Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)

1927-01-08 / 2. szám

2-ik szám

AMERIKÁT MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal

% M

$ ■

| A Presbyterian Church in U. S. A. magyar j 1 egyházainak élete. 1

Í45 1

AZ ISTEN SZÍNE ELŐTT.

“Jőjjetdk én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterfieltettetek és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel az én igámat reátok és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivü vagyok és találtok nyugodalmat a ti leikeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.” Máté 11:28-30.

Az év kezdetén vagyunk..... Gyarlóságunk érzetében szívesen megyünk az erő kutíorrásálhoz, a világosság és bölcsesség kútfejéhez, hogy ezt az uj évet szerencsésen megfuthassuk és a koronát Isten kegyelméből elnyerhessük.

Jézus mondja: “Mindenek nekem adattak az én Atyámtól”; azért, amikor szükségünk lesz testünknek és lelkűnknek, Jézus kezeibe vannak helyezve azok az Atyától, Ő tőle vehetjük ezeket a javakat.

És milyen jól esik hallanunk Jézus hivó szózatát! Talán nem is mernénk közelíteni Ő hozzá, ha Ő nem hívna: Jöjjetek. Úgy áll előttünk, mint jó Pásztor, aki keresi, hívogatja megfáradt juhait és a kinél nyugodalmat találunk lelkinknek.

Kemény, nehéz, küzdelemteljes munka -vár reánk ebben az évben. Arcunk gyöngyöző verejtékével kell szántanunk az élet kemény, köves mezejét, hogy a mindennapi kenyeret megkereshessük. Nehéz lesz megállnunk ebben a küzdelemben egyes egyedül önmagunknak. Ha magunknak erejére támaszkodunk, ha Isten nélkül törtetünk előre a nagy cél felé, vagy elbukunk, vagy szemeink elől elveszítjük azt és attól messzire távozunk. Vagy az emberek rabjai, vagy pedig anyagnak nyomorult imádói leszünk. Lelkünk undorodni fog azoktól az örömöktől és élvezetektől, melyeket a világ nyujtand nekünk és hiába fogjuk űzni és kergetni a békességet és boldogságot, nem fogjuk azt utolérni.

Nem látjük-e, hogy ez az Isten nélkül küzdő és munkálkodó embernek a sorsa ? Teherhordó rab, sok esetben rabszolga testi, anyagi értelemben, mert az istennélküli társadalom megnyomorította, de legtöbb esetben, sőt mondhatjuk, hogy mindig, lelki rab — rabja a bűnnek. Ez a rabság a legnehezebb, a legborzasztóbb, mert attól legnehezebben szabadulhatunk.

Ezeknek szól az Idvezitő hívása. Jöjjetek! Jöjjetek mind, kik fáradtak vagytok, kiknek vállait súlyos terhek nyomják jöjjetek és én megnyugosztlak titeket. Nem csupán egyeseknek, talán a társadalmi vagy egyházi kiváltságosaknak szól az ő 'hívása, hanem mindnyájunknak, főleg azoknak, akik szemeiket nem merik Ő hozzá emelni, mert annyira sülyedtek, akiknek a világ segedelmet nem nyújthat, a tévedő telkeknek, a bűnösöknek, a társadalomból kivetetteknek. Jöjjetek mindnyájan.

Szabadulást, megnyugvást és békességet igér nekünk az Idvezitő; de nem teljes szabadulást. Ha Ő hozzá térünk, le veszi ugyan vállainkról a szégyenletes terheket, feloldozza lelkünket a bűn meg becstelenitő láncaiból, leveszi rólunk a bűn szörnyű igáját, a melynek vége a kár hozat: azonban helyébe vállainkra az ő terheit, az ő keresztjét nyomja, amely kereszt dicsőséges és könnyű és az Ő igáját, amely gyönyörűséges. Szabadulni fogunk a lelki nyomorból és megnyílik előttünk az Isten országának munkatere, ahöl reánk ezrenyi kötelességek várnak Istennel sz'emben, felebarátainkkal szemben. A bűntől megszabadulunk és Isten rabjai leszünk és felebarátainak rabszolgái a legszentebb és legnemesebb értelemben. így fogjuk elérni a legteljesebb szabadságot, amint egy régi latin iró mondotta: Servitium Dei summa libertás, azaz: az Isten szolgálatában áll a legteljesebb szabadság.

Ebből az isteni szolgálatból Isten iránt és felbarátunk iránt fakad majd lelki üdvösségünk és boldogságunk. Ez a kettős szolgálat képezi Krisztus evangéliumának tartalmát, erre kötelezhetik az ő egyháza, erre minden minden hivő lélek.

Midőn tehát az Idvezitő kegyelmes hívását halljuk, menjünk hozzá szelíd és alázatos szívvel. Az ő Ígérete nem olyan, mint az ember ígérete, az ő szava élet és igazság. Ha ennek az uj esztendőnek napjai egymásután eljőne'k és eltűnnek, ha az idők viharos járása reánk zudul: csengjen füleinkbe Jézus hívása: Jöjjetek én hozzám mindnyájan

..... az én

igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű.

Imádkozzunk a dicséret szavaival:

Teremts hát uj szivet mi bennünk,

Hogy lehessen elődbe mennünk,

És nálad kedvet találjunk,

Boldog napokat számláljunk E fdderült uj-esztendőben.

Lelki s testi áldások Atyja! Egeidnek gazdag harmatja Szálljon mennyből híveidre, Tulajdon terembtésidre,

Kik tőled várnak minden jókat.

Amen

A nagy gyárak s iparvállalatok az újév kezdetén megcsinálják a leltárt, kiadásaiknak és bevételeiknek mérlegét, elkészítik a következő évnek költségvetését: mindez nélkülözhetetlen és feltétlenül szükséges a bukás elkerülésére és üzemük fentartására és felvirágoztatására. Hogyan állanak e tekintetben egyházaink? Sok helyen ugyan megszámlálják az év bevételeit és kiadásait, de minden tanulság és Okulás nélkül. Nem kutatják az esetleges hiányok, rövidségnek okait, megelégszenek azzal, amijük van. Hány egyházban készítik el a következő évnek költségvetését? Legtöbb helyen minden terv nélkül, vakon indulnak neki a bizonytalan jövőnek és megelégszenek avval, ami jön. Azért nincs haladás és gyarapodás sem a lelkiekben, sem az anyagiakban.

Sok egyházban még a tagok létszáma sincs pontosan megállapítva. Támaszkodnak a nagy tömegre, sokszor az egyházon kívül álló sokaságra, amely- hébe- korba az egyház perselyébe juttatja ki- sebb-nagyobb adományait. Ez az rendszertelenség nemcsak egyházi életünk kárával jár, hanem anyagi kárral is. Rossz hatással van a hü egyháztagok lelki életére és áldozatkészségére, az egyházat olyan adományok elfogadására kényszeríti, amelyek nagyon is kétséges bűnös forrásból származnak és amelyeket az egyháznak, ha hivatásának magaslatán állana, egyenesen vissza kellene utasítani, mert megkötik az egyház lelkészének a kezét.

Egy élő, hivatást teljesítő egyháznak tudnia kell azokat ,akik tagságát képezik. Ennek a pontosan megszámlált egyházi tagságnak kell határoznia az egyház jövője felett. Reája hárul elsősorban az egyház fentartásának a gondja. Minden egyes tagnak önkéntes és pontos megajánlás által tehetségéhez képest hozzá kell járulnia az egyház fentartásához. Ha vannak még talán valahol egyenlő havi kivetések, a lomtárba velük, idejüket