Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)

1927-12-03 / 49. szám

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM PITTSBURGH. PA. DECEMBER 3rd, 1927. No. 49. szám. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of Augvst, 1923 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh. Pa. ADVENT. Az adventi harangszó bájos csengése figyel­mezteti az embervilágot a Krisztus eljövete- lére> Kiáltó szó zendül meg a pusztában: Ké­szítsétek az Urnák útját, ösvényt egyengesse­tek a kietlenben a mi Istenünknek. Áldott, szent napok ezek az előkésszületek napjai, me­lyek valami varázslatos erővel nyitják fel szi­veinkben a vallásos buzgóságot: a templomba- járás, otthoni éneklés, imádkozás, biblaolvasás vágyát. Máskor nem tapasztalt érzéssel ébresz­tik fel bennük azt a vágyat, hogy nem elegendő csak a testiekért munkálkodni, hanem a lel­kiekre is nagy gondot kell fordítanunk. Advent a várakozásnak, a reménységnek fenséges ünnepe. Várakozás és az Ígéret betel­jesülésének zárköve. Egy őszinte felelet arra a kérdésre, hogy miért is jött el a Krisztus, mi az én életemnek a Jézus?! Sokféleképen találgatták az emberek, hogy mi volt célja a Krisztus eljövetelének. A sze­gény elhagyatottságában, küzdelmében várta a Krisztust, aki a szegénység sátra helyett a gazdagságnak fényes palotáját építi meg a sze­gények számára. A beteg orvoslást, a rab sza­badulást, az elnyomott szabadságot keresett a közelgő Krisztusban. S amikor tanította a so­kaságot, még mindég felmerült a kérdés: miért jött a Messiás? Tanítványai közül kettő előáll s amiért elhagyták a békés családi otthont, a miért követtek Jézust, annak fejeben kertek, hogy egyik jobb, másik balkéz felől üljön Jé­zus mellett a dicsőségben. Erre a kérésre aztán megadta Jézus a feleletet, amit félremagya­rázni nem lehet: Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért. Az advent valahányszor elközelget hozzánk, ugyanannyiszor felteszi az örök kérdést: mi né- künk a Krisztus? Mivel gazdagította meg a mi életünket, mire tudunk rámutatni, hogy ez az én életemben krisztusi? Mert hiszen a keresz­tyén gondolat, eszme csak akkor emelkedik ki, csak akkor lesz egy hajtó, irányitó erő életünk­ben, ha gondolatunkra, érzésünkre, cselekede­tünkre rá tudjuk ütni a bélyeget, hogy az krisz­tusi. Az adventi evangélium felzendül még egy­szer, megtanít szolgálni, megtanít áldozni, mert ezen a két szón keresztül készíthessük az Urnák útját s igy egyengethessük az ö ösvényét! Adventi tanítás: szolgálat és áldozat! Ugyan érdemes-é ezért keresztyénnek lenni, érdemes-e ezért Krisztust követni ? Igen! Magán életedben, családi körödben, egyházadban, ha­zádban mindenütt ez a kérés zeng feléd: szol­gálj! És ennek a fogalomnak Jézus uj értelmet adott: szeretet. Mert mit is ér a sokat emlege­tett keresztyén szeretet szolgálat nélkül? Mit ér a fényes keresztyén hit áldozat nélkül? Sem­mit! Jézus nem azért jött hogy neki szolgálja­nak, hanem hogyÖ szolgáljon. Mégis Jézust a keresztyén világ nagy része oltárokra ülteti, tanítását könyvbe zárja, példaadását fényes méltóságoknak kiközösíti. S milyen más szint öltene a keresztyén világ, ha Jézus ma is szol­gálna, ha ott látnánk valahol csak egy ember imádkozik, ahol teher nehezül a vállakra, ahol a szenvedés üti fel sátorát. Advent figyelmeztet, hogy minden élet any- nyit ér, amennyi szolgálat és áldozat van benne!

Next

/
Oldalképek
Tartalom