Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-14 / 15. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. APRIL 14th, 1928. No. 15. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Ij Wd ‘aiVQNOlNIA in xog so;uos3 Bjaa 'A9H ssfcatx*m AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. A visszaemlékezés tükrében. A zarándokok lábaitól felvert porfelleg még le sem ülepedett, az “isten hozott” üdvözlő köszöntések még itt keringnek fejünk felett, mint Nóé galambjai, a hü emlék édes képei egymás után vonulnak fel az emlékezet ki- feszitett vásznán, mert ugyan lehet-é elfelejteni a testvéri ölelkezést, lehet-é elfelejteni azt a határtalan örömet, amit az a félezer magyar szív ajándékozott az amerikai magyarságnak? A magyar zarándokok Amerika földén való átvonulása olyan csodás, olyan mesés tündéri képet hagyott maga után, melyet elfeledni nem fogunk soha és ez a diadal ut annyira megmá- morositott, annyira a lelkűnkbe karcolt, hogy a történtek felett való gondolkozás súlya alól menekülni, szabadulni nem lehet. Talán azért is volt ez a jelenet olyan tündéries, mert gyorsan, perceket számláló időt adtak a találkozásra és ez alatt a perc alatt el sem tudtuk találni a meginditó gondolatot s mintegy érintetlenül hagytuk félszázados küzdelmünket, alkotásunkat, bajunkat reménységünket. Egyházi szempontból Ítélve, talán jó is volt ez a futtában történt látogatás, ez a gyors felhő- szerű átvonulás. Csak attól félünk, hogy mikor odahaza megkezdődik a toliforgatás, az itten látott események, helyzetek pillanat felvételben megörökített igazságai, akkor olyan képet kapunk, amelyben nem ismerhetünk magunkra, ezt sejteti velünk az előre megküldött levelek publikálása. Már pedig ez nagy kár volna, ha részrehajlással, a pártoskodás szemüvegén keresztül láttatnák meg odahaza munkánk jelentőségét. Es ennél a nagy kérdésnél nemcsak a magunk igazát féltjük, nemcsak arra gondolunk, hogy egy bizonyos csoport nem kapja meg az elismerésit, hogy azok jutottak előtérbe, akik legügyesebben árulták portékáikat, a frissen szót hazafiasság gyékényén. Az egyoldalúság forrásából merített véleményt nem szívesen fogadnók tehát még akkor sem, ha egyenesen kezünkbe juttatná a dicsőség pálmáját. Ennek a ferde, egyoldalú megfigyelésnek, véleménynek az ellensúlyozója lesz vitéz Komáromi János. A ki látogatást tesz a magyar református egyházak körében és aki nem úgy jegyzi fel az események sorát, a helyzetnek tényállását, ahogyan feldiszitve elébe pakolják, hanem úgy, amiként azt látja és találja. £s ez a helyes! Minden fa a maga gyümölcséről ismertetik meg. Azzal ugyan nem sokra megyünk, ha nagyhangú szóval mondjuk el, zeng' jük el a múltat és jövendőt, hanem az számit,, mennyi értéket talált a mi vendégünk egyházi életünkben. Magyar szivünk mennyit tud kitermelni a magyar vonásokból? Mennyi erőt fejtünk ki fajunk, nyelvünk megtartása érdekében? Vitéz Komáromi János az egyetemes református egyház drága üzenetét hozta az amerikai magyar reformátusságnak, bárhová tartozzék is, bármilyen csoportot képvisel is a magyar re- formátusság, ő szívesen nyújtja át a hazai üzenetet. Már ő is befejezte zarándok útját, visszatért a magyar földre, mi pedig itt sóvárogva várjuk, mit fog Írni, beszélni vitéz Komáromi János mi rólunk, a visszaemlékezés hü tükrében. H. S.
