Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
10. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1-sö szám BALTHAZÁR BESZÉDE DUQUESNEBEN — ALKALMI TUDÓSÍTÓNKTÓL — “Kedves Fiaim:— Eljöttem hozzátok, hogy tőletek is adományokat gyűjtsék a debreceni kollégiumra. Mennél bőkezűbben és mennél jobb szívvel adakoztok, annál jobban fogok én is örvendeni, és kérlek is titeket, kedves fiaim, hogy ne vonjátok meg tőlünk a ti adományaitokat. Ez a kérésem azonban nem akadályoz engem abban, hogy meg ne mondjak egyet-mást, a mit megmondani szükségesnek tartok. Nevezetesen azt, hogy egyáltalán nem vagyok veletek megelégedve, a mikor látom, hogy a ti egyházatokat az amerikai magyar reformátusok széthúzásának egyik főfészkévé teszitek. Ti jól tudjátok, hogy mi egyezséget kötöttünk az amerikai reformátusokkal, hogy vegyék át rólunk azt a terhet, a melyet szívesen viseltünk ugyan addig, a mig bírtuk, de a mely terhet tovább viselni immár nem tudunk. Tudjátok azt is, hogy ezt az egyezményt a ti egyházmegyétek minden gyülekezete elfogadta, csak éppen ti voltatok azok, a kik visszautasítottátok. Már magában véve ez is szomorúsággal tölt el engemet, mert ebből azt látom, hogy ti eddig nem voltatok igazi testvérei a mi többi fiainknak. Ti csak mutattátok, hogy együtt éreztek a többi testvéregyházakkal, de igazában nem is voltatok azoknak testvérei. Mert ha ti igaz testvérek lettetek volna, hát akkor szeretettel engednetek kellett volna a többieknek és nem lett volna szabad megengednetek azt, hogy tőletek induljon ki a széthúzás, a veszekedés, a gyűlölködés. Bizony mondom nektek, hogy ez nem jelent dicsőséget reátok nézve. Miért cselekedtétek ezt? Én elhiszem, hogy nem magatok igaz akaratából, hanem azért, mert a ti lelkészetekre hallgattatok és az ő tanácsát követtétek. Én nagyon sajnálom a ti lelkészeteket, a ki nekem is polgártársam és testvérem a Krisztus Jézusban, de azért nyíltan meg kell mondanom előttetek, hogy nagyon helytelenül járt el, a mikor valósággal félrevezetett benneteket. Mert én bizonyos vagyok abban, hogy ha a ti lelkészetek az igazságot szólja el t- tetek, hát ti nem fordítottatok volna hátat a többi testvéreknek. A ti lelkészetek azonban azt mondta, hogy ha elfogadjátok a mi egyezményünket, hát akkor nem lesztek ezután reformátusok, gyertyát meg keresztet kell bevinni a templomba, térdepelni fogtok és igy tovább, szóval, hogy akkor el lesz adva a ti hitetek. Azt is mondta, hogy még csak ez a templom sem lesz többet a tietek s abban még egy szeget sem mozdíthattok meg a felettes hatóság engedélye nélkül. Hirdette, hogy el fogjátok veszíteni a lelkész-választó jogotokat. Hirdette, hogy a mi egyezményünk nem egyéb, mint valóságos templomrablás, stb. Hát édes gyermekeim, én mondom nektek, hogy mindebből egy árva szó sem igaz, és a mikor a ti lelkészetek ilyesmiket hirdetett ti előttetek, hát csak félrevezetett benneteket. Nem igaz, hogy ti eladtátok volna a hiteteket, a templomotokat, nem igaz, hogy gyertyát, keresztet kellene bevinni a templomotokba. Ezt a ti lelkészetek csak azért hirdette, hogy mennél nagyobb zavart csináljon s hogy a zavarosban annál könnyebben vihessen benneteket az episkopálisokhoz. A ti volt főgondnokotoknál, Paládi Jánosnál még most is meg van az a sajátkezű levele, a melyben az episkopális csatlakozást ajánlgatta nektek. Csak a mikor látta, hogy erről ti közöttetek még csak beszélni sem lehet, csak akkor fordított kebelbarátjával, Ná- nássy Lajossal együtt egy nagyot a szekere rudján és csak akkor kezdett függetlenked- ni. Egy lapot is indított, a melyből ti magatok is lépten-nyomon láthatjátok, hogy szinte leplezetlenül az episzkopálisokat ajánlgat- ja s ha rajta volna, ti már régen az episzkopá- lisok hálójában lennétek. Fiaim, ezt a lapot mi is olvassuk otthon s mondhatom nektek, hogy ilyen piszkolódó és hazug nyomtatvány talán még soha sem fordult meg a kezemben. Persze, ez sem egyéb, mint az episzkopálisok lélekhalászó, keresztyéntelen hadjárata ti ellenetek és a mi református hitünk ellen. Eredeti levelekkel van bebizonyítva, hogy erről a lapról az episzkopálisoknak állandóan jelentéseket kell tenni és hogy az episzkopálisok minden hónapban 75 dollárral pénzelték, vagy talán pénzelik még ma is ezt a csúnya hadjáratot. Meg kell mondanom nektek, hogy a ti lelkészetek nem az