Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-02-07 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6-ik szám 20. oldal LEVELEK Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” hasábjain sok szó esett a közel múltban egy, a presbyterek által tartandó konfe renciáról, amelynek hatása az egyházi élet javára áldásos lenne s a melynek megszervezésére az egyházmegyei gyűlés által a többek között szerény személyem is felkéretett. Hogy a nemtörődömség vádja ne érjen, alkalmat veszek magamnak most, hogy e tárgyban nézetemet kifejtsem s kérem, hogy a lapban szíveskedjék jelen közleményemnek helyet adni. Mindenekelőtt arra térek ki, hogy ez ügyben azért hallgattam eddig, mert magam is azon a módozaton törtem a fejem, hogyan lehetne e gyűlés megtartását foganatosítani úgy, hogy az a célt teljes mértékben szolgálja, vagyis: hogy azon minden egyes egyháznak a kiküldöttje, vagy kiküldöttei résztvegyenek, anélkül, hogy ez az egyes egyházaknak megterhelését jelentene. E tekintetben teljesen osztom Kőmives Jánosnak, a lap legutóbbi számában megjelent észrevételét s magamévá teszem azt az ajánlatát, hogy ez a világiak konferenciája, a legközelebbi egyházmegyei gyűlés alkalmával tartassák meg, akkor, amikor különben is megjelennek ott az egyes egyházak kiküldöttei. Alábbi tervemet tehát elsősorban azok számára készítettem, akik ennek a gyűlésnek a megszervezésére lettünk kinevezve. S kérem, hogy ezen javaslatomhoz már a legközelebbi számban hozzászólni szívesek legyenek, hogy ezáltal egyöntetű megállapodásunkat, mint felnivást intézhessünk az egynázaknoz, amelyek aztán tárgyalás alá vesziü indítványunkat és záros időn belül bejelentik, hogy ezen a gyűlésen mit óhajtanak tárgyaltatni s továbbá: hogy kit, illetve kiket neveznek meg képviselőül. Javaslatom a következő: Az egyes egyházak képviseltetésére nézve indítványozom, hogy minden olyan egyház, amelynek a taglétszáma 100, vagy 100-on aluli, egy taggal, — a 1’00-on felüli egyháztaggal rendelkező egyházak pedig két taggal képviseltessék magukat. Tekintetbe véve az egyes egyházak teherbíró képességét, nem tartanám helyesnek, hogy minden egyes egyház a saját kiküldötteinek a költségét fedezze, mert megtörténhetik, hogy a legkisebb teherbírással rendlkező egyháznak kellene fedeznie a legnagyobb költséget, különösen: ha a gyűlés megtartásának helyétől az illető egynáz a legtávolabb esik. Erre vonatkozólag tehát indítványozom, hogy: az összes kiküldöttek összes költségei elosztandók legyenek annyifelé, a hány kiküldött a konferencián megjelenik s minden egyes egyház annyi részt viseljen, ahány taggal magát képviseltette. Ezen indítványom után újra tisztelettel kérem a megbizott társaimat, hogy lehetőleg azonnal nyilatkozzanak, hogy elfogadják-e? S amennyiben igen, úgy első dolgunk lesz megkeresni az egyházmegyei elnök urat s megkérni a közlésére, hogy a tavaszi egyház- megyei közgyűlés mikor és hol lesz megtartva? Ha ennek a tudomásával is rendelkezünk, akkor a lap hasábjain nyilatkozatra fogjuk kérni az összes egyházakat, hogy záros időn belül jelentsék be a kiküldötteik névsorát, valamint a tárgyalandó indítványokat. Abban a hitben vagyok, hogy ezáltal egy lépéssel közelebb vittük ezt a kérdést a megvalósítás felé. Tisztelettel: PECSŐK PÁL, főgondnok, 2780 East 79th St. Cleveland, Ohio Lancaster, Pa., 1925, jan. 31. NAGYTISZTELETÜ SZERKESZTŐ UR! Meg fog engedni bizonyára, hogy levelemmel egyidejűleg apró kis értekezést fog találni, nb. lapjában való közzététel végett. Tekintve az általános kereteket, a melyekben mozog, nem tudom, megüti-e a lap nívóját, azonban engem szándékosan ily irányú és stílusú dolog megírása izgat. Ha nem leszek hosszadalmas, kérem meghallgatni. Sokat beszélgettünk Tóth professzorral a lap jeles vezetéséről. Minden megvan benne, ami a mi népünk lelki szükségletének megfelel, csak egyet nem