Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-24 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4-ik szám

V. LECKE.

VASÁRNAPI ISKOLA pebeu« ,

A SZŐLŐTŐ ÉS A SZŐLŐVESSZŐK.

Én vagyok az igazi szó'ló'tő és az én Atyám a szőlőmives, aki minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem tirem, lametsz; mindazt pedig, aimly gyümö'-söt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Titeket már megtisztított ama b.széd által, amelyet szóltam nektek: maradjatok azért én bennem és én is ti bennetek leszek. — |Vliképen a szó'lővesző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad: aképen ti sem, hanem ha én benem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. yVki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző és megszárad és aztán

A szőlővesszők a táplálékot s magát az életet is a szőlőtőből veszik, csak akkor élnek és teremhetnek gyümölcsöt, ha a szőlőtőkén maradnak, azzal egyesülnek. A szőlővessző, a mely külsőleg bár a szőlőtőkén van, belsőleg azonban nem egyesült vele, mert nem veszi arról táplálékát, elszárad és nem terem gyümölcsöt; azért azt a szőlőmives lemetszi és elégeti. A jól termő szőlővesszőt a szőlőmives megtisztítja, hogy még több és jobb gyümölcsöt teremjen. _

A hasonlat szerint, melyet ezekben az Ur Jézus mondott tanítványainak, a szőlőmives maga az Isten, a szőlőtőke az Ur Jézus és a szőlővesszők az Ő tanítványai. Tehát csak azok az Ur Jézus igazi tanítványai, a kik Vele egyesültek, a kik Tőle veszik tápláltatásukat s azért bő gyümölcsöket teremnek életük cselekedeteiben, azaz: akik nemcsak szóval vallják magukat keresztyéneknek, hanem azokat cselekszik, a melyeket az Ur Jézus parancsolt. Az Ur Jézus minden parancsolatai között a legelső, vagy helyesebben szólva, az Ő parancsolatainak összege a szeretet; azért a ki Benne akar maradni, az Övé akar lenni, maradjon meg a szeretetben: szeresse a jó Atyát és szeressen minden embereket, mert csak úgy szeretheti igazán az Ur Jézust.

Vájjon szere::jük-e mi a jó Atyát, a mi Istenünket? És szeretik-e Őt minden emberek? Ha igazán szeretnők az Istent, sohasem káromkodnánk, szent nevét hiába fel nem vennők és nemcsak szóval mondanók, hogy Őt szeretjük, hanem arra igyekeznénk, hogy szeretetünket az Ő parancsolatai iránt yadó engedelmességgel megmutassuk. Ha minden ember igazán szeretné az Istent, minden ember megtartaná az Ő parancsolatait s nem arra igyekeznék, hogy törvényeit minden nap megtagadja. Ha mi (és minden emegybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégnek. Ha pedig én bennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak: kérjetek, amit akartok és meg lesz az néktek. Abban dicsőittetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és igy legyetek nékem tanítványaim.

Amiképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amiképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az ő szeretetében.

Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek bételjék. Ez az én parancsolatom, hogy

berek) engedelmeskednénk Isten törvényeinek, úgy élnénk, mint egy családban az atya és gyermekei, életünk áldott és boldog is lenne. Azért vagyunk boldogtalanok, azért nincs életünknek igaz öröme. mert nem szeretjük igazán az Istent, a mi Atyánkat, mert nem cselekedjiik az Ő törvényeit, mert nem azt akarjuk, & mi javunkat, a mit az Isten akar.

Hát embertársainkat szeretjük-e? És szeretet uralkodik-e az emberek között, egymás javát akarják-e az emberek? Ha az emberek egymást igazán szeretnék, és ezt a szeretetet egymás iránt való jóakaratban meg is mutatnák, nem lenne a földön éhező és ruhátalan, nem gyűlölködnének és nem ellenségeskednének egymással az emberek s egymás ellen nem viselnének véres háborúkat, hanem béke- ségben élnének egymással s egymás javát akarnák, a hogy azt az Isten is akarja. Ha az emberek egymást szeretnék, úgy élnének, mint testvérek és barátok, nem pedig úgy, mint egymás ellenségei, mint az erdők vadjai, a melyek egymást tépik és pusztítják. Azért vagyunk boldogtalanok, azért nincs e földön igazi örömünk, mert elfelejtkeztünk a szeretet törvényéről. Pedig az Ur Jézus nekünk is hirdette evangéliumát, nekünk is példát adott életével!

Ha pedig nem szeretjük az Istent és nem szeretjük embertársainkat, mi módon nevezzük magunkat keresztyéneknek, az Ur Jézus követőinek? Ha nem élünk Ő benne és Ő is mi bennünk, mint a szőlővessző a szőlőtőkében, nem vagyunk az Övéi, mert nem azokat cselekedjük, a melyeket parancsolt nekünk, mert nem szeretjük sem őt, sem Istent, sem embertársainkat, sem magunkat. S ha nem elünk Ő benne, elszáradunk és elveszünk, mint a szőlővessző, mely ha megszáradott, levágattatik és tűzre vettetik. Mert nem

szeressétek egymást, amiképen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cse- lekszitek, amiket én parancsolok néatek. Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kérjetek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. . . .

(János ev. XV. 1—27.

lehet azt mondanom, hogy én nem élek az Ur Jézusban: a ki nem Ő benne él, az nem él, mint az elszáradt szőlővessző, hanem már meghalt. És kivánunk-e meghalni még a mi életünkben? Nem jobb volna reánk nézve, hogyha élnénk valóban, élnénk még a testnek halála után is?!

Az Ur Jézus azt mondja, hogy nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja barátaiért. És Ő be is bizonyította, hogy minket, barátait, szeretett, mert valóban életét is odaadta érettünk. Van-e mi bennünk ilyen szeretet Ő iránta és a mi barátainkért, embertársainkért? Bizony, nem hogy másokat szeretnénk, de még magunkat sem szeretjük igazán, hanem jobban szeretjük a mi bűneinket, mert nem azt akarjuk, a mi javunkat, a mit az Isten, a mi jó Atyánk akar velünk, hanem a bűnt, a mi kárunkra van. A bűn által nemcsak az Isten akaratát ta- podjuk meg, hanem a mi magunk életét is és nem ártunk azzal az Istennek, még embertársainknak sem annyit, mint a mennyit magunknak. Ha pedig a bűnben élünk, elszakadtunk az Istentől s magunkat árvákká tettük és elszakadtunk az Ur Jézustól s életünket boldogtalanná tettük.

De hát jól van-e ez igy? S ha ezen a módon élünk, ugyan hova jutunk? Bizony nem jól van ez igy; bizony kárhozatra megyünk ezen az utón: értsük meg már valahára! És lássuk meg, hogy az Isten, a mi Atyánk azt akarja, hogy térjünk meg a jó útra, éljünk az Ur Jézusban és Ő is mi bennünk, hogy igy teremjünk bő gyümölcsöket, legyünk az Isten gyermekei és áldottai mind e földön, mind az örök életben. Akarjuk hát azt, a mit az Isten akar: akarjuk a mi bol- (Folytatás a 9-ik oldalon).