igazságot, hanem a hazugságot hirdette előttetek. És ti nem az igazságot, hanem a hazugságot követtétek. Én elhiszem, hogy ti igaznak gondoltátok azt, és éppen azért nem is vádollak titeket, de ismétlem előttetek, hogy igen nagy tévedésben Voltatok és vagytok ma is, ha azt gondoljátok, hogy helyesen jártok el. Mit is csináltatok ti? Egyházmegyétekben szembefordultatok a többi testvérgyülekezetekkel. Miért? — hazugságok miatt. Hadat üzentetek a többi testvéreknek, — hazugságok miatt. Háborúságot szereztetek önmagatok között, — ha- — zugságok miatt. Háborúságot szereztetek az amerikai magyar reformátusok között, — hazugságok miatt. Megakadályoztátok az amerikai magyar reformátusok egységét, — hazugságok miatt. Szomorúságot okoztatok nekünk, az édes anyának, — Lmét és ismét csak hazugságok miatt. Fiaim, én azért jöttem Amerikába és ti hozzátok is, hogy pénzt gyűjtsék a debreceni kollégiumra. És a mikor ilyen fájó igazságokat mondok előttetek, készen vagyok arra, hogy ti majd nem fogjátok segíteni az én céljaimat; én nagyon sajnálnám azt, de bizonyára nem gondoljátok, hogy én akármennyi pénz miatt és akármilyen nagy szükségben is, elhallgatnám az igazságot. Eljöttem hozzátok is, a kik helytelen utakon jártok és a kik frontot formáltatok ellenünk. Eljöttem, mert én az én Mesteremet követtem, aki azt mondotta, hogy: “nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” Jézus is felkereste a tévelygőket, de nem azért, hogy velük együtt paráználkodjék, hanem hogy őket megjavítsa. Ezért szólottám igy, mert az az én tisztem, hogy hirdessem az igazságot alkalmas és alkalmatlan id ben. íme, szólottám nektek az én lelkem és az igazság szerint s a jövendőt Istenre bízom. Hiszem, hogy a ti becsületes magyar lelketek meg fog érteni engemet. De ha ti továbbra is megmaradnátok a tévelygésnek, a visszavonásnak és a széthúzásnak utján: fiaim, akkor mi közöttünk minden összeköttetés megszakad. Mert azt már nem kívánhatjátok én tőlem, hogy én is leüljek a csu- folóknak székükbe.” Eddig szól a mi duquesnei alkalmi tudósítónk közlése és mi jóhiszeműen leközöltük a tudósítást. Azután derült ki, hogy tudósítónk alaposan becsapott bennünket, mert a Ft. urnák még csak eszébe sem jutott az igazság hirdetése. Természetesen, a tudósitót nyomban elbocsátottuk lapunk kötelékéből. Szerkesztő. VASÁRNAPI ISKOLA (Folytatás a 7-ik oldalról) gunkat, akarjuk-e a mi magunk javát, a mint azt a jó Isten akarja? Ha igen, akkor nincs más ut, melyen az életben járhatnánk, mint az, a melyet az Ur Jézus mutatott; akkor nem lehet másként élnünk és cselekednünk, hanem csak úgy, a mint az Ur Jézus élt és cselekedett; akkor nekünk mindenestől fogva, nemcsak nevünkben, hanem szivünk szerint is az Ur Jézuséinak kell lennünk, nemcsak hinnünk kell Benne, hanem meg is kell tennünk azokat, melyekre tanítóit. Hogy mit mondanak az emberek, szeretni fognak-e vagy gyűlölni, áldani-e vagy átkozni: ne sokat törődjünk azzal, ha az Isten parancsolatait teljesitettük. Hogy milyen sorsunk lesz e földön, örülünk-e, vagy szenvedni fogunk: ne aggasszon minket. Hogy jutalmat nyerünk-e, boldogság vagy boldogtalanság, üdvösség vagy kárhozat lesz-e osztályrészünk: ne gondoljunk arra. Csak az legyen eszünkben, hogy elég nekünk, ha tudjuk, hogy az Ur Jézussal járunk s mindenkor Őt követjük, Ő pedig az Istenhez a mi Atyánkhoz vezet; csak azt ne feledjük soha, hogy a kik az Istent szeretik, azoknak mindenek egyaránt javukra vannak; csak az a reménység tartson meg, hogy a jó Isten a mi szerető Atyánk, aki a mi javunkat akarja. A többit bizzuk Ő reá, bizzunk csak Ő benne, hiszen aki Istenben bízik, soha meg nem csalatkozik. És meg fogjuk látni ennek igazságát a mi életünkben, mert akármi sorsban legyünk is, akármennyit szenvedjünk is: lelkünk nyugalmát s ebben életünk boldogságát sohasem veszítjük el, azért boldogok is leszünk mindenkor. És meg fogjuk látni az igazságot majd akkor, ha az Isten ítéletre szólít, amaz utolsó Ítéletben is, mert szól hozzánk is az Ur Jézus által: Jertek el, én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, mely a ti számotokra készíttetett, vegyétek az örök élet üdvös* * * ARANYIGE: “Bizony mondom néktek, hogy a mennyiben jót cselekedtetek az én atyámfiaival, én velem cselekedtétek azokat.” (Máté ev. XXV:- 40.) Hankó M. Gyula, columbus-i ref. lelkész.
