Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)
1927-12-10 / 50. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49-i'k szám. Jézusnak. Volna-e fényesebb, ragyogóbb a karácsonyunk, mintha az amerikai magyarság nem felejtkezne meg a magyar árva gyermekekről, megmutatná hogy igaz keresztyén, hogy betölti Jézus tanítását, hiszen maga mondotta: valaki jót tesz eggyel e kicsinyek közül, az velem tesz jót. Amerikai magyarok, az árvaház a ti kincsetek, hordozzátok annak gondját a ti sziveitekben. A magyar árvák élete a ti kezeitekbe van elhelyezve, viseljétek gondját az Atya gyermekeinek! Emlékezzünk meg azért mindnyájan ami legközösebb intézményünkről, adakozzék kiki amint eltökélte szivében, nem szomorúságból, vagy kénytelenség- iből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten! ÁRVASÁG, A felszólításnak engedve Írom e sorokat a Ref. Lapja árvaJházi számába. S megvallom, hogy csak nagy nehezen vettem rá magamat, hogy e tárgyról: árva, tehát az árvaságról megemlékezzem. Mert hiszen amikor ezt teszem, ugyanakkor az én szivemnek a sebeit szaggatom, lelkem szomorú emlékeit újítóm fel, szeretett jó szüleimnek alig egy évvel történt elhalálozására emlékezve. 'Nem tagadom, miért is tagadnám, hogy ■kicsordul a könyem az árva szó kiejtésénél és átérzem az árvaságot egész valójában, még ha nős ember és családapa vagyok is. Hiszen az árvaság elszakadást jelent; elszakadást azoktól, akiket egész lényünk minden idegszálával szeretünk és tisztelünk; azoktól, akiktől testünket ■és Vénünket nyertük, valamint azt a jellemet örököltük, amely egyéniséget kölcsönöz nekünk és azt a nevet kaptuk, amely- hosszú évtizedek, talán évszázadok küzdelmeit öleli fel és tartja meg a számunkra. Árvaság — elszakadás ! “Árva vagyok, árva, az Isten is látja” — mondja a magyar népdal. Hát Te aki az élet nagy Mestere vagy és aki egyedül vagy képes sajgó szivünk sebeire gyógyírt adni és ■megnyugtatni, — mit mondasz nekünk, amidőn árváknak érezzük magunkat! És e kérdésnél fölnyitom Máté evangéliumát és olvasom annak hatodik részét és ennek is különösen kilencedik versét: “Mi Atyánk, .ki vagy a mennyekben....” A szivemen valami csodás melegség ömlik át Jézusnak eme szavainál és lelkem mintegy odasimul imában a mi Atyánkhoz, aki a mennyben lakozik és úgy érzem, hogy nem vagyok elhagyatott ..... árva vagyok talán múlandó földi értelemben, de nem az örökkévalóság értelmében. Lehetek árva, apátián, anyátlan, mindenkitől elszakadva, mindentől kifosztva itt e földön; de boldog odaát, örök atyát nyerve, szeretteimmel egyesülve és minden jóban bővölködve a jövő életben. És ezt igy elgondolva azt mondhatnék, hogy árvaság tulajdonképen nem is létezik. Egy árvaházat látogatott meg egyszer egy jóhirü lelkész. Az árvák az intézet iskolatermében fogadták a látogatót. “Ez tehát az árvaJház, amelyről oly sok jót hallottam” — mondotta a lelkész. ”És ha most én azt kérdezném tőletek gyermekeim, hogy van-e édesapátok vagy édeanyátok, ti bizonyára az felelnétek, hogy nincsen.” “Igenis, úgy van, nekünk nincsen sem apánk, sem anyánk; mi árvák vágyunk” — hangzott a felelet. “De várjatok csak el tudjátok-e mondani az LTiimát?” Erre imára kulcsólódott össze valamennyi kéz és felhangzott az ártatlan ajkakon: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben .....” “Megálljatok ! Hogyan kezdtétek az imát? Mi Atyánk.....? Akkor hát mégis van Atyátok, még pedig szerető, jó és gazdag atyátok. Tudjátok-e ti azt, hogy Övé az egész világ és Ő mindent megadhat nektek és meg is adja mindazt, ami a ti javatokra szolgál? Mert ő jó, mert szeret titeket. És ez a ti mennyei Atyátok a jószívű embereket bízta meg azzal, hogy az Ő gazdagságából nektek is adjanak és igy rólatok gondoskodjanak.” De vájjon úgy van-é ez valóban? Azok a “jó emberek”, akiket az Isten minden 'jóval megajándékozott, vájjon hűséges sáfárai-e az Isten adományainak? Juttatnak-e vagyonukból a szükölködőkne'k aránylag véve annyit, amennyit más kevésbé értékes dolgokra költenek? Bizony ez a földi élet, ez a rideg valóság megrázóan figyelmezteti az árvát árvaságának szomorú mivoltára, amidőn testi szükségleteinek a kielégitéséről van szó. Bizony szomorú az árva sorsa ebben az /életben, ahol hús-szívvel érezünk és vé- véges elmével gondolkozunk; áhöl fájdalmat okoz a hidegség, szenvedést és éhség, kínos vongalást a szomjúság; ahol annyira if áj a ridegség, lesújt a szeretet- ■lenség, ha nincsen segélynyujtó kéz, a mely megvigasztaljon. És ebben az értelemben, Istenem, de sok is a földön az igazi árva! Oh, mennyi árvának van itt szüksége a te, az én, a mi erősítésünkre, biztatásunkra és vigasztalásunkra! ....Néhány hónappal ezelőtt keleten jártam látogatóba azon a helyen, ahová nagyon sok drága emlék fűzi lefkemet. Egy lelkésznek, felejthetetlen volt lelkészemnek a sírját látogattam meg, melyet a hálás kegyelet méltó síremlékkel jelölt meg az utókor számára. Mély gondolatokba merülve állok a sir előtt és amig olvasom az elhunyt nevét a márvány kőről, amely égfelé mutatva mintha azt mondaná: ő boldog már égi Atyjánál, •— lelkemben ez a szó csendül meg: árva! Sőt mintha ezt a szót olvasnám és látnám minden egyes sirhanton. Majd tovább megyek és elfogódott szívvel egy másik síremléknél állok meg, melyet a szeretet emelt a hü hitvesnek és a szerető jó édeanyának. Mellettem áll a bol- ■ dogultnak gyermeke, az én hitvesem, némán hullatva könyeit, amiknek értelmét körülöttünk levő apró gyermekeink felfogni még nem tudják; de az én lelkemben itt is megcsendül ez a szó: árva! A tengeren túlról is, a magyar földről, annak egyik temetőjének két sirhalmá- ról, amiket én meg nem is láthattam, sem azoktól, akik azokban örökre megpihentek, a drága jó szülőktől el nem búcsúzhattam, ez a szó száll félém: árva! Mennyi árva és árvaság mindenfelé ! Testvérem! Adventi napokat élünk. A Jézus születésének nagy ünnepéhez, a karácsonyi ünnepekhez készifgetjük magunkat. A szived ilyenkor fogékonyabb, a lelked Istennek szeretetéből melegebb : oh fogadd be az árvák, a mi magyar árváink ügyét a szivedbe és részeltesd őket lelked szeretetéből kifolyó áldozatkészségedben. Ne legyen soha, de legalább karácsonykor ne legyen elfelejtett, boldogtalan árva! A mi mennyei Atyánk az árvák ügyét e földön reám, reád, az Ur Jézus követőire bízta. Jöjj, keresztyén testvérem és Isten után légy te is az árvák segítője, gondozója és vigasztalója. Mert aki ezeket fogadja be a Jézus nevében, az magát az Urat fogadja be az ő szivébe. “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.... Jöjjön el a te országod”. Ámen. Azary János, ref. lelkész. Ellwood City, Pa. Kedves és emlékezetes ünnepélyben volt része az ellwood city-i gyülekezetnek november 25-én, a mely alkalommal iktattatott. be uj lelki- pásztora Harsányi Andor. Az ünnepély rende"s istentisztelet keretében történt fél tizenegy órakor a megjelent lelkészek közreműködésével: Varga Lajos pitts- burghi, Laky Zsigmond youngstowni, Dienes Barna brownsvillei lelkész. Dacára a kellemetlen esős időnek a templom majdnem megtelt buzgó füvekkel. Isten tisztelet után közebéd volt az iskola termében a hol a vendég lelkészeken kivül az egyház gondnoka Mózes Dénes és Hangó József mondtak keresetlen szavakban tartalmas beszédet. Nt. Laky Zsigmondné pedig buzdító beszédet intézett az egyház nőtagjaihoz. Az egyház egy művészies kivitelű Íróasztallal ajándékozta meg uj lelkipásztorát.