Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-09 / 19. szám

6. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LÁPJA 19-ik szám nénk az Ur Jézusnak. Kérdezzük ezért mi is: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? S ha meghallottuk az Ő parancsát, habozás és féle­lem nélkül cselekedjük meg azokat, amelyek által mind a magunk, mind a mások javát, boldogságát és üdvösségét munkáljuk. SZERDA, május 13. — Agrippa király előtt. Olvasandó a cselekedetek könyve XXVI. 1-20. Alapige: “Boldognak tartom maga­mat” (Csel. XXVI. 2.) Saulból Pál lett, az üldözőből üldözött, de az üldözések szenvedéseiben is boldognak tar­totta magát, mert megismerte a Krisztust s ezt az ismeretet másokkal is közölheti. Ha megismertük a Krisztust s követjük őt, ez boldogságot ad nekünk; de még inkább boldogoknak tartjuk magunkat, ha a Krisztus ismeretére és követésére másokat is elveze­tünk. Ismerjük-e hát a Krisztust és érezzük-e a boldogságot, hogy Őt követhetjük? Ha igen, lássuk meg, hogy mily sokkan vannak, akik még ma is üldözik őt s e miatt boldogtalanok és jöjjünk azok segedelmére, hirdessük nekik az evangéliumot. CSÜTÖRTÖK, május 14. — Jézus és Nikodé- mus. Olvasandó János ev. III. 1-8. Alap­ige: “Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja Isten országát” (János ev. III. 3.) Újjá kell születnie annak, aki meg akar­ja látni az Isten országát, ezt az igazságot mondotta Jézus Nikodémusnak s ezt mondotta nekünk is. Újjá kell születnünk a mi szivünk­ben, gondolatainkban, beszédeinkben és csele­kedeteinkben egyaránt, mert e nélkül nem le­het szép a mi életünk, nem lehetünk boldogok, nem láthatjuk meg Isten országát, mely a bé- keség, igazság, szeretet és üdvösség országa. És ki az közöttünk, aki nem akarná meglátni Isten országát, aki nem akarna már e földön Bibliai olvasásra: Saulus üldözi a keresztyéneket. Csel. 8:1—3,9:1—2. Saulus megtérése. Csel. 9:3—18. Pál Agrippa előtt. Csel. 26:12—20. Jézus beszélgetése Nikodémussal. János 3:1—8. Zakeus megtérése. Lukács 19:1—10. A hit diadala. 1. János 5:1—12. Az első keresztyének, akik Jézus követői voltak, sok üldöztetést és háborúságot szen­vedtek a fő-emberektől. Az üldözés miatt el­hagyták Jeruzsálemet és a merre menekültek, hirdették Jézus tanítását, az Istennek igéjét. Ekkor Saulus elment a fő-emberekhez és levelet kért Damaskusba, hogy ha találna ott Jézusnak követőit, fogva hozhassa őket Jeru­zsálembe. Elindult tehát Saulus az ő társaival a ke­resztyének üldözésére és mikor Damaskushoz közeledett, nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül, ennek láttára leesett a földre és eme szózatot hallotta: Saul, Saul, mit kergetsz en- gemet? Ő pedig kérdezte: Kicsoda vagy Uram? Az Ur1 szólott: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. Saulus remegve kérdezte: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Az Ur mon- dá neki: Kelj fel, menj be a városba és ott megmondják neked, mitt kell cselekedned. Az örömhír, az evangélium terjesztésére igazán boldog lenni és azután örök üdvösséget nyerni? Ha Isten országát látni akarjuk, szü­lessünk újjá! Péntek, május 15. — Zacheus megtérése. Olvasandó Lukács ev. XIX. 1.10. Alapige: “Azért jött az embernek fia, hogy meg­keresse és megtartsa, ami elveszett” (Lu­kács XIX. 10.) Zacheus, a bűnös ember, hallván Jézus beszédeit és megismervén az ő bűnös voltát, megtért és megfogadta, hogy jóvá teszi bűneit. A megtérésnek első feltétele az, hogy is­merjük el bűnös voltunkat. Ez pedig megaláz­kodással jár. S azért nem tér meg sok bűnös ember, mert nem akar megalázkodni, nem akarja elismerni a maga bűnös voltát. Pedig, ha bűneinkben megmaradunk, bizonyosan el­veszünk, boldogtalanság és kárhozat lesz a mi sorsunk. El akarunk-e hát veszni, kárhozatra kivánunk-e jutni? Ha nem, fogjuk meg az Ur Jézus kezét, mentsük meg általa magunkat, hogy el ne vesszünk. SZOMBAT, május 16. — Hit által üdvözölünk. Olvasandó János I. levele V. 1-12. Alap­ige: “Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”. (János V. 4.) Egyedül a hit által üdvözülünk, ez az igazság a keresztyén vallásnak egyik alapkö­ve, a keresztyén lélek reménységének erős bástyája és az élet szenvedéseiben és a halál félelmei között megingathatatlan biztos vára, melylyel legyőzhető a világ. Van-e hát hitünk, hitünk az Ur Jézusban, az Ő tanításainak igazságában, váltság halá­lában? Van-e hitünk az Istenben, a jó Atyá­ban, ki szeret minket s a mi javunkat akarja mindenekben? És erős-e e mi hitünk, hogy rajta semmi sem vehet diadalmat; hitünk által erős-e a mi bizodalmunk és bizonyos-e a mi reménységünk? Életünk feleljen ezekre. Isten választott férfiakat, némelyeket a zsidó nép közé, némelyeket pedig a pogányok térí­tésére. Saulust vagy a későbbi néven Pált a pogányokhoz küldte, a ki hitben és cselekedet­ben erős férfiú volt. A damaskusi ut csodás látománya, amely háromszor van feljegyezve az apostolok cselekedeteinek könyvében, meg­változtatta gondolatát, érzését és akaratát úgy, hogy bámulatos lelkesedéssel hirdette az­után a Krisztus evangéliumát, amiben olyan öröme telt, hogy igy szólott: mind életemben, mind halálomban, nyereségem nékem a Krisz­tus. Damaskusi ut. A tanítványok által, az evangélium hamar követőkre talált. Sokan voltak, akik édes örömmel fogadták ezt a drá­ga kincset és annak megismerése után Jézus követői lettek. A békés napok hamar elmúltak, vihar támadt, hogy a kicsiny mustármagból kikelt egyházat megtörje. Saulus is az üldözők táborába állott. De midin elindult a nevezetes damaskusi útra, azzal a céllal, hogy az ártat­lan keresztyéneket tömlöcbe vihesse; égi vilá­gosság vette őt körül és eme hangokat hallot­ta: Saul, miért kergetsz engemet? Megfélem- lett és megkérdezte: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Majd bement Damaskusba, ahol megkeresztelkedett Pál névre és a keresztyén vallás leghatalmasabb terjesztője lett. Édes Idvezitőnk mondotta egy alkalom­mal: aki velem nincsen, az ellenem van. Min­den időben abban rejlett a keresztyén vallás haszna és megváltó hatalma, ha az emberek a terjesztők és nem az üldözők táborába állot­tak. Hogyan lehet üldözni Jézust? Ha a da­maskusi útra lépünk és nem cselekedjük azt, amire Jézus kérte az ő tanítványait és köve­tőit; ha nem segítsük elő az Istennek orszá­gát; ha lekicsinyeljük a vallást, az egyházat és mindazt, ami által a szent élet gyarapszik itt e földön. Ilyen eseteknél 'a lelkiismeret, mint egy harangzúgás szólal meg: gyermekem miért bántasz, miért kergetsz engemet? Ma­napság is sokan vannak a Saulosokból, akik gyönyörűséget találnak abban, hogy másokat sértegetnek, bántalmaznak, de kevés van a Pálokból, a bátor és hitében szilárd embe­rekből. Égi látomány. A megtért Pál, csak akkor kezdhette meg Isten országának terjesztését, amikor égi fényt lövelt rája, amikor szövetség­be lépett a mennyei hatalommal. Hiszen még a legkisebb virág is az égb " 1 nyeri növekedé­séhez szükséges fényt. Hát még mennyivel in­kább szüksége van annak az égi fényre, a menny vezetésére, akit Isten kiválasztott nagy munkák elvégzésére. Pál apóstól megértette az Idvezitő hang­ját s azonnal kérdezte: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Mintha csak a többi tanít­ványok elhívását hallanék itt ismételve: kö­vess engemet . Pál engedelmeskedett Jézus szavainak és ez az engedelmesség föltette homlokára a bajnoki koszorút, ezután úgy harcol, mint egy bátor vitéz. Bár mindannyian az apóstól nyomdokán járnak, ha látjuk a hitnek lángját fellobbani, a szeretet melegét sugározni, állnánk mi is a munkára fellelke­sülten kérdezvén: mit akarsz Uram, hogy cse­lekedjem. Pál mikor felkelt a fölei porából, uj em­ber volt. Más gondolatok születtek benne, más érzések dobogtatták szivét. A feszítsd meg kiáltással indult el és a szeretet himnuszával tért meg az övéihez. Keljünk fel mi a tehetet­lenség terméketlen porából és lépjünk a Krisz­tus útjára, mert hiszen ő minekünk ut, igaz­ság és élet. Tanulság. Az emberek mikor jólétben vannak, nem­csak elhagyják Jézust, hanem üldözik is: mi­kor szenvednek, akkor borulnak lábaihoz. Sok­szor a vásott rossz gyermekek kigunyolják a jó, kegyes gyermekeket, persze ezzel csak ma­guknak ártanak, mert elárulják lelki tulajdon­ságukat. Az ifjak is gyakran; rálépnek a da­maskusi útra testvéreik, vagy szüleik üldözé­sével, de utoléri őket az Isten szava. Nagy tu­domány, fényes iskolai kitüntetés még nem ment meg attól, hogy gonoszságot ne csele­kedjünk, legnagyobb tudomány az Isten aka­ratának ismerete és teljesítése. Kérdések. Ki volt Saulus ? Mi volt szándéka a keresztyénekkel szemben ? Hogy nevezik azt az utat, amelyiken megtért ? Kicsoda fogadta őt Damaskusban? Találunk-e Saulushoz hasonló embereket napjainkban ? Emlits egynéhányat, akiket Jézus meg­térített. Aranyige: Ha valaki Krisztusban van, uj teremtés az; a régiek elmúltak, ime újjá lett minden. 2. Kor. 5:17. HORVÁTH SÁMUEL VASÁRNAPI ISKOLA SAULUS MEGTÉRÉSE. Csel. 9:1—12, 17. 18. XX. LECKE Május 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom