Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-10 / 2. szám

4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2-IK SZÁM Hányszor kiejtjük ajkunkon ezt a panaszt? Egy ifjú lelkipásztor munkás lelkének minden hevével veti magát a munkának. Három hónapja már, hogy dolgozik és a “jel,” melyet vár, még min­dig nem akar bekövetkezni. A dolgok nem úgy alakulnak, a hogy gondolta. Még mindig várat magára a siker, melyet az ő heves lelke már az első héten látni akart. Mutass nekem jelt! így kér, mint Jézust a tanítványok- De a jövendő hall­gat s ö aggódó lélekkel, remegő ajkakkal tagolja: “nem lehet!” Egy másik lelkipásztor naiv, bizako­dó lélekkel néz maga köré. Azt hiszi, hogy egy szavával jókká tette azokat, a kik körülötte élnek. A bizalom minden jelét döntő sikernek tekinti s egy biztató és segítő szivet azonnal angyalnak néz. Szinte látja, hogyan válnak a szivek új­já egy szavára s azt hiszi, minden, a mi jó az emberekben, az ő szavára lett az­zá. Aztán egy nap valami nézeteltérés merül fel közte és valamelyik hive kö­zött. Az ő lelke visszariad a hálátlanság­nak, vagy bizalmatlanságnak vélt dolog­tól s rémülve ismeri fel, hogy hiszen azok­nak, a kiket ö olyan jóknak tartott, árnyoldalaik is vannak. Az emberek ko­rántsem olyan jók, mint gondolta, nem angyalok, nem tökéletesek, indulataik, szenvedélyeik vannak, tudnak gyülölkö- dők. kevélyek, rosszindulatuak, haszonle­sők is lenni. Annyi idő alatt még nem szoktak le erről. Az ő lelkének még nem volt ereje megváltoztatni őket, nem akar­nak olyanok lenni, mint ő szeretné, “nem. nem lehet dolgozni!” Hadd mutassak egy harmadik esetet is. Egy élete delén álló férfit, a kinek ajkán a “nem lehet” nem az ifjúság lel- kesültségét követő csalódás, hanem a hogy szokta mondani: ‘‘ennyi és ennyi éves élettapasztalat.” A kinek élete a nehézségek és csalódások láncolata volt, a ki életében múló sikereken kívül sem­mit sem aratott, a ki örökre elvesztette a reménységét, hogy valaha elérjen valamit. Ha reménységeidről és munkáidról szólsz előtte, tapasztalatára utal, mely e két ri­deg szót, mintha a dantei élet jelszava lenne, mottóul szögezi minden ifjú élet elé. Sajnálja reménységeid, szán munká­idért és fáradozásaidért, miért mindez? Hiszen az ő sokévi tapasztalatai mond­ják, hogy kétségbeejtően és megdöbben­tő bizonyossággal: “nem lehet!” Meny­nyi tragédiát, mennyi keserű csalódást mond el és kelt benned ez a szó! Ne higyj neki- Igen, vannak lelkek, a kiknek “nem lehet” és soha sem is fog lehetni, mert a pesszimizmusnak és csüg- getegségnek a jegyében kezdték el a munkát. Valóban, az ilyeneknek nem le­het, mert a csüggetegség aláássa a lélek “NEM LEHET?!” energiáját, megfertőzi a légkört amelyben élsz, enerválttá, ijedőssé tesz, mint a gye­reket a babonás dajkamese- Vannak lel­kek, a kiknek sohasem fog lehetni, mert hálát, dicsőséget, anyagi hasznot akartak s mert ezt nem kapták meg, lehetetlen­ségről csacsognak, mint a gyermek, a ki nem tudja, hogy röpülhet valaki a felhők fölött, mig ő kénytelen a földön mászni. A jajveszékelő, türelmetlen, jelt kívánó lelkek igazán ezt viselik jelszavukul és predesztinálva vannak a sikertelenségre. De mi gondoljuk meg a következőket: Először is gondoljuk meg, hogy még huszonöt éves tapasztalat sem jogosít fel arra, hogy lemondjunk a munkáról. Van­nak gyülekezetek, a hol két év alatt már szép eredményt lehet felmutatni s van­nak mások, melyekben 30 évi munka alig hoz valami változást. Egyikhez elég há­rom év rövid és könnyed munkája, egy másikhoz egy emberöltő fáradozása is alig képes