Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-18 / 29. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH. 1925 JULIUS 18. NO. 29. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOk frä'JA Entered as second class mail matter on the 16th of October. 1924 at the P. O at Detroit. Michigan, under the Ac <>>' March :« D FEL, MERT EL JŐ AZ ÉJJEL! Csendes, nyári estén kint ülve érdekes és megragadó megfigyelést tehetünk. A gyermekek lármájától, játékától zajos utca lassan, lassan elcsendesedik. A házak előtt üldögélő, beszélgető felnőttek csoportjai egymásután tü- nedeznek el, bemennek aludni. Előbb egyik, majd a másik házban oltiák ki a világosságot. Később már csak egy pár házból szűrődik ki fény. Aztán sötét lesz itt is. Kialudtak a világosságok. Eljött az éjjel. A sötétség. Fájó szívvel kell látnunk azt, hogy hasonló folyamat megy végbe az amerikai protestáns egyházak és a mi amerikai magyar református egyházaink életében is. Kezdenek kialudni a világosságok. Egymásután tünedez- nek el, száradnak ki azok a források, amelyek az élet vizét, a világosságot adták. Minél több forrás apad ki, annál kevesebb az élet, több a sötétség, annál közelebb az éjjel. Kialuvó világosságok!. . . Oh mily sok van. A legelső és legnagyobb horderejű: a családi istentiszteletek aláhanyatlása, eltünedezése. A statisztikai kimutatás szerint, ötven évvel ezelőtt minden száz család közül nyolcvan megtartotta a házi áhítatot. Ma megfordított a helyzet: nyolcvan nem tartja meg és minden száz közül csak húsz veszi elő naponkint a Bibliát. És én félve gondolok arra, hogy a magyar protestánsok közül talán még ennyi sem. Próbáld csak összeszámolni ismerőseid közül azokat, akik házi áhítatot tartanak! Hány van ilyen? Az ősegyház tagjai naponkint olvasták az írásokat, ugyanezt tették református őseink is. Az üldözések, a szenvedések idején mi tartotta meg egyházunkat? mi sugározta az erőt, a világosságot? A családi istentisztelet! Elvették a templomot? Templommá lett minden ház! Börtönbe zárták a pásztort, a tanítót? .Lelkésszé lett minden családfő! Összegyűjtötte családja tagjait, együtt imádkoztak, énekeltek, együtt olvasták a Bibliát. Házi istentisztelet!. . .Kialuvó világosság. Eltűnőben vau. De eltűnőben van vele együtt a régi családi Biblia is. Talán még ott van a szent könyv a fiókban, az asztalon, de nincs a kezekben, nincs a szívben. De a Bibliával együtt eltűnt mindaz, ami belőle áradt', a hit, a szeretet, hűség, tisztaság! A kialuvó világosságok sorozatában, a szétszakadozó láncban a következő szem: a gyermekkel és az if ju- sággal való foglalkozás elhanyagolása. Megdöbbentő tudni azt, hogy a mi fogadott hazánkban huszonhárom millió ifjú és gyermek nő fel vallásos oktatás, nevelés nélkül. Huszonhárom millió serdülő lélek vasárnapi iskola, nyári iskola és családi vallásos nevelés nélkül! A magyar ref. gyermekek nem növelik-e ezt a megdöbbentő számot? Megkapják-e a családi vallásos nevelést? felhasználják-e az egyház által nyújtott alkalmakat? A házi istentisztelet és az ifjúság elhanyagolásának természetes következménye a gyülekezeti élet színvonalának lesülyedése. Nem is szólva itt most a templom alatti táncmulatságokról, az egyházhoz nem méltó összejövetelek rendezéséről, csak arra feleljünk: hány bizonyságtevő, élő hitü, Krisztusért dolgozó tagja van a gyülekezetnek? az istentiszteleten megjelenőknek hány százaléka vesz ténylegesen részt? hány imádkozik? énekel? Egész természetes, hogy ezekből kifolyólag alá- honyatlott az áldozatkészség. Statisztikusok kimutatták, hogy fogadott hazánk népe az elmúlt évben 28 ezer millió dollárt költött cigarettára, gumra és szükségtelen fényüzési cikkekre, külmisszióra pedig csak 38 millió dollárt adott. Tehát minden haszontalanságra költött 600 dollár mellett egy dollár jutott Isten országa terjesztésére. Mire adnak többet ifjaink: szórakozásra? púderre? cigarettára? vagy az egyházra? mi kedvesebb sok ember előtt: autója vagy az Isten országa? Nagyon sok kialuvó világosságot lehetne még felsorolni. Kialusznak a világosságok s terjed a sötétség, hitetlenség, közönyösség, bűn, fakad a sok köny, száll a sok sóhaj! Minden élő hitü ember érzi, látja, hogy tenni kell valamit. Az amerikai protestáns egyházakban egymás után indítják meg a nagy ébresztő mozgalmakat. Harsog a vészkiáltás: fel, mert eljő az éjjel! Fel kell ébredni a hívőknek, meg kell látni azt, hogy legértékesebb javainkat buzogtató kutak betömettek, hogy valami nagy, erőteljes megújulásra, imádságban való egybeolvadásra, minden erőnk csatasorba állítására, a szentlélek kiáradására van szükség! Be kell látnunk, hogy csak egy ut van a szabadulásra, megújulásra; ez pedig a következő: “ha megalázza magát az én népem. . . könyörög. . . keresi az én orcámat . . .felhagy bűnös életmódjával, én is meghallgatom őket, megbocsátom bűneiket. . .” {II. Krónika 7:14.) Alázzuk meg magunkat, könyörögjünk, hagyjuk el bűnös szokásainkat, építsük meg hajlékainkban a családi oltárt! Fel, mert eljő az éjjel! Fel, mig nem késő. Eljő az éjszaka, eljő az idő, amikor már senki nem munkál- kodhatik, “mert a szőlőt a gazda kiadta más munkásoknak” (Máté 21:41). Fel, mert eljő az éjjel! ÚJLAKI FERENC.
