Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-04 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 oldal 14-ik szám lent az a hely, melyet vallásában nekik juttat. A gyermekeknek az Atyához való viszonyára épiti fel azt a gyönyörű tanítást, melyet ma körülbelül 564 millió ember tart legszentebb hitének. S amikor arról szól, hogy milyen legyen a hit, azt mondja: “Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.” Tehát a. mig egyfelől igaz az, hogy a lélek fejlődik, másfelől, a mi magát a hitet illeti, azt a gyermekeknél találjuk meg legteljesebben, reájuk mutat Jézus, mint példákra. Valahogy ellentét rejlik e két gondolat egymás mellé való állításában. Azt mondtuk: a hit nagyságától függ az ember egész élete. Jézus azt mondta: a hit a gyermekeknél a legtökéletesebb. Másképen kifejezve ez azt jelentené, hogy a hit az ember testi és szellemi legteljesebb kifejlettségekor kevesebb és nem olyan, a milyennek lennie kellene s viszont a testi és szellemi fejlődés kezdő fokán nemcsak hogy nagyobb, hanem tökéletes. Ebből a szögből nézve kicsit furcsa, a mikor felnőttek tanítják a kis gyermekeket hitre. Nem helyesebb vol- na-e, ha a felnőttek tanulnának hitet a gyermekektől? Mindnyájan ismerjük Arany Jánosnak “Fiamhoz” cimü költeményét, melyet lehetetlenség mély megindultság nélkül olvasni s mégis a mikor féltő gyöngédséggel akarná megóvni kis fiát minden csalódástól s a mikor ártatlan szive tavaszkertében a vallást öntözgeti, — ugyanakkor lelkébetört zokogással vallja meg: Ó, ha bennem is, mint egykor, épen Élne a hit, vigaszul nekem! Ha a gyermekekben épen él a hit, akkor sokkal inkább a felnőtteknek kellene azt megszerezniök. Amúgy is, vájjon a forrás tanulhat-e tisztaságot a szennyes folyamtól, vagy pedig a folyam a tiszta forrástól? Vájjon nem úgy van- e, hogy a folyó hívja, vezeti a forrás vizét előbb patakba, patakból folyóba, folyóból folyamba, mire a tengerbe ér, milesz a tiszta forrásból? Ha tiszta vizet akarunk inni, a forrást keressük fel s nem a szennyes folyamot. Jézus világosan mutatott rá a tiszta forrásra: a gyermekek hitére. Próbáljuk hát azt megvizsgálni, hogy miben áll a gyermeki hit s kisértsünk meg belőle üdítő italt meríteni, mint egyetlen tiszta forrásból. Különös ország a gyermekek országa. Nekik is van örömük, de van bánatuk is; nekik is vannak terveik és vannak csalódásaik is: mindenek felett pedig végtelen hitük és nagy-nagy szerete- tük. Sétáljunk egyet ebben az országban, addig legalább, mig észre nem veszik, hogy nincs útlevelünk s ha elég szemesek leszünk, talán sikerül is hitükről oly megfigyeléseket tennünk, hogy nem bánjuk meg a sétát. Legközelebbi kapcsolatban a gyermek édesanyjával, édesapjával van. Születésétől kezdve, mikor még teste törékeny, mint a harmat, lelke hol elhunyó, hol lágyuló, mint távoli csillag, mindenek felett pedig testestől-lelkestől oly nagyon tájékozatlan, oly nagyon eszméletlen ebben a világban, hova az örökkévalóságból érkezett és mégis oly nyuga* lommal, oly biztonsággal tudja, érzi, hiszi a gondviselést, hogy ez a hite csakugyan a leggyöngédebb gondviselést biztosítja számára, közvetlenül a szülők részéről, közvetve mondnyájunk Gondviselőjétől. Aztán nőni kezd, tudatosan ismerni és szeretni kezdi környezetét, a maga kicsiny körében az egész világot. Miért szereti a kis gyermek, a mit maga körül lát és ismerni vél? Belső tapasztalata van arról, hogy jó és szép minden s ezt a jóságot és szépséget hiszi a rajta kivül eső dolgokról is. Vájjon nem ebben a feltétlen bizalomban rejlik a gyermeki hit egyik mély gyökérszála f Vájjon, ha én feltétlen megbízom azokban, a kikkel együtt élek, azok azon fognak igyekezni, hogy engem félrevezessenek? A szülők és gyermekkori ismerőseink iránti bizalom a sírig elkísér bennünket. Milyen a gyermek játékaiban? Mekkora gyönyörűséggel fog akármelyik gyermek játékhoz. Nem tud vele betelni, úgy tetszik, sohase mtud eleget játszani. Miért? Foglalkozni, építeni, tenni akar. A gyermek játéka nem más, mint folytonos előkészülés a munkára, az életre, mely nem más, mint szüntelen “ tevés-vevés. ” S hányszor elromlik a játék, hányszor összeomlik egy-egy kiszínezett, gyönyörű terv? És ő sohasem esik kétségbe, újra álmodik, újra tervez, újra épit, újra hisz. Emlékszem, hogy gyermekkoromban fövénycsomóból házakat, utcákat, városokat építettem, s ha összeomlott, mindig élűiről kezdtem a tervet is, az építést is, mert feltétlen hittem, hogy a következő alkalommal mégis csak fog munkám sikerülni. És állítom, hogy készítettem el olyan utcákat, házakat, városokat, melyekben gyönyörűséget találtam. Ha feltétlen hiszünk munkánk sikerében és dolgozunk, a siker nem maradhat el. A hol a hit hiányzik, ott megakad a munka, a hol a munka megakad, ott megakad az élet is. Milyen a gyermek öröme? Ennek nagyságát, mélységét megmérni — még nem készítettek sem mértéket, sem mérő-ónt, nem is valószínű, hogy készíthetnek valaha. A ki látott már gyermeket örülni, mikor önállóan sikerült valamit véghezvinnie, az érezhetett valamit abból a boldogságból, amit a gyermek öröme jelent. A ki hallott gyermeket boldogan kacagni, az sejthet valamit abból a boldogságból, a mit már csak hanggal, zenével lehet kifejezni. — Van-e szebb zene a gyermeki kacagásnál? A gyermek a legtökéletesebb hangszer, nagy művész játszik rajta... Isten. Mi más ez a kacagás, ez az öröm, ez a boldogság, mint élő, legteljesebb, leggyönyörűbb tisztelet, hála az iránt, a ki a kacagást, az örömet, a boldogságot adta? Hol a hit, ha nem ott, a hol a tisztelet ... Hol a hit, ha' nem ott, a hol a hála... A gyermek hite a legmélyebb és a legigazabb. Nem öntudatos, nem fejlett és érett, de ösztönös mélységeiben és finomságában egyedülálló és nagyszerű. De vájjon ez a hit, ez a boldogság örökre elmúlt a folyton távolodó gyermekkorral? Nem hihetünk többé úgy, mint ők? Nem lehetünk boldogok? Én azt mondom: hitünk is, boldogságunk is lehet hasonlatos a gyermekéhez... Az egész élet nem más, mint küldetés és vannak emberek, a kik felismerve küldetésüket, küzdenek, dolgoznak, mindent megtesznek annak sikeres elvégzése érdekében. Nem dolgozhatnának, nem érhetnének el sikert, ha nem hinnének küldetésükben. Ez a hit erős és tiszta, mint a gyermeké. A kinek munkáját siker kiséri, a ki a legjobbat tette meg, a mit képes volt, én meg vagyok győződve róla, hogy annak boldogsága hasonlatos a gyermekéhez. A hogy a napot éj követi, örök változásban van az öröm a bánattal... még a gyermekek országában is. Ha van igazi bánat, akkor a gyermek bánata az. Nem szokott annak nagy oka lenni, de kicsiség is okozhat nagy csalódást. Nem is szokott tartós lenni, de mégis nagy és igazi az a bánat. Gyakran előfordul, hogy valami váratlan esemény, akár játék alkalmával, akár nevetés közben oly hirtelen csap le a gyermek leikébe, hogy azonnal zokogásba tör ki.... A gyermek bánata annyira megkapó, annyira őszinte, annyira mély, hogy nincs oly gonosz szív, amely részvétet ne érezne a siró gyermek iránt. MENEELT BELL CO. TROY, N. Y. and 220 Broadway, N.Y. BELLS