Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-04-07 / 14. szám

2 ik olda! AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSC 14-ik szc. Közép Magyar Egyházmgye gyűlése. IRTA: VARGHA GYULÁNÉ. Múlt évi egyházmegyei közgyűlésünk ide vonatkozó határozata értelmében egyházmegyei közgyűlésünket f. évi áp­rilis hó 23-án, hétifőn .este fél 8 órára homesteadi gyülekezetünk templomába összehívom. Közgyűlésünk a jelzett helyen és idő­ben Istentisztelettel kezdődik, amikor is az Ige hirdetésére Csontos Béla lelkész- testvtérünket kérem fel. Amennyiben a gyűlés hétfőn este határozatképes lesz, Istentisztelet után azt meg is nyitjuk, s a különböző jelentések meghallgatása után az uj tisztviselőket megválasztjuk, a bizottságokat kinevezzük, hogy tárgy- sorozatunkat másnap reggel már a bi­zottságok előkészítésében kezdhessük meg. Ehhez képest szeretettel kérem gyü­lekezeteink elöljáróit, hogy képviselőiket ápril 16-ig jelentsék be azokkal a tár­gyakkal együtt, amelyeket a gyűlés tárgy sorozatába fölvétetni óhajtanak. Az ezek alapján elkészített tárgysorozatot előze­tes tájékoztatás végett már a gyűlést megelőző hét folyamán közölni fogom az egyházakkal. Szeretettel kérem a különböző bizott­ságokat, hogy az év folyamán kifejtett munkálkodásukról szíveskedjenek össze­foglaló jelentéseket készíteni s azt a gyű­lés elé terjeszteni. Egyházmegyei jegyzőnkkel egyetér­tésben kiküldtem azokat a kimutatási iveket, amelyeknek adatai hivatva lesz­nek egyházmegyénk életének hü képét tárni föl. Az iveket mindegyik egyház és társ-, leány-, vagy fiókegyház részére két példányban küldtem meg, egyiket az egyházközség irattára és a gyűlésen le­endő használat végett, a másikat pedig azzal a kéréssel, hogy szíveskedjenek azt április 16-ig kitöltve hozzám visszakül­deni, hogy az azokban foglalt adatok fel dolgozhatók és igy értókesithetők legye­nek. Múlt évi határozatunk értelmében ké­rem a lelkész-társakat arra is, hogy lel- készi jelentéseik egy példányát az egyház megyei irattár részére ugyancsak április 16-ig szíveskedjenek hozzám eljuttatni. Abban a reményben, hogy Istennek ke­gyelme áldottá és gyümölcsözővé teszi ez évi közgyűlésünket is, vagyok hittestvéri szeretettel az Ur Jézus Krisztusban, Melegh Gyula, lelkész, egyházmegyei elnök. A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz, mindörökké is ugyanaz lészen. (Zsid. XII. 8.) A zsidókhoz irt levél szerzője földézi az evangélium első apostolainak emlékét. Ezek közül már sokan sírba szálltak. Azoknak a száma, a kik látták a Krisz­tust és szavait hallották, napról-napra fo­gyott. Az idő folytatta szokot rombolá­sát, melyet az üldöztetés még borzasz­tóbbá tett. A nagy vezetők, a bátor küz­dők elhullottak, egyik a másik után, s az elesettek után támadt hiányt növelte a hitehagyottak lés gyávák elpártolása. Sok lélek megrendült és elbátortalano- dott. Emlékeztetni kell hát mindenkit, hogyha az emberek elmúlnak is, a Krisz­tus örökkévaló; s a levél írója ezt a gon­dolatot e diadalmas szavakban fejezi ki: “A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké is ugyanaz lészen.” Ki tudná megmondani, hányszor merí­tett vigasztalást e szóból a keresztyén egyház? Első századának története újra meg újra ismétlődik. Folyton szenvedé­lyes küzdelemmel áll fönn és terjed a földön Istennek országa. , A hívőkre a szent harcban gyakran sötét órák nehezednek. Itt előre nem lá­tott visszavonulás, megverettetés, gyak­ran teljes szétbomlás; amott hosszú tét­lenség, — egész időszakok, a melyekben nincs szárnyalás, nincs lekesedés, melyek­ben a lelkek nehéz bágyadtság terhét von szólják. Alig hihetnők, hogy valóban is­teni dolgok forognak kockán! Majd mi­kor ezek mintegy uj életre kelnek, a szi­vekbe ismét reménység költöziks a győ­zelem oly közelinek látszik: akkor egy­szerre a szent ügy legnagyobb képvise­lői, legszükségesebb védelmezői, mintegy véletlenül, valamely mindennapi csapás­tól sújtva, kidőlnek. Őket eltűnni látva, szinte kisértetbe esünk, hogy az általuk szolgált evangélium ügyét vesztettnek, bukását biztosnak tekintsük; de mint a győzelmi trombita örvendetes hangja, szólal meg az Ige: ‘,A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké is ugyanaz lészen.” Erről a nagy mondásról elmélkedjünk ma szeretett testvéreim. Tanulmányoz­zuk együttesen Jézus Krisztus örökkéva­lóságát. Örökkévalónak, halhatatlannak lenni: ez a legmagasztosabb cél, mely az ember élé tűzetett; ez büszkeségünknek legfőbb álma. S törekedtek is erre, minden idő­ben. Itt ezen a földön, hol semmi sem ál­landó, hol magát az embert is a változó dolgok soha nem nyugvó forgataga so­dorja magával; hol a testét képező apró részecskék, a tudomány által még meg nem határorzott módon és gyorsasággal folyton változnak és megújulnak; hol nemzedékek oly hirtelenséggel, oly álom­szerű gyorsasággal váltják föl egymást, mint erdeink lombozata, melyet az őszi sziél elsöpör: ebben a múlandó világban az ember sohasem tudott megnyugodni abban a gondolatban, hogy nyom nélkül elmúljék. Valami maradandót akar maga után hagyni; ha egyebet nem is, legalább egy sirt. Mireválók a babiloni s az ős egyptomi óriási építmények? Hogy fön- tartsák a jövendő nemzedékek számára egy embernek a dicsőségét, kinek kopor­sóját takarják. S ha ma a tudós kutató szemének sikerül kibetüzni a ráirt nevet, az egyetlen fogalom, mely e névhez (fűző­dik: egy kicsiny, ismeretlen uralkodó­nak csudálatos hiúsága; egy emberé, aki az uralkodó családok véghetetlen, s csak néhány tudós által meghatározható soro­zatában és rendjében ezt vagy amazt a számot töltötte be. S hiába szaporodnak egyre az emberi dicsőség hiábavalóságá­nak e bizonyítékai. Nem akadályozzák meg a növekedő nemzedéket abban, hogy átengedjék magukat ugyanannak az álom nak, hogy égő vággyal kövessék ugyan­azt a délibábot, mely megcsalja őket. Hol ember, legalább azok közt, akiket a ne­velés kiemelt a tudatlanságból, a kinek ne volna szefivedélyes vágya, hogy olyan ne­vet szerezzen magának, mely túléli őt?! Egyik irodalmi dicsőségről álmodik; nincs iró, nincs költő, aki az ihlet mámo­rának órájában ne ismételtette volna Horatius 'kevély mondását: Exegi monu­mentum aere prerennius. Ércnél mara­dandóbb emléket állítottam magamnak. Másik katonai dicsőségről álmodik s hogy ezt elérje szívesen szembeszáll a felé rö­pülő golyóval. Nos, hát mindazok közt, a kiket a dicsőség vonz, hány van, a kit meg is koszoruz? E sok hivatalos közt hány a választott? Könnyű őket meg­számlálni. (Folytatása következik.) POGÁNYOK KÖZÖTT. Molnár Mária misszónáriusnő, ki Ma­nus szigetére ment ki téritő munkát vé­gezni, pogány népek közé, magyar rész­ről való eltartási költségét a ceglédi re­formátus nőegyleti bibliaikör magára vál­lalta. Január 1-től kezdve havonta 32 pengőt juttat erre a célra a bibliakör. Ez­zel az önkéntes vállalkozással tanúbi­zonyságát akarja adni a Nőegylet biblia­köre, hogy komolyan szivén viseli a kül- missziót s imádkozik kitartóan, hogy a misszionáriusok nehéz hittérítői munká­ját siker koronázza. A Jézus Krisztus örökkévalésága

Next

/
Oldalképek
Tartalom