Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-10 / 2. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2-IK SZÁM Hányszor kiejtjük ajkunkon ezt a panaszt? Egy ifjú lelkipásztor munkás lelkének minden hevével veti magát a munkának. Három hónapja már, hogy dolgozik és a “jel,” melyet vár, még mindig nem akar bekövetkezni. A dolgok nem úgy alakulnak, a hogy gondolta. Még mindig várat magára a siker, melyet az ő heves lelke már az első héten látni akart. Mutass nekem jelt! így kér, mint Jézust a tanítványok- De a jövendő hallgat s ö aggódó lélekkel, remegő ajkakkal tagolja: “nem lehet!” Egy másik lelkipásztor naiv, bizakodó lélekkel néz maga köré. Azt hiszi, hogy egy szavával jókká tette azokat, a kik körülötte élnek. A bizalom minden jelét döntő sikernek tekinti s egy biztató és segítő szivet azonnal angyalnak néz. Szinte látja, hogyan válnak a szivek újjá egy szavára s azt hiszi, minden, a mi jó az emberekben, az ő szavára lett azzá. Aztán egy nap valami nézeteltérés merül fel közte és valamelyik hive között. Az ő lelke visszariad a hálátlanságnak, vagy bizalmatlanságnak vélt dologtól s rémülve ismeri fel, hogy hiszen azoknak, a kiket ö olyan jóknak tartott, árnyoldalaik is vannak. Az emberek korántsem olyan jók, mint gondolta, nem angyalok, nem tökéletesek, indulataik, szenvedélyeik vannak, tudnak gyülölkö- dők. kevélyek, rosszindulatuak, haszonlesők is lenni. Annyi idő alatt még nem szoktak le erről. Az ő lelkének még nem volt ereje megváltoztatni őket, nem akarnak olyanok lenni, mint ő szeretné, “nem. nem lehet dolgozni!” Hadd mutassak egy harmadik esetet is. Egy élete delén álló férfit, a kinek ajkán a “nem lehet” nem az ifjúság lel- kesültségét követő csalódás, hanem a hogy szokta mondani: ‘‘ennyi és ennyi éves élettapasztalat.” A kinek élete a nehézségek és csalódások láncolata volt, a ki életében múló sikereken kívül semmit sem aratott, a ki örökre elvesztette a reménységét, hogy valaha elérjen valamit. Ha reménységeidről és munkáidról szólsz előtte, tapasztalatára utal, mely e két rideg szót, mintha a dantei élet jelszava lenne, mottóul szögezi minden ifjú élet elé. Sajnálja reménységeid, szán munkáidért és fáradozásaidért, miért mindez? Hiszen az ő sokévi tapasztalatai mondják, hogy kétségbeejtően és megdöbbentő bizonyossággal: “nem lehet!” Menynyi tragédiát, mennyi keserű csalódást mond el és kelt benned ez a szó! Ne higyj neki- Igen, vannak lelkek, a kiknek “nem lehet” és soha sem is fog lehetni, mert a pesszimizmusnak és csüg- getegségnek a jegyében kezdték el a munkát. Valóban, az ilyeneknek nem lehet, mert a csüggetegség aláássa a lélek “NEM LEHET?!” energiáját, megfertőzi a légkört amelyben élsz, enerválttá, ijedőssé tesz, mint a gyereket a babonás dajkamese- Vannak lelkek, a kiknek sohasem fog lehetni, mert hálát, dicsőséget, anyagi hasznot akartak s mert ezt nem kapták meg, lehetetlenségről csacsognak, mint a gyermek, a ki nem tudja, hogy röpülhet valaki a felhők fölött, mig ő kénytelen a földön mászni. A jajveszékelő, türelmetlen, jelt kívánó lelkek igazán ezt viselik jelszavukul és predesztinálva vannak a sikertelenségre. De mi gondoljuk meg a következőket: Először is gondoljuk meg, hogy még huszonöt éves tapasztalat sem jogosít fel arra, hogy lemondjunk a munkáról. Vannak gyülekezetek, a hol két év alatt már szép eredményt lehet felmutatni s vannak mások, melyekben 30 évi munka alig hoz valami változást. Egyikhez elég három év rövid és könnyed munkája, egy másikhoz egy emberöltő fáradozása