Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-07-21 / 29. szám

2-i'k oldal.

29-ik szám.

•AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

ÉLETJELEK.

Az Amerikai Magyar Református Be- tegsegélyző Egyesület és az amerikai református egyházak között szent, benső és természetes viszony áll fenn. Mondhat ni egyik amásiknak a kiegiészitője akkor, amikor Krisztus szellemében az emberiség javára törekszik. Ha jól tudom, a Református Egyesületet ugyanazok a református lelkészek és lelkes, hitbuzgó világiak alapították, akik itt Amerikában egyházi életet létesítettek és templomokat építettek. A Református Egyesület fennállásával az amerikai református egyházak emberszeretetéről tesz tanúbizonyságot. Az amerikai református egyházak szívesen lés krisztusi hivatásukból kifolyólag karolták fel mindig az Egyesületnek legvitálisabb érdekeit és viszont a Református Egyesület sokszor adott hálának kifejezéséül is anyagi segítséget és támogatást azoknak az egyházaknak, amelynek humánus szellemét és életét köszöni.

A Református Egyesületnek előrelátó és bölcs vezetői, különösen éleseszü, egyházszerető vezértitkára, Molnár István, jól érzik és tudják, hogy egyházi és egyesületi életünkben az uj bevándorlási szigorú törvények következtében nagy változásra kell előkészülnünk. Ez a változás az egyházak és egyesület nyelvében fog bekövetkezni. Mi nem örülünk ennek a természetes, meg nem akadályozható vál tozásnak, hisz magyar nemzeti nyelvünknek használata nekünk sokkal édesebb, szentebb és természetesebb, mint bármelyik nemzetnek az övéi. Azonban bele kell nyugodnunk az elkerülhetetlenbe, a törpe az óriás ellen nem győzhet. Addig is, mig az elkerülhetetlen bekövetkezik,, élünk az Egyesült Államok alkotmánya által biztosított jogokkal, használjuk és műveljük magyar nyelvünket az egyházak életében, a Református Egyesület életében egyaránt.

Ezeket előre bocsátván, könnyen megérthetjük lés kellően méltányoljuk az Amerikai Református Egyesület Vezértestületének legújabb intézkedését. — Ugyanis, hogy az Egyesület és Egyházak lelkészei között meglevő szoros viszonyt még jobban megerősítsék, tvoábbá, hogy Amerikában papságra készülő ifjakat az Egyesület eszméjének megnyerjék, a Vezértestület két pályadijat tűzött ki a bloomfieldi kollégium tanulói között. Az első 50 dolláros, a második 25 dolláros. A pályadijak megfelelő irodalmi müvek megjutalmazására lesznek fordítva és a jövő tanév végén az ünnepélyes záróvizsgán lesznek kiosztva. Ez a nemes intézke dés nem szorul dicséretre, önmagát dicséri.

A Bloomfliedi Theológiai Szeminárium és annak magyar tanulói hálás köszönettel fogadják az Amerikai Magyar Református Egyesület Vezértestületének eme nemes szivü, jóra ösztönző hazafias ajándékát. Reméljük, hogy a pályázatot siker fogja koronázni.

A newarki Egyházban nagy eréllyel gyűjtik az adományokat az orgona-alapra. Az uj orgona nagy díszére leend az uj díszes templomnak, amelyet Malaesics tiszteletes ur és hívek ’buzgó munkálkodása felépített. Malaesics tiszteletes ur rövid vakácziójából munkaterére visz- szaérkezett. Az egyház buzgó és lelkiismeretes pénztárnoka Papp Lajos, aki évek hosszú során önzetlenül szolgálta a newarki református egyházat, annak ala-- pitásában és tevékeny részét kivette, súlyos beteg a veronai sanatoriumban. Az egész egyház nagy részvéttel van Papp Lajos és családja irányában. Kívánjuk- Papp Lajosnak, hogy az Ur nagy irgalma és ereje egészésgét visszaállítsa.

Kovách Ferenc woodbridgei ref. lelkészt, aki a nyarat Magyarországon tölti, Bogár Károly theológus helyettesiti. Várkonyi Miklóst, bridgeporti segédlelkészt 'Nagy András theológus helyettes- it'ti. Várkonyi tiszteltes uir szintén Magyarországon tölti a nyarat.

MAGYAR KERESZTYÉN IFJAK EGYESÜLETE.

(HUNGARIAN CHRISTIAN ENDEAVOR UNION.)

Rovatvezető:

CSONTOS BÉLA, ref. lelkész.

d árgy julius 29-re: Hogyan viselkedjünk az idegenekkel szemben? Ruth 2:4-17.

Mindennapi elmélkedésre:

H. jul. 23. Mózes, az idegen! II. Mózes 2:1-10. K, jul. 24. Ruth, az idegen. Ruth. 1 :6-l8.

Sz. jul. 25. A kapernaumi százados. Máté 8:5-10. Gs. jul. 26. Könyörülő szív az idegenekkel szemben. Lukács 10:30-37.

