Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
6. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1-ső szám ‘Ä “Keresztyén Család’’-ban olvassuk Dr. Misley Sándorné tollából az alábbi közleményt, a mely felett érdemes nekünk is, amerikai magyar reformátusoknak, gondolkozni. “Mit kíván Isten éppen tőlem?” Ki nek szól ez a parancs: “Tanítsatok minden népeket!” Kibujhatok-e ez alól a kötelesség alól valami kifogással, pl. azzal, hogy szegény vagyok, a magam egyházában is van elég szükség, itthon is sok a pogány, vagyis hitetlen, messze lakó nép iránt minek érdeklődjem? Számon kérheti-e Isten tőlem azokat a népeket ? Bizony számon is fogja kérni, kedves testvérem, különösen azoktól, a kik ismeritek igéjét s abban foglalt akaratát. “Isten azt akarja, hogy minden nép üd- vözüljön s az igazság ismeretére jusson.” De mi módon hisznek abban, a kiről nem hallanak. Mi módon hallanak pedig prédikáló nélkül? Prédikáló megy ki közéjük sok és menne még több is, ha minden keresztyén megtenné kötelességét s egytől-egyig mind hozzájárulna eltartásukhoz. Csakhogy nálunk pl. nagyon nehezen értik meg a keresztyének, hogy a misszióval való törődés elmulaszthatatlan kötelesség. Mindenki adhat, ha akar. Ha máskép nem tud, vonjon meg magától valamit. Más országokban nem egy szegény ember megbőjtöli azt az adományt, a mit ad, részt kér magának a dicső munkából! — nem lesz azzal szegényebb, mert Isten százszorosán visszaadja neki áldásaiban. Talán nem is tudjátok, kedves olvasóim, hogy Kunst Irén magyar misszionáriusnő Kínában Csingcsow községben dolgozik. Már 17-ik éve van kint, eltartásáról a német nők gondoskodnak, innen csak megemlékezésképen kap egy kis karácsonyi ajándékot. De van a magyar nőknek is misszionáriusnőjük: Vaséi Matild, Changshá- ban, a kit 1910 óta tart el és Sigoü (Kis drágakő,) a kit a magyar gyermekek neveltettek 9 éves korától fogva 1909 óta, a ki most mint tanítónő dolgozik a misz- szióiskolában s vezeti a fogékony, fiatal lelkeket az Úrhoz. Valamikor nagyon kis összeg elegendő volt eltartásukhoz, még ezeken felül egy benszülött evangélistát, később felszentelt papot is tartottunk el. (Most már hét ilyet a changshai egyház maga iizet, de most rossz valutánk miatt ugyan ez az összeg nagyon nagyra rúg, úgy, hogy az utolsó években nem tettünk teljesen eleget kötelességünknek és Németországnak kellett pótolnia a mi szűkmarkúságunkat, pedig ők még szegényebbek, mint mi. Ezt nagy szégyennek tartjuk s elhatároztuk, hogy mindent elkövetünk, hogy két misszionáriusnőnk fizetését teljes egészében összehozzuk. Nem tudom, mennyiben fog ez sikerülni még erre az évre nézve, de legalább 1925-től kezdve. Kis Drágakő, a magyar gyermekek kedvencének fizetését a vasárnapi iskolás gyermekek és az Örömhír olvasói össze fogják hozni; az havonta 750,000 K. A Matild testvérét pedig az egyházak és a nők adományai képezik. Az övé 1,000,- 000 korona havonta. Azt gondoljátok, hogy azt lehetetlen összehozni?! — Dehogy! Csak egy kis jóakarat kell hozzá. Matild testvér napi szükséglete ugy-e 50 ezer korona. Felszólítom tehát a magyar keresztyén asz- szonyokat, hogy hívják meg egy-egy napra őt vendégül, láthatatlan, kedves vendégül, még a napot is megnevezhetik, saját