is alig képes megmozgatni a lelkeket. A mi munkánk túl van az idő határain, egy örökkévalóság is rövid idő, ha csak Isten országa ez alatt megvalósulhat. Ha huszonöt év alatt nem értem el eredményt, bizalommal és hittel várom a harmincadikat, ha akkorra lesz-e siker. Hátha egy életnek kell eltelnie az előkészülettel, hogy az utolsó percben fedezzem fel a sikert, a mit Isten tartogatott számomra? A másik gondolat az, hogy a “nem lehet” mindig azt jelenti, hogy meghódoltunk a körülményeknek, a melyeket meg kellett volna változtatnunk. így tekintve a dolgot, a “nem lehet” gyávaság és árulás-számba megy. Engem Isten odaállított egy őrhelyre, hogy ott munkáljam az ő ügyét, képviseljem az ő országának haladását s én elhagytam az őrhelyet, bejelentve, hogy ott kibírni lehetetlenség. A tévedés itt abban rejlik, hogy győzedelmeskedni engedtük a körülményeket a helyett, hogy harcoltunk volna, megfutottunk a helyről. Nos, ne feledjük, a körülmények alatt mindig személytelen erőket szoktunk érteni, szokást, anyagi eszközök hiányát, az emberek közönyösségét, néha azok határozott rossz- indulatát. Mi ezek ellen vagyunk kötelesek harcolni. Talán óriási erőfeszítés árán sikerült volna, vagy sikerülni fog valamikor megtörni a szokás hatalmát, vagy áldozatokkal előteremted az anyagi eszközöket, sok fáradsággal és lelkesedéssel megoldod a közönyt és személyes munkád önfeláldozó hűségével eloszlatod a rosszindulatot. De, hogy “nem lehet,” azt nincs jogod kimondani- Sokszer egy emberi életnek nincs más eredménye, mint hogy egy lépéssel vitt közelebb egy kört Istenhez, de ez sokszor elég. Kinek lett volna több oka a lehetetlenség bejelentésére, mint Jézusnak, s ki állott távolabb attól, mint ő?! Végül jegyezzük meg, hogy a “nem lehet” mindig csak reánk vonatkozik s nem Istenre. Ila mi igazán Isten munkáját végezzük, akkor szó sem lehet lehetetlenségről, mert a munka sikere ki van véve a mi kezünkből s Istenében nyugszik. Ki merné állítani, hogy előtte van valami, a mi lehetetlen? Csak rá kell bízni a jövőt, csak minden nehézséget és csalódást hozzá kell fellebbezni, elmúlik a szorongó aggodalom. “Ha egy mustármagnyi hitetek volna...!” mondja Jézus a tanítványoknak, s minden “nem lehet” ellen a gyökeres orvosság a hit, mert a csügge- dés nem más, mint elfeledése annak, hogy a mi lelkűnkön át Isten munkálkodik. Talán nekünk lehetetlen, de Isten akár általam, akár más által, végrehajtja a maga akaratát. Dr. Imre Lajos. MENEELY BELL 00. TROY, N. Y. and 220 Broadway, N.Y. BELLS RENDELJE MEG LAPUNKAT! Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja az egyedüli református folyóirat, mely úgy a Presbyterian, valamint a Reformed Church fönhatósága alá tartozó összes magyar református gyülekezeteknek hivatalos lapja. A Reformed és Presbyterian Boardok nagy áldozatokat hoznak, hogy ez a lap minél hathatósabban betöltse hivatását. íme most is uj, szép és ékes köntösben, szivet-lelket nemesitő tartalommal jelenik meg. Legyen ott ez a lap minden református család asztalán. v______________—------------------------LELKÉSZEK, EGYHÁZAK SZIVES FIGYELMÉBE. A Board of Publication több rendbeli felszólitás után törzskönyvbe és évkönyvekbe való űrlapokat csináltatott és azokat előállítási áron engedi át azoknak, kiknek ilyen nyomtatványokra szükségük van. Két magyar egyházmegye ezeknek a nyomtatványoknak elkészítését és használatba vételét jóváhagyta. Információkért vagy megrendeléssel tessék az alábbi címre Írni: REV. L. BOGÁR, 1946 Bakewell St., Toledo, 0.
