Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-07-06 / 27. szám

27-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal BÜSZKE LÉGY. Keresztyén ifjak társasága. CHRISTIAN ENDEAVOR SOCIETY. Rovatvezető: CSONTOS BÉLA, ref. lelkész. Tárgy július 15-re: A keresztyén élet, mint a legtisztább örömök forrása. Filippibe- liekhez írott levél 3:1-16. Mindennapi emélkedésre H. július 9. Istetn megtalálása és megismerése, mint boldog tapasztalás. I. Mózes 28:1-16. K. julius 10. Szolgálj a megismert Istennek örömmel! Jozsué 24:14-16. Sz. julius 11. Merj hinni és merd örömmel vá­lasztani Isten utait! Zsidókhoz írott levél 11:23-30. Cs. julius 12. Az igazi öröm, mint az Istennek való önátadás gyümölcse. Ésaiás 6:1-8. P. julius 13. A szolgálat öröme. Lukács 10:17-20. Sz. julius 14. A győzelem öröme. II. Timotheus 4:6-8 Mire e sorok a sajtó alól kikerülnek, Home­steadon együtt lesz az amerikai magyar refor­mátus ifjúság egy örvendező serege. Az egy­ház jövő reménységét, és az egyház fájának sok gyümölcsét Ígérő virágát lesz alkalmunk látni mindazoknak, akik e konferencián megjelenhet­nek. Sokia-n talán, mint e sorok Írója is, akik el­háríthatatlan akadályok miatt nem jelenhetnek meg Homesteadon, csak lélekben ünnepelhet­nek az ifjú sereggel és vezetőivel ezeken a na­pokon, de bizonyosra vehető, hogy a távollevők öröme nem lesz csekélyebb, mint az ott össze- gyülekezőké. Mert van-é csak egy is közöttünk, akinek nem az egyház jövendő sorsa a legége­tőbb kérdése és van-é, aki ne örülne az ifjúsági munka népszerűségének, mely — ha imitt- amott nagy nehézségekkel kell is küzdeni ezen a téren — elvitathatatlan tény és ne könyörög­ne Isten áldásáért nagy hálaadással erre az if­júságra. A magyarság addig él Amerikában, a mig ifjúságában szeretet és ragaszkodást látunk anyaszientegyházunkkal és fajtánkkal szemben s megpecsételtetett ia sorsa abban a pillanatban, amikor ez kivész az ifjúságból. Oltárt emelnek a mi ifjaink Homesteadon ennek a ragaszko­dásnak, s minden magyarnak, aki számot tart arra, hogy magyarnak nevezzék, táplálni kell en­nek az oltárnak a tüzet! Ez a mi ifjúságunk Amerikának az ifjúsága, de “magyar” ifjúsága. Életmódja, szokásai, munkája és ennek módsze­re mind lehet amerikai, de a lélek, mely ezeket, mint kereteket kitölti legyen és maradjon ma­gyar. Ennek az ifjúságnak még a magyar nyelv is drága, amiről bizonyságot tett a springdalei konferencián, amikor az elnök angolul mondott beszédét miagyarul is el akarta mondani, ezt kitörő lelkesedéssel fogadta. És ez az ifjúság az egyház ifjúsága, de a “református” egyház ifjú­sága, amelyben született, neveltetett és amely­ben gyümlcsöztetni akarja az életét. Akarva, nem akarvla elfelejti, hogy hol született az apja, hogy hívják a “traint” magyarul, de azt nem fe­lejti és nem is felejtheti, hogy ez a maroknyi amerikai magyarság bennük és általuk élni akar tovább és méltó utódokat akar látni bennük. A mai leckénknek az egész konferenciához annyi köze van, hogy ez a konferencia tiszta örömet jelent minden igaz amerikai magyar re­formátusnak. S iez az öröm annál nagyobb lesz, minél gazdagabb lesz lélekben a konferencia. Látni Isten országáért lelkesedő ifjúságot, hal­lani Isten országa előhaladásáról, uj tüzeket lát­ni kigyulladni: ez a keresztyén ember tiszta öröme. Mert a mi vallásunk nem a levertség, szomo­rúság és világfájdalmasság, hanem az öröm val­lása, még akkor is, ha a világ szerint volna el'ég ok a fájdalomra és szomorúságra. Pál apostol sírhatott volna a római börtönben s Írhatott vol­na a filippibelieknek, hogy gyászoljatok, mert dohos, piszkos börtönben sínylődöm, mégis örül és ha jól számoltam, mintegy 13-szor inti a bör­tönből Írott levelében a filippibelieket arra, hogy örüljenek. Hiszen tudunk mi is örülni. Ha megtelik a templom, ha sokan eljönnek összejöveteleinkre, öröm tölt el mindenkit. De kérdezzük meg csak magunktól, tudunk-é örülni akkor, amikor baj­ban vagyunk, amikor zaklatnak és van-é a szi­vünknek békessége, amikor háborúságot kell el­szenvedni? Tudunk örülni mindenben, de tu- dunk-é örülni az Urban? (1 v.) Mi az öröm a keresztyénségben ? Felfedezni az “anyagi dolgok”, a “hőstettek”, a “világias élvezetek” értéktelenségét és meglátni a lelki dolgok értékét. Kárnak s szemétnek Ítélni, ami­nek az örökkévalóság szempontjából nincsen ér­téke és az örökkévaló dolgok szolgálatába állí­tani minden javunkat és Istentől nyert képes­ségeinket. (7 v.) Öröm a Jézussal való benső