megmozgatni a lelkeket. A mi munkánk túl van az idő határain, egy örökkévalóság is rövid idő, ha csak Isten országa ez alatt megvalósulhat. Ha hu­szonöt év alatt nem értem el eredményt, bizalommal és hittel várom a harminca­dikat, ha akkorra lesz-e siker. Hátha egy életnek kell eltelnie az előkészülettel, hogy az utolsó percben fedezzem fel a si­kert, a mit Isten tartogatott számomra? A másik gondolat az, hogy a “nem lehet” mindig azt jelenti, hogy meghó­doltunk a körülményeknek, a melyeket meg kellett volna változtatnunk. így te­kintve a dolgot, a “nem lehet” gyávaság és árulás-számba megy. Engem Isten oda­állított egy őrhelyre, hogy ott munkál­jam az ő ügyét, képviseljem az ő országá­nak haladását s én elhagytam az őrhe­lyet, bejelentve, hogy ott kibírni lehetet­lenség. A tévedés itt abban rejlik, hogy győzedelmeskedni engedtük a körülmé­nyeket a helyett, hogy harcoltunk volna, megfutottunk a helyről. Nos, ne feled­jük, a körülmények alatt mindig személy­telen erőket szoktunk érteni, szokást, anyagi eszközök hiányát, az emberek kö­zönyösségét, néha azok határozott rossz- indulatát. Mi ezek ellen vagyunk kötele­sek harcolni. Talán óriási erőfeszítés árán sikerült volna, vagy sikerülni fog valamikor megtörni a szokás hatalmát, vagy áldozatokkal előteremted az anyagi eszközöket, sok fáradsággal és lelkesedés­sel megoldod a közönyt és személyes mun­kád önfeláldozó hűségével eloszlatod a rosszindulatot. De, hogy “nem lehet,” azt nincs jogod kimondani- Sokszer egy emberi életnek nincs más eredménye, mint hogy egy lépéssel vitt közelebb egy kört Istenhez, de ez sokszor elég. Kinek lett volna több oka a lehetetlenség beje­lentésére, mint Jézusnak, s ki állott távo­labb attól, mint ő?! Végül jegyezzük meg, hogy a “nem lehet” mindig csak reánk vonatkozik s nem Istenre. Ila mi igazán Isten munká­ját végezzük, akkor szó sem lehet lehetet­lenségről, mert a munka sikere ki van vé­ve a mi kezünkből s Istenében nyugszik. Ki merné állítani, hogy előtte van valami, a mi lehetetlen? Csak rá kell bízni a jö­vőt, csak minden nehézséget és csalódást hozzá kell fellebbezni, elmúlik a szorongó aggodalom. “Ha egy mustármagnyi hi­tetek volna...!” mondja Jézus a tanít­ványoknak, s minden “nem lehet” ellen a gyökeres orvosság a hit, mert a csügge- dés nem más, mint elfeledése annak, hogy a mi lelkűnkön át Isten munkálkodik. Ta­lán nekünk lehetetlen, de Isten akár ál­talam, akár más által, végrehajtja a ma­ga akaratát. Dr. Imre Lajos. MENEELY BELL 00. TROY, N. Y. and 220 Broadway, N.Y. BELLS RENDELJE MEG LAPUNKAT! Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja az egyedüli református folyóirat, mely úgy a Presbyterian, valamint a Reformed Church fönhatósága alá tar­tozó összes magyar református gyüleke­zeteknek hivatalos lapja. A Reformed és Presbyterian Boardok nagy áldozatokat hoznak, hogy ez a lap minél hathatósabban betöltse hivatását. íme most is uj, szép és ékes köntösben, szivet-lelket nemesitő tartalommal jele­nik meg. Legyen ott ez a lap minden református család asztalán. v______________—------------------------­LELKÉSZEK, EGYHÁZAK SZIVES FIGYELMÉBE. A Board of Publication több rend­beli felszólitás után törzskönyvbe és év­könyvekbe való űrlapokat csináltatott és azokat előállítási áron engedi át azok­nak, kiknek ilyen nyomtatványokra szükségük van. Két magyar egyházme­gye ezeknek a nyomtatványoknak elké­szítését és használatba vételét jóváhagy­ta. Információkért vagy megrendeléssel tessék az alábbi címre Írni: REV. L. BOGÁR, 1946 Bakewell St., Toledo, 0.

Next

/
Oldalképek
Tartalom