Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-08 / 32. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 32-ik szám r--------------------------------------------------' PUBLICATION COMMITTEE: Kit. Alexander Ludman, Rer. Géza Takaró, Kev. Juliua Melagh, Rer. Francia "Újlaki, Rév. Louia Bogár, Rer. Gabriel Dókul jr., Rer. Francia Koráck, Rév. Barnabas Dienes, Rev. Sigismund Laky. Editorial and Publication Office: 7911 West Jefferson Arenas Detroit, Mich. SUBSCRIPTION TERMS: »2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. _________________________J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of Americä Mindennemű közleménvek vacrv előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. f-----------------------------------------Y KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Dienes Barna, Caldwell Laky Zsigmond. New Brunswick További intézkedésig a szerkesztőség és kiadóhivatal ciiae: “Amerikai Magyar Reformátuaok Lapja”, 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. ELŐFIZETÉSI AR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. "MIUTÁN NAGYTISZTELETÜ TÓTH ^ MIHÁLY e lap szerkesztői állásáról lemondott s a szerkesztői állás végleges betöltése még eddig nem sikerült, a lap szellemi részének ellátása a szerkesztői bizottságra bízatott. Minden tagnak kötelességévé tétetett, hogy lásson el egy rovatot közlendő anyaggal. Kettőnknek, Nt. Melegít Gyula lelkésztársamnak, kedves barátomnak, s jómagámnak a Megjegyzések rovatának megirása jutott. Ez a rovat amolyan szerkesztői rovat volt. Amennyiben a volt szerkesztő állandó levelezés révén folytonos összeköttetésben állott az Amerika szerte hangya szorgalommal dolgozó egyházak lelkészeivel és vezetőivel, szerkesztői kezét egyháztársadalmunk lüktető ütőerén tarthatta. Kapott közlendő, vagy megírandó anyagot, bőven. Nincs ilyen kellemes helyzetben egy vidéki gyülekezet lelkipásztora, mint jómagam is. Minden egyházban vannak problémák, gondok. Mennyivel inkább ilyen helyen, mint amilyen New Brunswick, ahol a szó szoros értelemben dühöng a testvéri szeretet, ahol a hittestvérek tökéletesen egyetértenek abban, hogy egyakaraton lenni képtelenek. Nem könnyű ilyen körülmények közöt olyan dolgokról írni, amik egyháztársadalmunknak általános érdekű problémái, s minden egyházra, gyakorlati jelentőségű témák. De muszáj Írni. A kötelesség követeli. Én tehát irok. Hiszem, hogy a jószivü olvasók méltányolni fogják a körülményeket, s addig mig felsőbb óhajra írott soraimat kénytelenek olvasni, a felelőség súlyát odahelyezik, ahová az tartozik. Á MIKOR ÍRÁSHOZ kezdtem, sok mindenféle jutott az eszembe. Komoly mérlegelés után egyik témát a másik után, nem ritkán már megírva, félre tettem. Megbocsáthatatlan mulasztásnak tartanám azonban, ha legalább nehány sort nem Írnék a mi egyetlen, jellegzetesen református jótékonysági intézméMEGJEGYZÉSEK nyűnkről, a Református Árvaháznak nevezett Gyermek Otthonról.* Valahányszor látogatást teszek a szeretet eme hajlékában, mindig tiltakozni szeretnék az Árva. ház elnevezés ellen. Ebben az otthonban nincsenek igazi árvák. Itt minden gyermeknek van apukája, anyukája. Nt. Ka- lassay igzagató ur atyai szeretettel gondozza a gyermekeket, a Nagytiszteletü Asszony pedig, mint igazi jó édes anya, mindent elkövet, hogy senki árvának ne érezze magát. Kedves Testvéreim! Jöjjetek el egyszer, ha tehetitek, Ligonierba. Azt fogjátok látni, amit én gyakran láttam. Azt fogjátok tapasztani, hogy itt minden gyermeknek jut szülői csók, szeretetteljes ölelés, becézgetés, gondviselő szeretet. Gyermek és gyermek között itt senki kii- lömbséget nem tesz. A közel 80 gyermeknek egyformán szerető apukája, anyukája van. Sokat, nagyon sokat lehetne írni erről a nemescélu fontos hivatást teljesítő intézményről. Talán egy más alkalommal meg is teszem. De most, amikor az úgynevezett árvaházi hétnek még velünk van emléke, engedjék meg nekem kedves olvasóim, hogy adakozó szeretőtökbe ajánljam ezt az intézetet. Ennek az intézetnek a feltartásáért mi református magyarok vagyunk felelősek. Tgazán szép és dicséretes dolog árvaházi hetet tartani, adakozó szeretetünk záporával ellátni, de ez nem elég. Szükséges, hogy állandó, áldásos, csendes eső szerű adakozásunkkal mutassuk meg, hogy folytonosan gondolunk azokra, akiket a jó Isten ebbe az otthonba vezérelt. Küldjük adományainkat, pénzt, ruhát, s mindent amit küldhetünk, állan. dóan, kitartással, bőkezűséggel. Gondoljunk arra, hogy a több mint 80 gyermek az év 365 napjában minden nap legalább 3-szor ül az asztalhoz, s közben ozsonázik, s ezek a gyerekek jóétvágyu gyerekek. Gondoljunk arra, hogy ezek a gyerekek játszani szerető, egészséges, virgonc, ruha nyiivő, cipőnyuzó magyar fiuk és leányok. Aki felveszi ezeknek gondját, az én gondomat veszi fel, mondta üdvözítő mesterünk. Jakab apostol eme szavai mindannyiunknak; szólallak: “Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban.” (Jak. 1. r. 27.) Aki személyesen nem látogathatja meg az árvák és özvegyek eme hajlékát, meglátogathatják adományaikkal. “Kiki amint elgondolta az ő szivében, úgy cselekedjék.” 1YYÁRI MINDENNAPOS egyházi iskoláinkról i§ akarok nehány sort imi. Alig hiszem, hogy van magyar kálvinista egyház Amerikában, amelyikben nyári iskolát nem tartanának. Egyházi életünk nehezen dolgozó napszámosai a lelkipásztorok, vakációikat a nyári iskolában töltik. Sok helyen ott találjuk a hűséges hitvest, a fáradhatatlan munkatársat, a papnét a férje oldala mellett, az iskola teremben. Egyházi tanítók, missionárius- nők, munkára kész magyar diákok tanítani kész gárdája hihetetlen szivósággal, végnélküli türelemmel, nagy önfeláldozással tanitgatják a nyár forró napjaiban a magyar fiuk és leányok ezreit. S ezek a gyerekek jó tüdejii, erős hangú, mozgékony természetű, vastag nyakú kálvinista magyar gyerekek. S bizony a legtöbb helyen az iskolai felszerelés kezdetleges, tantermek kicsinyek, s túlzsúfoltak. Osz- tályonkint csoportosítani ezeket a gyerekeket szinte lehetetlenség. Mindegyik egy külön osztályt alkot. Ezeknek tanításához nem egyszerű képesség, hanem a legmagasabb fokú művészet kell. Nyers szigorúsággal eredményt elérni velők nem lehet. Angyali szelídséggel és türelemmel kell szivükbe csepegtetni azokat az ismereteket, amelyek nemcsak elméjüket művelik, hanem szivüket és lelkűket is. Amerikai magyar nyári iskoláinkról