összeköttetés. Nem a Róla való ismeret, mert ez nem használ semmit, hanem láthatatlan, élő kapcsolat, a szív-, nek és a szivnek a titokzatos egyesülése. (8 v.) Élni és használni azt az erőt, amely a Krisz­tussal való e titokzatos egyesülésből árad az em­beri lélekbe, utánozni a szolgálatnak és önfel­áldozásnak azt az életét, mely-benne makulát­lan tisztasággal ragyog és megismeri az uj élet erejét. Öröm a jótékonyság gyakorlása. Jobb adni, mint venni. (Csel. 30:35.) A mással tett jó ön­magunknak is a legnagyobb jótétemény. Egy . gazdag ember megkérdezte egyszer a lelkészét, hogy hol van a mennyország? “Vegyen egy ko­sár élelmiszert és vigye el N. N. szegény öz­vegy asszonynak és azután majd beszélünk a mennyországról”. A gazdag elment, bevásárolt s elvitte az özvegy asszonyhoz. Visszatért s felke­reste a lelkészt és csak ennyit mondott: “most már tudom, hol a menny.” Öröm a szolgálat. Sokan azért nem tapasztal­ják meg a szolgálatban rejlő örömet, mert szol­gálataikért elismertést, jutalmat és dicséretet várnak. Ha a 'keresztyénség' mártírjai is ezt vár­ták volna, ma már nem volna keresztyénség. Minden munka nehézséggel jár és a sikerhez és győzelemhez akadályokon keresztül visz az ut. Különösen áll ez a keresztyén ember életére, aki nem látható célokért küzd. Az emberek egy része az ilyen munkát teljesen feleslegesnek, érthetetlennek és cétalannak látja, mások sokan csupán hiú dicsőségkivánásnak mondják. Ne tö­rődj a világ véleményével. A világ másképen fog gondolkozni, mint Kriszus és iá mi életünknek mindig különbözni kell a világ fiainak életétől. Minden akadályon előre! Ez a mi célunk. Öröm a kisértésnek feletti győzelem. Imád­kozni szoktunk azért, hogy Isten ne vigyen ki­sérésbe bennünket, de az Ő szent akarata sok­szor próbára tesz. (Jakab 1:2-3.) Akinek meg­adatott győzni a kísértések felett, olyan örömet érzett, amikhez semmi nem fogható ,és amit szavakkal kifejezni alig lehet, mert nem földi öröm. Ezektől az örömöktől magunk fosztjuk meg magunkat amikor megalkuszunk a világgal. A természet csodás szépségeit csak azok láthat­ják akik nem riadnak vissza a fárasztó úttól, hogy egy magas csúcsra feljussanak. A keresz­tyéni örömöknek egy ára vna: feléje kerülni mindennek, ami gátol Krisztus hűséges köve­tésében. Büszke légy, hogy magyar vagy és kálvinista. Áldott a föld, hol rég la'kol s hited tiszta. Élet utján törhetnek rád szenvedések, Óv az Isten s öröm, áldás lesz a részed. De hitedben maradj is hü a sirszélig, S állj ellent, ha a lelkedet megkísértik. Él még köztünk a hiúság, fény és pompa: Szent vallásod mindezekért ne döntsd romba. Fölséges az Idvezitő tudománya; Hiba nélkül, tisztán jött az e világra. Tartsd meg úgy hát, hogy ismerjen rád az égből, S adjon részt a híveknek szánt üdvösségből. TÓTH ISTVÁN. MAKÓ ÜNNEPE. A makói 'református egyház a hívek ál­dozatkészségéből egy uj 26 és fél má­zsás 'harangot öntetett, amely elkészült s a kormányzó engedelmével Horthy-ha- rangnak nevezik él. A hatalmas harang már meg is érkezett Makóra és felavatá- a napokban volt, egybekapcsolva a re­formátus egyház újonnan épült “Beth- len”-polgári fiúiskolájának felavatásával. A kettős felavató ünnepségre Makóra ér­kezett Klbelsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter, aki az iskolaavatáson beszédet mondott és Baltazár Dezső református püspök, aki az ország első Horthy-ha- rangjának felavatását végezte. AZ ALSÓBORSODI EGYHÁZMEGYEI KÁLVINSZÖVETSÉG GYŰLÉSE. Az Alsóborsódi Egyházmegyei Kálvin- szöveség junius 4-én tartotta Miskolcon évi közgyűlését, melyre mintegy két­százan jöttek össze Eger és Diósgyőr várának (környékéről a református lelké­szek, tanítók és gyülekezeti munkások. Benke József hejőpapi lelkész imája és bibliamagyarázata után Farkas István megnyitó beszéde ragadta magával a lel­keket s a trianoni gyász évfordulójáról emlékezett meg néma könyörgéssel a közgyűlés. Dr. Hegyaljai Kiss Géza elő­adói jelentéséből az esztendei munka ké­pe tárult fel meglepő gazdagsággal. Nád- házy Bertalan vasgyári lelkész a szociá­lis feladatokról tartott szivemelő elő- adásts, vitéz Littkey György a tanítóság •bekapcsolásáról szólt és a miskolci ve- gyeskarrál Ady Endre az Ur érkezése cí­mű darabját adta elő mélységes hatás­sal. Kedevesen élénkítette a tárgysoro­zatot Marflág Lajos és Feke Kálmán ta­nító szólóéneke. A közgyűlés Bodnár László hitoktató imájával és a 90. zsoltár éneklésével (ért víéget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom