Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-03-07 / 10. szám

10-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA f V--------­CSENDES ÓRA “EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” « > IMA. “Jöjjetek én hozzám, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugoszta- lak titeket.” .... A Te szavaid ezek, óh áldott Meg­váltóm. Mily édesen cseng: jöjj én hozzám! elfáradt, megterhelt gyermekem! Megváltóm, tudom, hogy Te szent és tiszta vagy, én pedig lelkemet sok bűnökkel mocskoltam be; tudom, hogy nem vagyok méltó, hogy gondolj reám. de kegyelmedben bízva, hívásodat hallva, úgy, amint vagyok, megfáradva, bűnösen, megterhelve, színed elé jövök és alázattal kérlek: könyörülj rajtam én Istenem, irgalmasságodnak sokasága sze­rint töröld el az én bűneimet. Moss meg en- gemet és fehérebb leszek a hónál! Tiszta szi­vet teremts bennem, óh Isten, és az eró's lel­ket újítsd meg bennem! Uram, a szivem mindenestó'l Te elődbe hozom. Tisztítsd meg, vigasztald és áldd meg a tövissel koszoruzott Jézusért kérlek. Ámen. TANÍTÁS. I. Korinthus 11:25—26. Krisztus szenvedésére, kereszthalálá­ra emlékeztető idő, böjt, sőt a böjti urva- csoraosztás ideje van. Hangzik a felhivás: “az Urnák szent asztala meg van terítve, aki illendőképen elkészítette magát, já­ruljon a szent asztalhoz....” Hogy méltóképen élhessünk az Úrva­csorával, lássuk meg, hogy mit jelent az Úrvacsora? 1. Elsősorban is emlékezés a múltra. Pál szerint az Úrvacsorának egy részről az a célja, hogy az Urra emlékez­tessen. A Megváltó arra kötelezte tanít­ványait, hogy az Ő róla való megemléke­zés okáért egyenek a kenyérből és igya­nak a pohárból. “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A hosszú útra induló, vagy a halál előtt álló barát, élettárs, vagy szüle, fény­képet vagy egy emléktárgyat hagy sze­retteinek, tudva azt, hogy az kedves lesz előttük és ő reá fogja emlékeztetni sze­retteit. Ha kezünkbe vesszük s elnézeget­jük édes anyánk fényképét, vagy tőlünk távol lévő, talán már meg is halt szeret­teink emléktárgyait, ugye, mily sok ked­ves emlék elevenedik meg lelkűnkben. — Eszünkbe jut sok történet, melyet együtt éltünk át, felelevenednek szeretteink aj­káról elhangzott kedves szavak. Lelkünk emlékekkel telik meg. Ezt látjuk a nemzetek életében is. A nemzet története nagy eseményeinek, egy-egy hőstetnek, nagy embernek em­lékezetére szobrokat, emlékoszlopokat, különféle emlékműveket emelnek azért, hogy az utókor gyermekei látva az emlék­műveket, emlékezzenek és az emlékezés által hitben, kitartásban megerősödjenek. Ugyanezt cselekedte Jézus is. Az Úr­vacsorát Ő reá való .emlékezés és áldás­nyerés okáért rendelte tanítványainak. Skótország hegyei között levő források egyikéből vizét ivott egy angol király. A forrás tulajdonosa emlékkövet állított a forrás mellé s rávésette a kőre azt, hogy ebből a forrásból ivott egykor maga a ki­rály is. A forráshoz járulók elolvassák a feliratot és igy a forrás kettőt nyújt, min­den hozzá járulónak: Emlékeztet és ál­dást; emlékezést a királyra és áldást a szomjúság csillapítása, eloltása által. így az Úrvacsora is mig egyfelől emlé­kezést, másfelől pedig áldást nyújt mind­azok számára, akik helyesen élnek vele. Mire emlékeztet az Úrvacsora? Az Ur halálára! “Az Ur halálát hir­dessétek!” Emlékezzünk az ő megkínzott, meg­töretett testére, érettünk kiontatott véré­re ! Emlékezzünk arra, hogy úgy szeretett* minket, hogy odaadott mindent, érettünk adta életét. Megsebesittetett bűneimért, megrontatott vétkeimért, békességemnek A CSENDES ÓRA SORRENDJE: 1. 109 dics. 1, 2, 3: Az övéinek az Ur. . . . 2. Bibliaolvasás: Ézsaiás 53 3. 112 dics. 1, 3: Óh Jézus, mi Idvességünk. 4. Ima: a tanítás előtti ima és akit a Lélek indít, imádkozzék. 5. Tanítás: Felolvasandó “Ezt cselekedjé­tek.” 6. Ima: tanítás utáni és a résztvevők rövid fohászai. 7. Miatyánk. Apostoli hitvallás, együtt hangosan. 8. 112 dics. 3, 4 verse. 9. Áldás: “Végezetre, atyámfiái, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódja­tok, egyértelemben legyetek, békesség­ben éljetek, éa a szeretetnek és a békes­ségnek Istene lészen veletek.” II. Kor. 13:11 büntetése rajta van, az ő sebeivel gyó­gyultam meg.... az Ur mindnyájunk vétkét ő reá veté! (Ézsaiás 53). Azt akarta Jézus, hogy az Úrvacsora által megemlékezve az ő irántunk való nagy szeretetéről, igy szóljunk majd: “szeretett engem és önmagát adta éret­tem!” Szereteténelr legnagyobb jutalma, az Úrvacsorának legnagyobb eredménye, akkor van, ha magunkat Jézus előtt arc­ra vetve, igy teszünk vallomást: “Jézu­som! szeretlek! könyörülj rajtam!” Ha viszontszeretetre gyulva elmondhatjuk: “felejtkezzék el rólam az én jobb kezem, ha elfeledkezem te rólad..., tapadjon nyelvem az ínyemhez, ha meg nem emlé­kezem te rólad, a ki szerettél engem és önmagad adtad érettem!” így az Úrvacsora nem csak emlé­kezés, hanem 2. a Krisztussal való egyesülés és kö­zösség. Sok útja-mód ja van a Krisztussal va­ló közösségnek. Közösségben lehetünk ve­le az imádkozás által, gondolatainak, lá­tomásainak, céljának elfogadása, azokért való munkálkodás által, de az Úrvacsora mindezeket felülmúlja. A közösségnek, a Krisztussal való egyesülésnek legbensőbb módja az Úrvacsora. Ebben Jézust, mint Megváltónkat fogadjuk el! Biinös va­gyok és hogy Jézusnak bűneimért hozott áldozatát elfogadom, annak bizonyításá­ra részt veszek az Úrvacsorában, része­sülök a kenyérben és borban. Dolgozni Krisztusért, céljaiért har­colni, Vele örülni, Vele szomorkodni, Vele szenvedni, ezt megteszik azok is, a kik Jézust, mint ideált, eszményképet, mint a legnagyobb tanítót fogadják el, de ez nem elég. Be kell látnom, hogy bű­nös vagyok és egyedül Jézus az én Meg­váltóm! az ő haláláért, vére hullásáért nyerhetek egyedül bocsánatot és kegyel­met. Ezt belátva oda kell járulnom szent asztalához, elfogadni áldozatát, szövetsé­get kötni vele, felajánlani neki életemet: itt van szivem, neked adom Uram! Azt a szövetséget, hüségesküt, amit a konfir­mációban, vagy megtérésem alkalmával tettem a Jézusnak, minden Úrvacsora vé­telkor megújítom, megerősítem. Örök szövetség, közösség ez. A ke­nyér és bor, a vérem, a testem, az idegeim részévé lett. Többet senki el nem veheti. Aki Jézust Megváltójának fogadja és ve­le szövetséget köt és egyesül, attól a Jé­zust többé senki el nem szakasztliatja. Az Úrvacsora nem csak a múltra em­lékeztet, nemcsak a Jézussal való közös­ség, hanem 3. a jövőre, a dicsőségre is irányítja tekintetünket. Az első, megaláztatásban és szegény­ségben való eljövetel és a második, di­csőségben és hatalomban való eljövetel között áll az Úrvacsora. Visszaemlékeztet Jézus halálára, a keresztre, de előre mu­tat a második, dicsőséges eljövetelre, a koronára. “Az Urnák halálát hirdessétek, amig eljövend!” Amig eljövend! Mily sokszor homá­lyosul el előttünk a Krisztus visszajöve- (Folytatá* a 10-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom