Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-07 / 45. szám
45-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Csendes óra A HAMIS TANÁCSADÓK. Imádság. Mindenható Istenem, aki atyai jóságoddal vezérelted életemet minden időben, aki szent igéd és szent Fiad által megmutattad az utat, amelyen járnom kell: adj erős hitet, Benned vetett rendületlen bizodalmát, hogy ezentúl is csak arra menjek, amerre atyai jobbod vezet, hogy a Te egyetlen utadról sem kisértés, sem bűn, sem emberi hamis bölcseség el ne térítsen. Ámen. Tanítás. Évekkel ezelőtt történt. Kemény téli időben egy vonat ment keresztül az egyik kanadai őserdőn. Künn teljes erővel dühöngött a hóvihar, a vasút sínjein mindenütt méter magas hó feküdt, úgy hogy a vonat csak az elébe állított hóekék segítségével tudott lassan lassan utat vágni magának. Igazi Ítélet idő volt. Benn a vonatban kevesen voltak az utasok. Hamarosan eljött az éjszaka is, hogy a sötétség még nehezebbé tegye az amúgy is gyötrelmes utat. Az utasok között volt egy fiatal asz- szony is, kis gyermekével. Ismeretlen volt a vidéken, ezt az utat akkor tette meg először életében. Rokonokhoz ment, akik szívesen várták, de előre borzadt attól a gondolattól, hogy nemsokára ki kell szállnia a vonatból, hogy talán még mértfödeket menjen kocsin vagy szánon rendeltetése helyéig. A vonat egyszer csak megáll. Épen úgy, mint amikor valamelyik állomáshoz érkezik. A fiatal asszony, aki már készülődött, abban a hiszemben, hogy az ő állomása hamarosan ott lesz, odafordul egy egyik utashoz és megkérdezni tőle: Vájjon ez e az állomás, ahová igyekszik. És megmondja az állomás nevét is. Az utas álmosan bólint: Igen, ez az. Az asszony nehéz sóhajtással szedi össze holmiját, beburkolja gyermekét és eltávozik. A vonat nemsokára füttyent és elindul s tovább töri magát, a hótömegen keresztül. Egyszer jön a vasút kalauza, végig megy a kocsikon s feltűnik neki, hogy a fiatalasszony már nincs ott; megkérdezi a többi utast, hogy hova lett s azok nyugodtan felelik, hogy az előbb, a mikor a vonat megállóit, kiszállt, mert megérkezett a saját állomására. A kalauz kővé dermed. — Szentesien, hiszen ott nem volt állomás ! A vonat csak azért állt meg, mert egy nagyobb tömeg havon nem tudta magát elég gyorsan keresztül vágni ! A megdöbbentő hir villámgyorsan végigfut a vonaton:: az asszony leszállt a vonatról, kiment a szörnyű hóviharba, ott, ahol semmi menedék nem volt számára ! A vonatot visszatolják, nehéz,' keserves munka árán, mig végre csakugyan elutnak addig a pontig, ahol a szerencsétlen asszony eltávozott. Mindenki kimegy, hogy megkeressék, merre lehet? S meg is találják nemsokára, hóval ellepve, gyermekével együtt, holtan. A történet tanulságát nem nehéz megtalálnunk. Ez a szegény asszony utón volt, amely utón számtalan veszedelem fenyegette. Csak egyetlen hibát követett el szegény: olyan embertől kért felvilágosítást, aki annak megadására nem volt hivatott. És ez az avatatlan felvilágosítás neki is, gyermekének is életébe került. Amikor mi is rójuk az élet országutját s mi is a keresztyén lelkek közös célja felé igyekszünk: vigyázzunk, hogy útköz ben kitől kérünk felvilágositást. Bennünket is állandóan veszedelem fenyeget s jaj nekünk, ha avatatlan emberek tanácsára, vezetésére bízzuk magunkat! Pedig hány ember van, aki szakasztott úgy tesz, mint ez a szegény asszony. Csak azért, mert a vonat megállott, azt hitte, hogy céljához ért s ahelyett, hogy a hivatott embertől kért volna felvilágositást, ahoz fordult, aki a legközelebb volt hozzá, aki azután közömbösen, álmosan, lelkiismeretlenül, útba is igazította. Eszünkbe jut az a sok református lélek, aki szintén igyekszik előbbre menni a maga utján, de ahelyett, hogy útmutatójának az Isten igéjét, a Jézus evengé- liumát és saját egyházának lelkipásztorait választaná, ahoz fordul, akit legközelebb talál s nem törődik vele, hogy a tanács, amit onnan kap, jó-e vagy nem, vakon követi! Hányán vannak, akik minden habozás nélkül engedelmeskednek azoknak, akik csalogatják: Szállj ki, már célhoz értél! A vallásos életnek hány szél hámosa futkározik közöttünk is, akik mind arra törekednek, hogy elcsábítva bennünket, otthagyassák velünk a Jézus igaz anyaszentegyházát és a vallásos élet hontalanjaihoz, a szekták tagjaihoz csatlakozzunk. Ezek az emberek mind ilyen tanácsot adnak rossz akaratból a legtöbbször és tudatlanságból minden esetben. Aki rájuk hallgat, az a viharba, az uttalanságba lép ki, ahol a lelki elseny- vedés várakozik reá. Nekünk van Útmutatónk, az Ur Jézus és az Isten igéje! Aki rájuk bízza magát, sohasem fog eltévedni az élet rengetegében. Utóima. Jóságos Atyám, aki ismét világosságot gyújtottál lelkemben, ismét megtanultam, hogy egyedül Reád, a Te atyai vezetésedre kell bíznom magamat. Segíts meg kegyelmesen, hogy útmutatásodat meg tudjam becsülni, hogy igaz egyházadhoz mindig tiszta szívvel tudjak ragaszkodni, hogy akikkel együtt futok örök célunk felé, azokkal együtt el is juthassak szent szined elé. A Jézusért, Ámen. (V. Ö.) SOHA SINCS TELJES SÖTÉTSÉG. Stefansson, a hires sarkutazó írja legutolsó cikkében, hogy az északi sarkon soha sincsen teljes sötétség. A Melville szigeten például, amely 600 mértföldnyire van északra az ugynezett sarki égövtől, Stefansson és kísérői künn a szabad ég alatt újságot tudtak olvasni éjjel tiz órától hajnali két óráig, minden mesterséges világítás nélkül. Még ha az ég felhős és borús is, egy feketébe öltözött embert több száz yardnyira meg lehet látni éjfélkor is, holdvilágnál pedig a száz mért- főldnyire levő hegyeket is látni lehet. Van tehát a földnek olyan része, ahol a teljes sötétség ismeretlen fogalom. Akárcsak a hivő keresztyén életében, a ki szintén nem tudja, hogy mi a teljes sötétség a lélek számára. Akármilyen borús vagy felhős legyen életének ege, akármilyen későnek látszik is az idő, akármennyi legyen a baj és szenvedés: a keresztyén lélek tudja, hogy Isten kegyelme sugárzó fénnyel veszi körül. (V. Ö.) COOLIDGE ELNÖK, MINT HÁZIGAZDA. Október végén a kongregacionálís egyház lelkészei konferenciát tartottak a fővárosban. Coolidge elnök családjával együtt az egyik washingtoni kongrega- cionális egyház tagja. Mikor az egyház lelkésze kihirdette a templomban, hogy az egyház tagjait felkéri a lelkészek elszállásolására, az elnök és felesége elhatározták, hogy ők sem maradnak ki a vendéglátók soraiból. A Fehér Házban kilenc vendéget lehet elhelyezni s igy az elnök bejelentette, hogy kilenc lelkészt szives szeretettel vár vendégül. A vendégeket úgy osztották be, hogy közülök három azok közül került ki, akik valamikor a northamptoni templom papjai voltak. Ez a város az elnök szülővárosa és családja ennek a gyülekezetnek tagja volt. N yomtatvány Levélpapír, boríték, névjegy, plakát, röp- irat, alapszabály, körlevél igen olcsón és szép kiállításban készül a Reformátusok Lapja nyomdájában. EXPERT PRINTING CO. 117 Flowers Ave. Pittsburgh, Pa. Hazelwood
