismét hármat egy másik gép spárgává, ismét egy másik gép három spárgát vékony kötéllé fon össze és ez így megy mindaddig, amig a kívánt erejű és vastagságú kötél készen nincs. Az első szálat egy gyönge gyermek is szétszakíthatta volna. A végső eredményt azonban még egy Sámson erejével biró ember sem téphette volna szét. Ép igy vagyunk a szokásokkal. Kezdet ben minden szokás könnyen megtörhető. De amikor beleette magát az ember leikébe és ott megerősödött, nincs ember, aki hatalmat vegyen rajta. Boldog az az ember, aki már korán elkezdte magában a jó szokásokat ápolni, növelni, fejleszteni, erősíteni! De jaj annak, aki le van nyűgözve, le van kötözve a rossz szokások vastag kötelével. Valamikor olvastam egy gyönyörű legendát egy középkori keresztyén lovagról és a bűvös kőről. Ez a lovag a szent földön harcolt a keresztyén vallásért s a szaracénok elfogták és egy sötét