P. jul. 26. Eszközök vagyunk Isten kezében, hogy idegeneket Krisztushoz vezessünk, —

János Í2:20-22.

Sz. jul. 28. Kornélius jócselekedetei az idegenekkel szemben. Csel. 19:1-8.

Itt Amerikában úgyszólván mindenki idegenek között él. Senki sem tudja magát annyira elkülöníteni, még ha akarná is, hogy idegenekkel ne érintkezzék. Hivatalunkban, munkahelyünkön, az utcán, az üzletben, a villamoson mindenfelé találkozunk idegenekkel és mindennapi dolgaink is igen sokszor hoznak össze velük. A keresztyénség kötelességünkké teszi az elmélkedést arról, hogy milyen magatartást tanúsítsunk embertestvéreinkkel szemben. S ha e téren saját faj és hittestvéreinkkel szemben meg is találjuk a helyes utat, könnyen eltévedünk akkor, amikor idegenekkel hoz össze a sorsunk, vagy róluk esik szó, akikkel szemben majdnem minden ember előítéletekkel van tele. Az amerikai közéletből lassan kivesznek az előítéletek, leomlanak a válaszfalak, melyek a különböző nemzetiségekhez tartozó embercsoportokat élesen elválasztották a kialakulóban van egy egységes társadalom, melynek létrejöttét nagyban elősegíti a polgárosodás és a kivándorlást korlátozó és mindig szükebb korlátok közé szoritó intézkedések. Régi amerikások tudnak olyan időkről, (ők maguk is átélték), amikor ,a bevándoroltak előtt úgyszólván minden ajtót bezártak, amikor olyan bizalmatlanok voltak velük szemben, hogy fegyvert hordtak az emberek a zsebükben s, igen ritka esetben történt meg az, hogy bevándorolt és vándor idegen egy éjszakára szállást kapott valahol, ahol nem ismerték jól. Ha ezek az idők letűntek is, még ma sem állíthatjuk, hogy úgy él ez az amerikai társadalom, mint egy nagy család: egymás iránt bizalommal, megértéssel és szeretettel. Mi magyarok, polgárok és nem polgárok, csak egy csekély hányadát alkotjuk ennek a 120 milliós családnak s .minél kisebb egy közösség egy másik nagy közösségben, annál idegenebbenek érzi magát, illetve annál idegenebb számára a rajta kívül állók közössége.

De kik is hát az “idegenek” a mi számunkra ? Mindenki, aki más mint mi. Akinek más a fajtája és más a hite. Nem szükséges bizonyítani, mennyi előítélet él mindenkiben és igy bennünk is ezekkel szemben. Más nemzetek fiairól sokszor azt hisszük, hogy alacsonyabbrendüek, mint mi, kisebbek az értelmi és lelki képességeik és a munka térén is kevesebbet érnek, min mi. Más vallásuakról, még ha magyarok is, •hányszor tápláljuk azt a véleményt, hogy jobb egy rossz kálvinista, mint egy jó katholikus. És tovább menve mennyi előítélet uralkodik közöttünk magyar reformátusok között manapság? Ami annál veszedelmesebb, mert az ifjúság leikébe is beleplántálódik. Nyomdafesték alá kívánkozik azaz eset, amikor az egyik magyar református egyházhoz tartozó ember, akin hamarjában csak egy másik magyar református egyházhoz tartozó magyar orvos segíthetett, kijelentette, hogy inkább meghal, de azt már nem engedi, hogy rajta egy más egyházhoz tartozó orvos segítsen. Ekkora elfogultság talán kevés emberben él, de annyi bizonyos, hogy az amerikai magyar társadalmat és közelebbről a reformátusságot az előítéletek tették és teszik beteggé. Pedig ha saját véreinkkel szemben vannak előítéleteink, ki merné tagadni, hogy a szó igazi értelmében vett idegenekkel szemben ne volnának?

A názáreti Jézusra is előítélettel nézette Ná- tánáelt. (János 1:46—47.) Mennyire máskép viselkedett Bóáz Ruth iránt? (Ruth 2:5). Bóáz egész népe feneketlen gyűlölettel tekintett a moabitákra, ő mégsem a gyűlölt moa'bitát látja benne, hanem azt, akiben jó tulajdonságok lakoznak, és aki szeretetre méltó, még ha moa'bi- ta is. Bóáz szivében nem volt előítélet, mert nem a külső szerint ítélt, nem azt nézte, ki melyik néphez tartozik, hanem azt, hogy mi lakozik benne. ítéljünk mi is igaz Ítélettel, (Példabeszédek 21:3) akár más vallásu, akár más fajtához tartozó emberrel legyen dolgunk. Akár tót, akár olasz, akár fehér, akár fekete valaki, minden ember annyit ér, amennyi van benne Krisztusból.

Azután Boáz nem esett az általánosítás bü-