Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-01 / 31. szám
6. oldal Amerikai magyar reformátusok lapja 31-ik szám MEGÁLLJUNK CSAK FIATALSÁG! (Arthur Nashről, a tőke és munka harcáról és a názárethi ácsmesterről) Cincinnatinak van egy hires férfiruha gyára. Nem is egy gyára, egy temploma, Jézus tempoma, hatalmas kathed- rális, nagyszerű rádió leadó készülékkel. Szószék ugyan nincs benne, se orgona, se hat napon át üres padsorok.... Nem keresztelnek benne, nem esketnek, nem temetnek, vasárnap békés csönd húzódik meg falai között. Miféle templom hát ez a hely? Se papja, se kántora, se gyülekezete, se Vasárnapi iskolája.... Mi tehet templommá egy gyárat? egy férfi-ruha gyárat? Csak az, ami minden más templomot: Jézus szelleme, Jézus jelenléte, Jézus igazának hirdetése, Jézus élete felé való törekvés. Ez teszi egyedül templommá a templomot, ez teszi az Isten házává Arthur Nash férfi ruha gyárát. Egy gyár, amely Jézus szellemében kíván munkáltatni és üzletet csinálni. Az arany szabályban azt tanítja Jézus, hogy azt cse- lekedjiik atyánkfiaival, amit szeretnénk, hogy azok is cselekedjenek velünk hasonló körülmények között. Ha barangolsz a hegyek között és irgalmatlanul megéheztél, venni persze sehol se lehet semmit, s egy embert látsz nagy nyugodtan falatozni az utszélen, ugye azt gondolod, bárcsak megkinálna, hiszen van neki elég. De változik a kép. Te falatozol s a másik jön éhesen az utón; — nos, megkínálod? Jézus azt mondja: jAsson eszedbe, hogy mit szerettél volna ^hes vándor korodban.... Ugye egyszerű íz egész és olyan kézzel fogható, praktikus mint minden, amit Jézus nekünk tanított. Életünket vezesse ez az egyszerű szabály. De vezeti-e? A baj rendesen az, hogy mikor eszünk, a falat olyan jó, hogy sehogy se jut eszünkbe az a bizonyos éhes vándor, hanem mindenféle hamis okoskodással akarunk kibújni kötelezettségünk alól, mondván: miért nem hozott ö is, miért nem takarékoskodik, legalább ez egy jó lecke lesz neki — s más eféle szemforgató hazugságokkal. Az egész pedig csak az, hogy inkább elrontjuk a gyomrunkat, inkább eldobáljuk a felesleges falatokat, de nem adjuk oda INGYEN másnak azt ami a miénk. Nem adjuk oda ingyen, vagyis nem adjuk oda, legfeljebb eladjuk, azaz a mai világban elfogadott gazdasági elveket követjük. Nem a Jézusét. Jézus azt mondja, hogy képzeljük magunkat bele a másik helyzetébe s a szerint járjunk el; a mai világ pedig csak a saját érdekeik tekintetbevételét tanítja. A munkaadó nem veszi tekintetbe munkásai érdekét, a munkások nem törődnek a munkaadó érdekeivel s egyik se törődik a nagyközönségével, aki számára csinálnák pedig az árut. Sose gondol a gyáros azzal, ha én lennék a munkás vájjon szeretnék-e holtra fáradtan hazamenni a gázgyár alján meghúzódó tömeglakás sö tét lyukaiba, viszont a munkás se gondol azzal, ha a gyáros veszteségre dolgozik, s egyikse törődik azzal, vájjon az általános munkaviszonyok közt a közönség megbir-e fizetni ilyen árat. A munka és a tőket harca mindaddig meg nem fog szűnni, mig EGY érdek nem vezeti majd a kettőt. Arthur Nash ezt próbálta megvalósítani az ő aranyszabály gyárában. Mikor megvette első kis műhelyét, látta, hogy munkásai fizetése oly kevés, hogy abból megélni teljességgel nem lehet. Bár úgy látszott, hogy végzetes lesz az üzemre, mégis megduplázta a béreket. Eszébe jutott az éhes vándor. S a munka teljesítmény megháromszorosodott. A munkások érezték, hogy az ő érdekük is, hogy az üzem menjen és sikerüljön. És a legpangóbb időkön át nőtt a gyár. 1918- ban $132,190 volt a forgalom, 1921-ben $2,077,559, 1922.ben $3,731,181. Üzletileg tehát bevált az aranyszabály, de nem csak üzletileg. Egy nagy család a Nash gyára, ahol a munka boldogan folyik, ahol legújabban a munkások kezébe megy át a részvénytöke is, ahol a munkások közt is gyakorolják Jézus szellemét, törekszenek élni Jézus életét: segitni egymást, a közös érdeket s a mások érdekét figyelembe venni. A munkások maguk javasolták, hogy az igen tekintélyes bónust ne a meg keresett munkabérek, de a ledolgozott óra szám arányában fizessék. Mert hiszen csak igy kapja az a legtöbbet, aki a legjobban rá van szorulva. Amikor egyszer ez már a szempont, a kérdések veleje meg van oldva. Azért oldja meg Jézus a tőke és munka harcát is, mert nem az egyes napi kérdéseket intézi el, de eltünteti a külön érdekeket. Képzeljétek el, hogy vájjon hogyan dolgoztatott Jézus názárethi ácsmühelyében ? El tudjátok-e képzelni, hogy egy fúrónak vagy kalapácsnak tekintette munkását, akivel minél olcsóbban minél többet kell dolgoztatni? Nem gondoljátok, hogy az ő arany szabálya ott fogant meg a lelkében és ő ott ki is próbálta, hogy lehetséges-e? s látta, hogy mennyivel praktikusabb, mert jobb, mint az önző, lelketlen szokás. A názárethi ácsmester nem bukna bele az üzletbe, mint ahogy azt sokszor gondoljuk. Sokkal mélyebben igazak az ő szabályai, sokkal inkább megfigyelésből s az emberi természet ismeretéből származnak, semhogy a praktikus élet próbáját ki ne állnák. Arthur Nash a názárethi ácsmühely mintájára kezdett és egyre nő az üzeme, épp igy nőne másoknak is, ha nem csak szóval hinnének a názárethi ácsmesternek, de élni is próbálnák az ő életét. A ma kínos nagy problémái megoldódnának maguktól s templom lenne az emberi munka minden hajléka, ahol megelégedett szivek dicsérnék a Megváltót, aki uj életet hozott mindnyájunknak, az emberi közösségnek, az emberi összetartozásnak, az emberi méltóságnak, az emberszeretetnek uj, világot átaalakitó életét. Dienes Barna .... BÚCSÚ Három evvel ezelőtt, egészen fiatalon, mint harmad éves theológus léptem Amerika dicső földjére. A beszélő könnyek és a megszépítő fájdalom hazájából, Csonka Magyar- országból jöttem Amerikába, az Istent dicsőítő mosolyok világába. A munka boldogító éghajlata alá. Három munkás év után hucsu- zás végett még egy pillanatra visszatérek e lap hasábjaira, és boldog szívvel mondhatom el magamról: A mindenható Isten kegyelme folytán három évet dolgozhattam át Amerikában, s most mikor haza térek, három évvel fiatalabbnak s nem pedig öregebbnek érzem magamat. Mert Amerikának éppen ebben rejlik titokzatos ereje és nagysága: emberré érlel és ugyanakkor megfiatalít. Mielőtt végleg elhagynám ezt a hatalmas tországot, melynek “alabástrom városai ragyognak, emberi könnyektől el nem homá- lyositva”, ez utón próbálok köszönetét mondani újra mindazoknak a gyülekezeteknek és személyes jóakaróimnak és barátaimnak, a- kik engemet amerikai tartózkodásom alatt segítettek és támogattak. Dr. Good Izsák Jakab theológiai tanár urnák, Isten eme elköltözött “mély szivü” harcosának, sajnos már itt a földön hiába is mondanék néhány hálatelt szót. A magyar theológusok Amerikába történt kijövetele jelezte egyúttal az ő nagy- szivének utolsó dobbanását is. ő maga kimúlt, de csak azért, hogy “magyar fiain’’ keresztül is folytassa életét, mint irányitó s ihlető példakép a “siralmak völgyében”, a megtépázott, megcsonkított, Isten által szeretve büntetett magyar református Sionban. Mert nincsen sírja annak, aki élő CSELEKEDETEKKÉ változott. Ámde eljut köszönő szavam bizonyára Amerika két virágzó kálvinista egyházához, az Amerikai Református Egyházhoz, valamint az Amerikai Presbiteriánus egyházhoz, amely egyházak daytoni, illetve princetoni «szemináriuméban volt alkalmam felkészülni az élet harcára, s rajtuk keresztül egyúttal belekapcsolódni az amerikai élet lüktető, előretekintő, szünet nélkül anticipáló áradatába. Épp e két szeminárium az, amely a Magyar- országból kijött theológusok ügyét a leghumá- nusabban felkarolta, és én hálatelt szívvel fogok mindenkoron visszagondolni reájuk, a falaik között eltöltött kedves hónapokra, amerikai professzoraimra és theologus kollegáimra. S mig én tőlük lendületet kölcsönöztem, úgy érzem, hogy ők is nyertek valamit his- tóriailag kiforrottabb és megalapozottabb európai vendég-kollegájuktól. Búcsúzom végül amerikai magyar református testvéreimtől, akikkel nem csak a hit, de a faji közösség és rokonság is összekötött itt az “uj hazában”. Az az anyagi támogatás, amelyben én amerikai testvéreimtől részesültem, csak a legszükségesebbekre szorítkozott, s ha amerikai magyar református gyülekezeteink nem sietnek támogatásomra,
