Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-04 / 14. szám

8. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LATJA 14-ik szám TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT VASÁRNAP, APRIL. 5. — Az életnek királya. Olvasandó Lukács ev. XIX. 29—44. Alapige: “Áldott a király, aki jő az Urnák nevében.” (Lukács XIX. 38.) Virágvasárnapi ünnepet ül ma az egész keresztyén világ s az örvendező so­kasággal együtt mi is azt kiáltjuk: Áldott a király, aki jő az Urnák nevében. Mert ez a király az életnek királya, ki életet ad minden ő biveinek, az Ur Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk. Ha azért mi is az ő hí­veinek táborába tartozunk, mi is életet, boldogságot és üdvösséget nyerünk általa. Jézus maga az élet s az igazi emberi élet a Jézusban való élet, azaz az Ő példája és evangéliuma szerint való emberi élet. Ima. Hálát adunk néked, jó Iste­nünk, hogy életre hívtál az Ur Jézus ál­tal és hogy Szent Lelked erejével támo­gatsz az igaz emberi élet utaiban, az Ur Jézus követésében. Kérünk, vezérelj az életben életre a Jézus által. Amen. HÉTFŐ, ÁPRILIS 6. A szent Lélek tem­ploma. Olvasandó Lukács ev. XIX. 45—48. Alapige: “Meg van Írva: Az Én házam imádságnak háza.” (Lukács XIX. 46.) Az Ur Jézus szomorú szívvel látta, hogy az Isten imádására rendelt templo­mot vásárcsarnokká tették a zsidók s szent haragjában korbácsot fogott s az­zal kergette ki a templomból a kufárokat és pénzváltókat. Jézus megtisztította a jeruzsálemi templomot. A mi szivünk is templom, a Szent Lélek temploma s abban is sok tisztátalanság gyűl össze, ha arra nem fordítunk kellő gondot. Hívjuk az Ur Jézust, hogy szivünk templomát is megtisztítsa a gonosz indulatok, a bűnök tisztátalanságától, hogy legyen az imád­ságnak tiszta háza, Isten lelkének tem­ploma. Ima. Tisztítsd meg jó Istenünk, a Jé­zus által a mi szivünket minden gonosz in­dulattól s adjad, hogy ezután a Te lelked lakozzék abban s mi általa boldogak le­gyünk. Küldd el azért hozzánk a Te szent Fiadat s tégy minket igaz követőivé s ál­tala gyermekeiddé. Amen. KEDD, ÁPRILIS 7. — Jézus ellenségei. Olvasandó Lukács ev. XX. 9—18. Alapige: “Amely követ az építők megvetettek az lett a szsgelet fejé­vé.” (Lukács XX. 17.) Az Isten, a mi jó Atyánk, az erkölcsi szabadság magas méltóságával ajándé­kozott meg minket s szent Fia, az Ur Jé­zus által tanít, hogy mit higyjünk és mit cselekedjünk avégre, hogy boldogságot s üdvösséget nyerjünk. Isten tehát nem tett gépekké, akik akár akarjuk, akár nem, azt kell, hogy tegyük, amit ő parancsol. Szabad akaratunk van a jóra és a bűnre; hallgathatunk szavára, vagy azt megvet­hetjük; követhetjük a Jézust, vagy ellen­ségei lehetünk. De vájjon kinek van kára abból, ha Jézust követi, vagy haszna, ha Neki ellensége? Ima. Áldunk és dicsérünk, kegyelmes Atyánk és Istenünk, hogy az Ur Jézus által tanítasz és vezérelsz az élet utaiban a boldogságra és üdvösségre. Óh, adj ne­künk hozzá való hűséges szivet és Szent Lelked által segíts, hogy az övéi legyünk és általa a Te gyermekeid. Amen. SZERDA, ÁPRILIS 8. — Barátok között. Olvasandó János ev. XII. 1—11. — Alapige: “Jézus hat nappal husvét előtt méné Béthániába, ahol Lázár vala és vacsorát készitének neki.” (János XII. 1—2. ) Lázár és az ő testvérei, Mária és Mártha, Jézust nagyon szerették, azért Jézus is szerette őket s pihenni gyakran betért hozzájuk, de mindig gazdag aján­dékkal jutalmazta a barátai szeretetét. Hát mi szeretjük-e az Ur Jézust, szives örömmel hivjuk-e és fogadjuk be Őt a mi szivünkbe? Gazdag ajándékokat, az Ő evangéliumának szivet-lelket betöltő és boldogító ajándékait hozza ő nekünk. — Miért ne szeretnők, miért ne fogadnók barátunkká?! De ne feledjük, amit ne­künk is mond: Ti az én barátaim lesztek, ha azokat cselekszitek, amelyeket én pa­rancsoltam nektek. Ima. Áldd meg, Ur Isten, a te népe­det! Áldj meg minket, mindnyájunkat, a te gyermekeidet, szent Fiad, a Jézus által, hogy legyünk hü barátai, igaz követői, s igy valóban gyermekeid és áldottaid e földön s az örök életben. Amen. CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 9. — Az utolsó vacsora. Olvasandó Lukács ev. XXII. 7. 23. Alapige: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (Lukács XXII. 19.) Az Ur Jézus, halála előtt való napon, csütörtökön este együtt vacsorázott az ő tanítványaival s akkor este szerezte az úrvacsorát. Kenyeret és bort adott tanít­ványainak s azt mondá: Ezt cselekedjé­tek az én emlékezetemre*. Azért mi is az úrvacsorában az Ur Jézusra, az ő szenve­déseire és érettünk volt halálára emléke­zünk. De emlékeznünk kell Reá máskor is, sőt emlékezzünk Reá mindenkor, éle­tünk minden napján, a jó napokban és a gonosz napokban egyaránt, mert csak úgy leszünk igaz tanítványai. Emlékez­zünk az Ur Jézusra gondolatainkban, be­szédeinkkel, de kiváltképen cselekedete­inkkel. Ima. Hálával emlékezünk meg, jó Istenünk, a Te kegyelmedről s akit adtál nekünk, az Ur Jézus Krisztusról és szent fogadást teszünk e napon, hogy életün­ket Neked szenteljük, az Ur Jézust híven követjük. Kérünk, jó Istenünk, segitsd meg igyekezetünk s maradj velünk min­denkor a Jézus által. Amen. PÉNTEK, ÁPRILIS 10. — Megfeszitte- tett. Olvasandó Lukács ev. XXIII. 26—38. Alapige: “Mikor pedig elju- tának a helyre, mely koponyák he­gyének mondatik, ott megfesziték Őt.” (Lukács XXIII. 33.) Az emberi gonoszság, a féktelen gyű­lölet diadalmat vett, az Ur Jézust megfe­szítették. A leírhatatlan szenvedések kö­zött, a keserű halálnak fájdalmai alatt szól az Ur Jézus és ellenségeiért imádko­zik, a megtérő gonosztevőt biztatja ígé­retével, anyjától búcsúzik s azt szeretett tanítványára, Jánosra bizza. Azután Is­tenhez fohászkodik és szól: Elvégeztetett Ima. Örök Isten, mindeneknek Ura, Atyánk a Jézus által. Fáj a mi szivünk, amikor e gyászos napon szent Fiad halá­lára gondolunk, de vigadozik a mi lel­künk, hogy nem hagytad Őt a sírban. — Fájdalommal borulunk le a kereszt alatt, de bizunk Benned, hogy minket sem hagysz a sírban. Vezess azért a Jézus ál­tal a halálnak kapuján át Te magadhoz. Amen. SZOMBAT, ÁPRILIS 11. GYŐZEDE- LEM. Olvasandó Máté ev. XXVII. 62—66. Alapige: “Emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mon­dotta volt: Harmadnapra feltáma­dok.” (Máté XXVII. 63.) Azok, akik az Ur Jézust keresztfára • juttatták, azt hitték, hogy diadalt arat­tak, gyözedelmet vettek. Az Isten azon­ban, aki megengedte, hogy az igazságot megtapossák, nem engedte, hogy az élet meghaljon, mert bár akarata szerint küz­delem és szenvedés volt az ember Fiának élete, szent Fiát nem hagyta a sírban. A gonoszság diadala, a bűn győzedelme csak időleges és látszólagos, a végső győ­zelem, az utolsó diadal az igazságé. A ke­reszt sötétsége után a feltámadás világos­sága következik. Ima. Jó Istenünk, édes Atyánk! Nyisd meg a mi szemeinket, hogy akik sokszor szenvedünk, az Ur Jézus példá­ját lássuk meg és akaratodon azzal a bi­zonyos reménységgel nyugodjunk meg, hogy a szenvedés után öröm, a halál után feltámadás és az örök élet következik reánk. Erősíts meg, jó Istenünk, a Jézus által. Amen. HANKÓ M. GYULA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom