Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-03 / 40. szám

6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40-ik szám. NEM SIKERÜLT JÓSLAT. Több mint száz esztendővel ezelőtt Voltaire, a hitetlen francia iró, furcsa jövendölést kockáztatott meg. Kijelen­tette például, hogy a keresztyénséget 12 ember munkája terjesztette el, de egy ember is elég lesz megdöntésére. Ez az egy ember természetesen ő maga lett volna. Jóslata pedig az volt, hogy száz esztendő múlva a biblia egy nem létező, elfelejtett könyv lesz. 18 évszázaddal az­előtt egy egyszerű galileai halászember, a 12 egyike, Péter apostol viszont igy jö­vendölt : “Minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fü és virága elhull, de az Ur beszéde meg­marad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.” (1 Péter 1:24—25.) Vájjon a két jövendölés közül melyik teljesedett be eddig? Körülbelül száz esz­tendővel azután, hogy Voltaire ezeket a szavakat kijelentette, az angolul beszélő világ számára megjelent az átdolgozott bibliafordítás, amely millió és miliő szám ra terjedt mindenfelé. S ma már több mint 700 nyelven olvassák a teljes bibliát vagy egyes könyveit az egész világon. Még eddig Voltaire bizonyult rossz pró­fétának. A BŰN ÁLDOZATA. G. Campbell Morgan, a nagyhírű ige­hirdető írja le a következő esetet, amely­nek ő maga szemtanúja volt. A világhirü Niagara vízesés partján állott, csodálva az eléje táruló páratlan látványt. Téli idő volt, amikor a vízesésnek külön szép­IN GATLANFORGALMI OSZTÁLYA SAJÁT ÉPÜLETÉBEN DETROIT — MICHIGAN. 7932 W. JEFFERSON AVE. ségei is vannak. Ott állott azon a pon­ton, ahol az Erie tó vize mindig sebese- dő futással ahoz a ponthoz közeledik, a hol a magas sziklapart kezdődik s az óri­ási víztömeg a mélységbe zuhan. A viz egészen addig a pontig, hol lezuhan, si­mán, zajtalanul folyik tovább. Amint nézi a sebesen suhanó víztöme­get, látja, hogy a csöndes vizen valami ál­lati holttest úszik lefelé, amelyet egy sas kisért a levegőben. Le-lecsapott rá, hogy lakmározzék belőle, végre pedig egé­szen rászállott és körmeivel belekapasz­kodva, vele együtt úszott lefelé a sza­kadék irányában. A madár jól tudta, hogy zsákmányát csak a szakadékig kisérheti s ott el fogja veszteni. Kiszámította azonban magának, hogy körülbelül med­dig mehet vele. A sas azonban egy dologra nem szá- mitott. Kemény téli idő volt s ott a hi­deg különösen nagy szokott lenni. Kör­mei, amelyekkel belekapaszkodott a holt­testbe, odafagytak, úgyhogy amikor már ott kellett volna hagynia zsákmányát, nem tudott szabadulni. Minden erejét megfeszítve erőlködött, hogy a fagyos szorításból kiszabaduljon — de hasztala­nul. A szakadék pedig mindig közelebb volt. Gyorsan úsztak lefelé, még egy utolsó erőfeszítés, még egy pillanat és a zsákmány zuhan lefelé s vele együtt a sas is, amely pusztulása pillanatában szinte emberi hangon sikoltott föl, hogy a következő pillanatban vége legyen. A bűn is igy ragadja meg az embert. Először csak játszunk vele, majd mint a sas, rászállunk és megragadjuk. Tudjuk, hogy a szakadék előttünk áll. Nem aka­runk elpusztulni, mert ki tudjuk számíta­ni, hogy meddig maradunk vele s mi­előtt magávan rántana a mélységbe, ott­hagyjuk. Legalább is igy számit a bűnös ember. A legtöbb esetben azonban úgy történik, mint a sas esetében. Először az ember ragadja meg a bűnt, azután pedig a bűn az embert, úgy, hogy többé el nem engedi. “Az igazi családi életben