találtam benne, a második magyar generációnak kissé magasabb szellemi nívójához mért vallásmagyarázatot. Nagyon jól tudom tapasztalásból, az itt nevelkedett gyerekek bármennyire is elsajátítsák szüleik nyelvét: annak lágyságát, zengő fordulatait, kifejezésmódját és mélységeit valami homályos fátyolon át látják. De viszont nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy nagyon sok intelligensebb emberünk van már Amerikában, kiknek lelki táplálásáról éppen a reformátusoknak nem szabad megfeledkezniük, kikhez közelebb állanak lelkiekben, mint bármelyik más vallásfelekezet. Magamról tudom, miért. S ha Szerkesztő Urnák nem volna kifogása a tervem ellen, minden két hétben el tudnék küldeni egy-egy hasonló hosz- szuságu eszmefuttatást az örök igazságokról, beleállitva az önmagával vívódó, belsejében vajúdó huszadik század perspektívájába, természetesen a tradicionális református szellem keretén belül. Legközelebbi opusculusom tárgya Isten és a lélek viszonya volna, természetesen, ha erről Szerkesztő Ur megerősít. Eddig szándékosan hallgattam a sajtóval kapcsolatban, de most már erősnek érzem magam a lelki- irányitásban tevékeny részt venni. Ha tehát Szerkesztő Ur helyesli tervemet, úgy kérem szives válaszát, csak a stílusra vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem annyit, hogy szükség esetén teljesen magas stílben is irhatok. így kissé prédikáció izü az egész, bár jobb, mint a pusztán bölcselkedésre felépített értekezés. Különben is senki nem hivatott önmaga megítélésére. Szerkesztő Urnák ismeretlenül is nagyrabecsülő hive: Hospodár Balázs. o o o — A cikk jó. Hálás köszönet érte! — Mint látja, mai számunk első oldalán már hozzuk is. Csak hadd jöjjenek azok az eszmefuttatások! Ennél magasabb stílusban azonban már ne Írjon! Üdv.! Szerkesztő. KEDVES TISZTELETES URAM! E mai napon elküldöm az előfizetésemet az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjára. Nem mulaszthatom el, hogy siessek az előfizetés megujitásával, mivel lapunkat régen- ten is pártoltam, de különösen most, a Nt. Tóth Mihály ur szerkesztése alatt is pártolni akarom. A Reformátusok Lapja csakugyan megérdemli, hogy a hol csak református emberek élnek, mindenütt olvassák. Nagyon szép dolog volna, ha mindenki olvasná és pártolná. Ilyen alkalmat nem ad semmi az életben az embereknek a lelki élet mezején való tanulmányra és gyarapodásra, az Istenség megismerésére és a Hozzá való ragaszkodásra. Adjon Isten a lap íróinak jó egészséget és az eddigi jó tehetséget. Ezen jó kivána- taimmal maradok szeretettel: Farkas József, Békevár, Sask., Canada. NAGYTISZTELETÜ SZERKESZTŐ UR! Tisztelettel itten küldöm a lapom megújítására a két dollárt. Nagyon szépen köszönöm a lap eddigi küldését. Legyen szives Szerkesztő ur ezentúl is küldeni, mert nekem ilyen szeretett lapom még nem volt, a melyben Isten igéjét lehetne olvasni. Nagyon szép a lap és sokat lehet belőle a Bibliáról tanulni; mi ennek örvendünk. Maradok tisztelettel Buda Ferenc. Westfield, Mass. IMA. Mindenható Isten Szeretett jó Atyánk, Esdve kérünk téged, Hallgasd meg az imánk! Te vagy az árvának, Özvegynek gyámola, Kezünk összetéve ügy kérünk naponta: Töröld le könnyünket, Ne hagyjál éhezni. Te tudsz csak egyedül Mi velünk érezni! Kérünk szépen Téged, Gondolj ránk ott fennen. Egyedül csak Te vagy, Könyörülő Isten!---------------------RENDELJE MEG LAPUNKAT! Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja az egyedüli református folyóirat, mely úgy a Presbyterian, valamint a . Reformed Church fönhatósága alá tartozó összes magyar református gyülekezeteknek hivatalos lapja. A Reformed és Presbyterian Boardok nagy áldozatokat hoznak, hogy ez a lap minél hathatósabban betöltse hivatását. íme most is uj, szép és ékes köntösben, szivet-lelket nemesitő tartalommal jelenik meg. Legyen ott ez a lap minden református család asztalán.
