Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-10 / 2. szám
2-IK SZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÁ 7 oldal delmes gyermekei legyünk. Ne azon vitatkozzunk hát, hogy kinek van igaza az úrvacsorában való felfogásában, ne azt emlegessük, hogy mi milyen szigorúan betartjuk egyházunk idevonatkozó rendeléseit, hanem arra igyekezzünk,, hogy életünkkel mutassuk meg, beszédeinkkel és cselekedeteinkkel bizonyítsuk be, hogy mi valóban emlékezünk az Ur Jézusra és nemcsak akkor, amikor urvacsorázunk, hanem mindenkor, az életnek jó és gonosz napjaiban, örömeinkben és szenvedéseinkben, az életben és halálban egyaránt. Mert ezt akarta az Ur Jézus is, ezért szenvedett és halt meg érettünk, hogy éljünk általa, legyünk boldogak mind földi életünkben, annak minden napja'ban, a halál félelmei között is és az örök életben az üdvösség által. Jaj annak, aki Őt elárulja, mondotta egykoron az Ur Jézus és valóban jaj lett annak élete. Jaj lesz nekünk is, ha, mint farizeusok, a tálat kívülről megtisztítjuk, de belső tisztátalanságával nem törődünk, ha mindig csak azon vitatkozunk, hogy ki volt a Jézus, mit értsünk szavaiból, milyen szertartással mutassuk meg külső istentiszteletünket és nem törődünk az Ur Jézus követésével, nem gondolunk azért belsőnk, lelkünk megtisztításával, mert akkor mi is eláruljuk őt, ha nem beszédeinkkel, hát a mi életünk cselekedeteivel. És értsük meg végre, nem az Ur Jézusnak, nem is a mi Istenünknek, sőt nem is annyira embertársainknak, hanem legtöbbet és legelőször magunknak ártunk azzal, mert magunkat tesszük azzal szerencsétlenné és boldogtalanná úgy itt a földön, mint az örök életben. ARANY IGE: “Ez az én testem, mely érettetek adatik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (Lukács ev. XXII. 19.) Hankó M. Gyula Keresztyén ifjak társasága ISTENI FIGYELMEZTETÉS Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön, melyet a te Urad, Istened ádÉ néked. így szól az ötödik parancsolat. Hej, micsoda öröm, minő boldogság uralkodnék az egyes családok körében, ha minden gyermek szivére s lelkére venné eme parancsolatot s úgy szeretné, úgy tisztelné szüleit, mint ama dalköltőnk, Petőfi Sándor, a ki igy ir az ő István öccsének: “Atyámért tégy, mit tenni bir erőd. Légy jó fiú és gyámolitsad öt. Vedd vállaidra félig terheit, Meglásd, öcsém, az Isten megsegít... S anyánkat, ezt az édes jó anyát, Kedves öcsém, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, Mert nincsen rá szó, nincsen fogalom. De megmutatná a nagy veszteség, Ha elszólitaná tőlünk őt az ég.” — Vagy mily szép, mily lélekemelő dolog volna az, ha minden gyermek olyan aggódó félelemmel állana meg szülei beteg-ágyánál, mint a hogy egy másik költő, Jakab Ödön iya, a ki szerint a szüleit szerető gyermek, beteg édes anyja ágyánál igy imádkozik: Én édes Istenem! Te jó, Te nagy irgalommal bővelkedő mennyei édes Atya! Lásd, apa is, én is, mind úgy szeretjük őt. Minek vennéd el hát tőlünk idő előtt? Neked vele több csak egy angyallal lenne, De mi mindenünket elvesztenők benne. Apa is halálra sírná magát érte, S az én szivemet is megölné a bánat, Édes jó Istenem, hozzád fohászkodom, Tartsd meg nekem az én drága jó anyámat! ’ ’ De hány, meg hány család van, a hol az élet nem öröm, nem boldogság, hanem valóságos pokol, mert a gyermek, a kit féltő gonddal, szeretettel felneveltek — vénülő színeivel szemben goromba, hálá- datlan. Ilyen pokol volt az öreg Gerő Guszti háza is. Igen, mert fia, ifjú Gerő Guszti, még jóformán ki sem nőtt a szülei védőszárnya alól, máris öreg szülei alig állhatták meg előtte, pedig mint egyetlen fiukat, igazi szeretettel s féltő gonddal nevelték, érette feláldozták nappalaik örömét s éjszakáik álmát is. Sokat sirt, sokat kesergett emiatt a jó édes anya, látva fia hálátlanságát, sze- retetlenségét. — Valószínű, hogy mélységes szívfájdalma s lelki bánata vitte időnap előtt a sírba, — Ez időtől kezdve még rosszabb lett a hátramaradt özvegy édes apának a sorsa. Tisztességes, jóra- való ember még rossz cselédjével sem bánik úgy, mint ifjú Gerő Guszti bánt édes apjával. Hát még mikor ifj. Gerő Guszti megházasodott, akkor volt igazán kin és gyötrelem szegény édes apának a sorsa. Meg is büntette a legfőbb igazságos biró, a mindeneket tudó és mindeneket látó Isten ifj. Gerő Gusztit, mert 15 évi házassága teljesen meddő maradt. Gyermekkel soha nem áldotta meg az Ur. Eltemetvén az ágyonkinzott édes apját, nem volt tovább kinek parancsolni s nem volt, a ki az igát húzta voln%. Ő pedig nem igen szeretett dolgozni! — lassan, lassan elszegényedett. A mikor 15 évi házasság után temetőbe kisérte feleségét is, már csaknem úgy állott-vagyonilag, mint a megszedett szöllőtőke. Később elvesztette szeme világát. Még később megbénultak kezei, melyeket sokszor felemelt öreg szüleire. Majd megbénult nyelve, mely- lyel oly sokszor káromolta apját és anyját. Mindenkitől elhagyatva, úgy halt meg, mint egy utolsó koldus. Ti gyermekek, serdülő ifjak s viruló hajadonok, kik e sorokat olvassátok, vegyétek isteni intésnek, isteni figyelmeztetésnek ifjú Gerő Guszti esetét és szivetekbe vésve eme parancsolatot: “Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön,” — szüléitek iránt mélységes tisztelettel s hálás szeretettel viseltessetek. Ha szüléitek kezéből a vénülő idő, az előrehaladott életkor kiüti a munka eszközét s munkára alkalmatlanokká válnak, ezt soha szemükre ne vessétek, őket még egy rossz szóval is meg ne keserítsétek, hogy igy majdan megáldjcn titeket is az Ur engedelmes, szerető gyermekekkel, kiket látván asztalotok körül, mint olajvesszökeí, örvendezhessen bennük a ti szivetek s egykoron az örök biró itélő- széke előtt elmondhassátok: “Imhol vannak a gyermekek, Uram! a kiket adtál nekem és csak egy is azok közül el nem veszett!-” Süttő József. FIZESSEN ELŐ A Reformátusok Lapjára KIADÓHIVATAL: 7911 W. JEFFERSON AVE. DETROIT. MICH. SZERKESZTŐSÉG CIME: 8016 VANDERBILT AVE. DETROIT. MICH. issiÄÄÄSSsgsäÄaa