az a legfen­ségesebb, hogy a ilyen családi élet tiszta, tökéletes hangszer lesz a Szentlélek kezé­ben, amelyen át a békesség, szeretet, szentség, üdvösség isteni himnusza zeng ki a világba, isteni életet terjesztve maga körül és világosságot, meleget sugározva a sötét, bűnös világ éjszakájába. Az igazi családi élet drága bizonyságtétel arról, hogy él az Isten ,hogy a Krisztus ural­kodik és hogy lehet és érdemes keresz­tyénnek lenni. Csak ilyen családi életek sokasága változtathatja meg a jelenvaló világ keserű és feldúlt életét és adhat jobb jövendőt az eltévelyedett emberi­ségnek.” (Dr. Makkai Sándor.) “ISTEN AZ ÉN KŐVÁRAM" Azon hosszú hadjárat alatt, melyet Amerika fehér népe a bennszülött indián törzsek ellen viselt, élt egy keresztyén család, mely a szom­szédok nagy csodálkozására, az indián betöré­sek ellen semmi óvintézkedést sem tett. Egysze­rű faházuk ajtaján még zár sem volt s a kilin­cset zsinór helyettesítette, amivel éjjelre be­akasztották az ajtót. De még néha ezt is elmu­lasztották megtenni. Rabló indián csapatok pusztítottak a szom­szédságban. Egy éjjel a családfő nem tudott aludni, rémes képek gyötörték, félelem és ret­tegés tartották ébren. Mikor fogják az öldöklő indiánok az ő házukat is elpusztítani? Majd eszébe jutott, hogy eddig mindig tudott bízni a jó Isten oltalmában s hogy sohasem csalta meg e bizalom, mitől félne hát most? Pedig a teljes bizalom elhagyta ma este, mikor lefekvés előtt, az ajtón levő zsinórt jó erősen bekötözte. Éjjel, imádságos gondolkodás közben valami megszé- gyenülés félét érzett. Vissza emlékezve, legott felkelt és kilépett a szobából, kinyitotta az ajtót. Uram te oltalmazz! — fohászkodott visszatér­ve övéihez. Alig félóra múlva lépések neszére riadtak fel. A rettegett indiánok voltak és a zaj után ítélve sokan lehettek. Hallották a mint a ház falához lapulva közelebb csúsznak s a nyitott ajtót látva, megütközve megállanak. Lakatlan ez a ház? Talán a tévhit távozásra készteti őket ? De nem, kinyitották az ajtót, bent vannak az előcsarnokban. Majd hosszas halk tanácsko­zás következett. S egyszerre ismét minden csen­des. Eltávoztak. Másnap látták, hogy az indiánok mit müvei­tek szerte a környéken. A szomszédos telepek fel voltak dúlva, füstölgő romok, elpusztított vetés, jajgató emberek mindenfelé. Micsoda vé­letlen mentette meg őket? Évek múlva aztán egyszer megtudták, hogy mi történt azon az éjszakán, az ő házuk előtt. Az indián-csapat akkori vezetője, később törzs­főnök korában megtért, keresztyén lett s o mondta el, hogy a nyitott ajtó a félelmet nem ismerő bizalom e jele mindjárt megdöbbentette őket, tehát igy szólt embereihez: Nézzétek, nem ellenségek ezek, mert nem félnek tőlünk. Ez még sohasem történt velünk. Bizonyára ma­ga a nagy szellem oltalmazza őket. Ne bántsuk őket. Igazat mondott. Maga az Ur őrködött a benne feltétlenül bízók felett. Soha, semmiben sem fognak csalódni azok, akik a maguk akaratát mindenben alárendelik a mennyei Atya akaratának. \^WWVWWWSA/WWWWWWVWWWWWV/WWV ORMAY ÖDÖN 203-204 Columbia Bank Building PITTSBURGH, PA. Phones: Atlantic 0626 Court 1456 A RELIANCE LIFE INSURANCE CO. A CONTINENTAL ASSURANCE CO. és a CONTINENTAL CASUALTY CO. FŐÜGYNÖKE Élet, betegsegély, baleset, tűz, automobil biztositási szakértő. A pittsburghi és vidéki magyarság minden biztositási ügyben teljes bizalommal for­dulhat hozzá íevélileg is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom