Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-07 / 14. szám
2 ik olda! AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSC 14-ik szc. Közép Magyar Egyházmgye gyűlése. IRTA: VARGHA GYULÁNÉ. Múlt évi egyházmegyei közgyűlésünk ide vonatkozó határozata értelmében egyházmegyei közgyűlésünket f. évi április hó 23-án, hétifőn .este fél 8 órára homesteadi gyülekezetünk templomába összehívom. Közgyűlésünk a jelzett helyen és időben Istentisztelettel kezdődik, amikor is az Ige hirdetésére Csontos Béla lelkész- testvtérünket kérem fel. Amennyiben a gyűlés hétfőn este határozatképes lesz, Istentisztelet után azt meg is nyitjuk, s a különböző jelentések meghallgatása után az uj tisztviselőket megválasztjuk, a bizottságokat kinevezzük, hogy tárgy- sorozatunkat másnap reggel már a bizottságok előkészítésében kezdhessük meg. Ehhez képest szeretettel kérem gyülekezeteink elöljáróit, hogy képviselőiket ápril 16-ig jelentsék be azokkal a tárgyakkal együtt, amelyeket a gyűlés tárgy sorozatába fölvétetni óhajtanak. Az ezek alapján elkészített tárgysorozatot előzetes tájékoztatás végett már a gyűlést megelőző hét folyamán közölni fogom az egyházakkal. Szeretettel kérem a különböző bizottságokat, hogy az év folyamán kifejtett munkálkodásukról szíveskedjenek összefoglaló jelentéseket készíteni s azt a gyűlés elé terjeszteni. Egyházmegyei jegyzőnkkel egyetértésben kiküldtem azokat a kimutatási iveket, amelyeknek adatai hivatva lesznek egyházmegyénk életének hü képét tárni föl. Az iveket mindegyik egyház és társ-, leány-, vagy fiókegyház részére két példányban küldtem meg, egyiket az egyházközség irattára és a gyűlésen leendő használat végett, a másikat pedig azzal a kéréssel, hogy szíveskedjenek azt április 16-ig kitöltve hozzám visszaküldeni, hogy az azokban foglalt adatok fel dolgozhatók és igy értókesithetők legyenek. Múlt évi határozatunk értelmében kérem a lelkész-társakat arra is, hogy lel- készi jelentéseik egy példányát az egyház megyei irattár részére ugyancsak április 16-ig szíveskedjenek hozzám eljuttatni. Abban a reményben, hogy Istennek kegyelme áldottá és gyümölcsözővé teszi ez évi közgyűlésünket is, vagyok hittestvéri szeretettel az Ur Jézus Krisztusban, Melegh Gyula, lelkész, egyházmegyei elnök. A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz, mindörökké is ugyanaz lészen. (Zsid. XII. 8.) A zsidókhoz irt levél szerzője földézi az evangélium első apostolainak emlékét. Ezek közül már sokan sírba szálltak. Azoknak a száma, a kik látták a Krisztust és szavait hallották, napról-napra fogyott. Az idő folytatta szokot rombolását, melyet az üldöztetés még borzasztóbbá tett. A nagy vezetők, a bátor küzdők elhullottak, egyik a másik után, s az elesettek után támadt hiányt növelte a hitehagyottak lés gyávák elpártolása. Sok lélek megrendült és elbátortalano- dott. Emlékeztetni kell hát mindenkit, hogyha az emberek elmúlnak is, a Krisztus örökkévaló; s a levél írója ezt a gondolatot e diadalmas szavakban fejezi ki: “A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké is ugyanaz lészen.” Ki tudná megmondani, hányszor merített vigasztalást e szóból a keresztyén egyház? Első századának története újra meg újra ismétlődik. Folyton szenvedélyes küzdelemmel áll fönn és terjed a földön Istennek országa. , A hívőkre a szent harcban gyakran sötét órák nehezednek. Itt előre nem látott visszavonulás, megverettetés, gyakran teljes szétbomlás; amott hosszú tétlenség, — egész időszakok, a melyekben nincs szárnyalás, nincs lekesedés, melyekben a lelkek nehéz bágyadtság terhét von szólják. Alig hihetnők, hogy valóban isteni dolgok forognak kockán! Majd mikor ezek mintegy uj életre kelnek, a szivekbe ismét reménység költöziks a győzelem oly közelinek látszik: akkor egyszerre a szent ügy legnagyobb képviselői, legszükségesebb védelmezői, mintegy véletlenül, valamely mindennapi csapástól sújtva, kidőlnek. Őket eltűnni látva, szinte kisértetbe esünk, hogy az általuk szolgált evangélium ügyét vesztettnek, bukását biztosnak tekintsük; de mint a győzelmi trombita örvendetes hangja, szólal meg az Ige: ‘,A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké is ugyanaz lészen.” Erről a nagy mondásról elmélkedjünk ma szeretett testvéreim. Tanulmányozzuk együttesen Jézus Krisztus örökkévalóságát. Örökkévalónak, halhatatlannak lenni: ez a legmagasztosabb cél, mely az ember élé tűzetett; ez büszkeségünknek legfőbb álma. S törekedtek is erre, minden időben. Itt ezen a földön, hol semmi sem állandó, hol magát az embert is a változó dolgok soha nem nyugvó forgataga sodorja magával; hol a testét képező apró részecskék, a tudomány által még meg nem határorzott módon és gyorsasággal folyton változnak és megújulnak; hol nemzedékek oly hirtelenséggel, oly álomszerű gyorsasággal váltják föl egymást, mint erdeink lombozata, melyet az őszi sziél elsöpör: ebben a múlandó világban az ember sohasem tudott megnyugodni abban a gondolatban, hogy nyom nélkül elmúljék. Valami maradandót akar maga után hagyni; ha egyebet nem is, legalább egy sirt. Mireválók a babiloni s az ős egyptomi óriási építmények? Hogy fön- tartsák a jövendő nemzedékek számára egy embernek a dicsőségét, kinek koporsóját takarják. S ha ma a tudós kutató szemének sikerül kibetüzni a ráirt nevet, az egyetlen fogalom, mely e névhez (fűződik: egy kicsiny, ismeretlen uralkodónak csudálatos hiúsága; egy emberé, aki az uralkodó családok véghetetlen, s csak néhány tudós által meghatározható sorozatában és rendjében ezt vagy amazt a számot töltötte be. S hiába szaporodnak egyre az emberi dicsőség hiábavalóságának e bizonyítékai. Nem akadályozzák meg a növekedő nemzedéket abban, hogy átengedjék magukat ugyanannak az álom nak, hogy égő vággyal kövessék ugyanazt a délibábot, mely megcsalja őket. Hol ember, legalább azok közt, akiket a nevelés kiemelt a tudatlanságból, a kinek ne volna szefivedélyes vágya, hogy olyan nevet szerezzen magának, mely túléli őt?! Egyik irodalmi dicsőségről álmodik; nincs iró, nincs költő, aki az ihlet mámorának órájában ne ismételtette volna Horatius 'kevély mondását: Exegi monumentum aere prerennius. Ércnél maradandóbb emléket állítottam magamnak. Másik katonai dicsőségről álmodik s hogy ezt elérje szívesen szembeszáll a felé röpülő golyóval. Nos, hát mindazok közt, a kiket a dicsőség vonz, hány van, a kit meg is koszoruz? E sok hivatalos közt hány a választott? Könnyű őket megszámlálni. (Folytatása következik.) POGÁNYOK KÖZÖTT. Molnár Mária misszónáriusnő, ki Manus szigetére ment ki téritő munkát végezni, pogány népek közé, magyar részről való eltartási költségét a ceglédi református nőegyleti bibliaikör magára vállalta. Január 1-től kezdve havonta 32 pengőt juttat erre a célra a bibliakör. Ezzel az önkéntes vállalkozással tanúbizonyságát akarja adni a Nőegylet bibliaköre, hogy komolyan szivén viseli a kül- missziót s imádkozik kitartóan, hogy a misszionáriusok nehéz hittérítői munkáját siker koronázza. A Jézus Krisztus örökkévalésága