Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1927 (28. évfolyam, 2-53. szám)
1927-05-14 / 20. szám
20-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik olda.« munka az Isten dicsőségére és a halhatatlan lelkek üdvösségére ! Azelőtt a lelkész választásról lévén szó, nem tudjuk magunkat visszatartani attól, hogy néhány komoly szót ne ejtsünk ezzel kapcsolatban. Saját gyarlóságunkat is szem előtt tartva, nem akarunk birói székre ülni, hanem csak arra kérjük gyü- lekezetinket, hogy a legnagyobb óvatossággal és imádságos érzülettel válaszszák meg azokat .akikre halhatatlan leikeik üddvösséges vezetését bízzák. A mint mindenhová, úgy a lelkészi pályára is olyanok tolakodtak be, akiket nem az Ur hivott, akik a maguk érdekeit keresik Krisztus keresztének árnyékát alatt! Oh, a szerencsétlen futkározó atyafiak, meny nyit ártanak önmaguknak és az Istenországának ! Több gyülekezet kért lelkipász tort és sajnos ,nem kaphat olyan férfiút, akiben a tudmány és a hitbeli buzgóság, a példaadó erkölcs és lelkipásztori szelídség egyesülne. Becsüjlük meg érdemes és buzgó odaadással munkálkodó lelkipásztorokat. Magyar ifjak a pittsbuhghi Western Theol. Seminary végzett növendékei között. E hó 5-én este ünnepélyes esemény színhelye volt a pittsburghi First Presbyterian Church hatalmas temploma. Ez a templom reánk nézve is emlékezetes. Evekkel ezelőtt itt tartotta a református egyházak világszövetsége egyik gyűlését. Ezen a gyűlésen mintegy negyven millió kálvinista léleknek, a világ minden részéből összesereglett képviselői előtt a nyugat szlovensz'kói magyar reformátusok sérelmeit itt tárta elő Ft. Balogh Elemér püspök. Dr. Boér Elek egyetemi tanár és dr. Takaró Géza, most new yorki, akkor kőbányai lelkész, itten szólották a hazai reformátusok nehéz helyzetéről, az erdélyi magyar református- ság szomorú sorsáról s itt tárták a világ reformátussága elé azt a lehetetlen helyzetet, amelybe szülőhazánk református- ságát Trianon sodorta, s itt szereztek egyházunk részére rökonszenvet, megértő és lelkes barátokat. Az egyház mögött nem állnak fegyveres seregek, de az itt szerzett jóbarátök nem maradnak némák s az ő szavuk, tekintélyük súlya sok nyomorúságra szerzett már eddig is enyhülést. Ebben a gyönyörű szép, méreteiben is impozáns templomban zárta le folyó iskolai évét a Presbyterian Church in U. S. pittsburghi theologiája, a Western Theological Seminary s a végzett ifjaknak itt adta át a lelkészi oklevelet. Ez ifjak között három magyar fiatal ember is volt, névszerint Csorba Zoltán, Dobos Károly és Kovács Károly, akik a “Theologia Mestere” rangfokozattal végezték tanulmányaikat. Ezek az ifjak, mint úgynevezett “post graduate studentek” az elmúlt iskolai évben a Presbyterian Church segélyezésével tanultak itt, hogy majd haza menve, otthon értékesítsék azt a sok, sok tanulmányt és tapasztalatot, amit Amerikában szereztek meg. Iskolai munkájuk mellett egyházi munkát is végeztek. — Csorba Zoltán a vintondalei egyházat, Dobos Károly a daysitown-vestaburgi gyülekezetét szolgálta ki s munkájuk nyomán a kis gyülekezetek is nagy lélekről s gyönyörű eredményekről tettek bizonyságot. Kovács Károly a new yorki Tonawandának lett véglegesen megválasztott lelkésze s itt fog maradni közöttünk továbbra is. A graduált ifjakat a lélekemelő ünnepély után Nt. Varga La- jps pittsburghi lelkész látta vendégül s igy abban is részesültek, hogy tiszta örömüknek magyar hajlék falai között, magyar szivek, baráti lelkek társaságában adhattak szabad kifejezést. Az Isten áldása kisérje őket minden útjaikon. 21-ik szám. 1927 május 22-re. COPYRIGHTED DY.PROVI D E NC E. L l T H OG R A PH. COY PÉTER A SÁNTÁT MEGGYÓGYÍTJA. CSEL. 3:1-26. A sánta meggyógyul. Csel. 3:1-10. Péter mentsége. Csel. 4:1-12. A sánták járnak. Ezs. 35:1-10. Keresztyéni segítség. Jakab 5:13-20. Isteni segítség. Márk 11:20-25. Sión dicsősége. Ézs. 35:1-10. ARANYIGE: És nincsen senkiben másban id- vesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékiink megtartatnunk. Csel. 4:12. BEVEZETÉS. Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki születésétől fogva sánta vala, kit minden nap leszoktak tenni a templom kapujánál, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba. Ez, mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére őtölük alamizsnát. Péter pedig, mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a Názárethi Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És megerő- södének az ő lábai, leszökvén, megálla és jár vala. És beméne velők a templomba, dicsérve az Istent. AZ ARANY KAPU. A tanítványok imádkozni mentek a templomba. Utjok egy díszes kapun keresztül vezetett el, ahol egy sánta koldus üldögélve kéregetett a járókelőktől. Amint a tanítványok oda értek s meglátták a szegény, szerencsétlen embert, megsajnálták és segítettek rajta. Az élet egy ilyen arany kapu, amely átvezet az imádkozás helyére. Sokan elmaradnak a kapunál, nem léphetik át segítség nélkül. A mi kötelességünk segíteni azokat, nehogy többen maradjanak a kapun kívül, mint akik belépnek az imádkozás színhelyébe. A KOLDUS. Egy magával tehetetlen ember volt. Még az arany kapuhoz is mások vezették. De mikor észrevette, hogy közeledik a szeretet, jóság, akkor bátorságot -kapva, hitének erejére támaszkodva, felkelt és bement a templomba. A koldus tehát, mikor felismerte a szeretetet, a jóságot, a hitet, az apostolok személyében, reájuk nézett, amig bátorságra lobbant hite, kért tőlük adományt. Ezüst helyett azonban sokkal értékesebb, drágább ajándékot kapott, mert visszanyerte egészségét. Meggyógyult hit és engedelmesség által. Az engedelmesség itt tehát gyógyító és életet átváltoztató erő volt. AZ AJÁNDÉK. Sokan azt hiszik, hogy pénzért meglehet vásárolni mindent ezen a világon. Nem! Sőt nagyon sok dolgot lehet felsorolni, amit pénzért megvásárolni nem lehet, ilyenek: szeretet, jóság, tudomány, hűség, lelkesedés sib- Mikor Józsefet bátyjai eladták húsz ezüst pénzért, csak egy rabszolga gyermeket vettek meg a kereskedők. A benne rejlő tálcntumok aztán felemelték a király után második emberré. A vasárnapi iskolába ilyen kincsek gyűjtésére gyülekezünk össze. Jézus az ajándékozó. ISTEN AJÁNDÉKA. Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött fiát adta érette, valaki hiszen Ő benne el ne vesszen, hanem nyerjen örök életet. Azután elküldte a vigasztaló, bátorító Szent Lelket s végül megajándékozott az örök élettel. Ily sok drága kincs mellett, vájjon szegényeknek érezzük-é magunkat? TANULSÁG. Jézus gyakran imádkozott és ez által példát mutatott tanítványainak. A tanítványok hiiségeseen követték Mesterüket. Lépjünk mi is a tanítványok sorába! Boldogok vagyunk, ha Isten kiválasztott bennünket arra a szolgálatra, hogy másokat átvezessünk az Aranykapun! Több időt töltünk olyan kincs gyűjtésére, a mely felemészti ugyan erőnket, de nem javit, nemesit, boldogit. Mig eltévesztjük szem elől azokat a lelki kincseket, amelyek életünket meg- gazdagitják! TÖRTÉNET. Egyszer egy szegény öreg asz- szony kint az erdőn száraz galyakat szedegetett. Mikor már elegendőt szedett, bekötötte egy csomóba s hátára vette, úgy ballagott lefelé a hegy oldalon. Mikor egy veszélyes meredek lejtőhöz ért, leült pihenni, pihenés közben azon törte fejét, hogyan lehetne megközeliteni a veszélyes utat. S ekkor elébe toppan egy iskolás fiú, aki messziről látta a veszélyben levő nagyanyót. Hátára vette a csomó fát, levitte a völgybe, ahol széles szekér ut vezetett a város felé. Aztán, visszatért az öreg nénikéért, levezette őtet is odáig. Az anyóka hálásan köszönte meg a fiú szivességét, aki szeretettel, jósággal ajándékozta meg őt a veszély idején.