név- vagy születésnapjukat, vagy gyermekekükét, aznap még egy terítéket is odatehetnek annak emlékéül, hogy ez a Matild testvér napja, s aznap különösebben megemlékezhetnek róla imájukban. Ha egy-egy községben több ilyen asszony lesz, akkor kérjenek egy kis hivatalos ivet és arra jegyezzék fel a nevüket s a kívánt napokat s együtt küldjék be a pénzt. A leányok, sőt az asszonyok is, akiknek nincs elég pénzük arra, hogy maguk adjanak 50 ezer. koronát, összegyűjtenek barátaiktól egy vagy két napi összeget. Kedves testvéreim, dolgozzatok, mig nappal van, az idő eljár és jön a számadás napja! BOGÁR LAJOS Keresztyén ifjak társasága KRISZTUSBAN MEGTALÁLT SZÍV. 17GYSZER egy ember kölcsönkérte urá- - tói a fejszéjét, hogy tüzelőfát szerezzen magának. Felmászott vele a tó partján egy fára.. Arról akart száraz ágat vágni. Alig suhin* ott azonban rá egyet- kettőt, a fejszének a feje lerepült a nyeléről, bele a tóba. Mit volt mit tennie a szegény embernek? Visszament a fejsze gazdájához s megmondta neki, hogy a fejsze beleesett a tóba. Az azt felelte: “Bánom is én. Csak hozza vissza.” Erre vett az ember egy másik fejszét; azt vitte el az urának, de az nem fogadta el. Aztán öt darab marhát hajtott az udvarára, s ezt mondta: “Itt a bánatpénz elveszett fejszédért, csak hagyd már abba a dolgot.” De a fejsze tulajdonosának ez sem kellett. Utoljára a gyermekeit Ígérte oda neki. Ezt az ajánlatot is visz- szautasitotta az ura. “Mit akarsz hát tőlem?” — fakadt ki az e^nber. “Semmi mást, csak a fejszémet. De a magamét! Azt, a melyiket használatra adtam neked!” A mi Urunk Istenünk is csak használatra adta a szivünket. Csakhogy valamennyien hamarosan beleejtjük a világ feneketlen tavába. A mikor aztán Urunk visszakéri a szivünket: nem tudjuk visszaadni. A felelet Urunk ajkáról mindig a régi: “Hozd vissza.” Készek vagyunk mi is az igazi ajándékot: a szivünket mindenfélével helyettesíteni. A rozsda és moly által megemészthető kincseinkkel akarjuk megvásárolni lelkünk békességét, Urunk jóindulatát. De sokféle bánatpénze is van áz önző, bünbe- merült embernek! Hányszor kész minde.- nét feláldozni, csakhogy a szivét, az elveszettet ne kelljen megkeresni, visszaadni. “Mit akarsz hát tőlem?” — kérdi a zaklatott, békességét vesztett ember. “A szivedet, azt, a melyik az enyém, a melyiket használatra adtam neked.” A hol van a ti kincsetek, ott van a ti szivetek is. Itt már a szomorú tényt magát állapítja meg Jézus. Otthon a szülei házban, az iskolában, künn az életben, mindenütt azt tanultuk, hogy szereznünk kell. Abban van a hiba, hogy rosszul tanították a kincs-szerzés, gyűjtés helyét. Hol ? Ezen van a hangsúly, De boldog az, a ki soha sem veszítette el legdrágább kincsét: a szivét. Az a bajunk, hogy mindig későn tanuljuk meg, hogy az élet kincsei közt és a szivünk közt eltéphetetlen kötelék van. A hová tesszük az egyiket: ott van a másik. Keresztyén ifjak! találjátok meg sziveiteket, a melyekben ott van a krisztusi szeretet. Vigyázzatok, mert ha sziveteket elveszítettétek, akkor nem tudtok majd beszámolni Istentől nyert legdrágább kinccsel. Bizd magadat Jézus őrizetére, mint leghübb pásztorra, s Ő nála megleled szivedet, életedet. HORVÁTH SÁMUEL-■í> Bel- és külmisszió
