Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-03 / 1. szám

«a VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT* MOH. 1925 JANUÁ1 T------­o 'YTÍiaVIHSV 1-SŐ SZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMAT US< Entered as second class mail matter on the 16th of Octo her, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan under the Ac A. *-1 a» r S' ZS7HV MUNKA S,4 ' Ézsaiás nem idegenkedett attól, hogy Isten jóságá­ról beszéljen. “Az Urnák kegyelmességeiről emlékezem” (Ézsaiás 63:7) — hirdette hálás szívvel, boldogan. Meg volt győződve, Ijogy kötelessége elhirdetni mindenkinek n sok-sok jót, amiket Isten érte tett, s amiknek a véghez­vitelét mások számára is megígérte. Az imádkozás nem tesz minket mindenhatóvá. Ha­nem Isten mindenható és Ő, mindenre elégséges hata- ' lommal viselvén a mi gondjainkat, tud azzal felelni a mi imádkozásunkra, hogy valósággá teszi, amiért mi fo­hászainkban hozzá esedezünk. Amikor elébe tárjuk kö­nyörgéseinkben a szivünket, mindenkor emlékezzünk meg arról, hogy az imádság hatóerejével mindent el le­het érni, csak azt nem, ami Isten akaratán kívül esik. Valahol itt kezdődik a mi Istennel való munka­társi viszonyunk. Ha kegyelmes válasz érkezik az imád­ra, ha az Atya kegyelmének valamilyen felemelő, drága ajándéka uj kincset hoz az életedbe, ugy-e testvérem, meg fogod osztani az örömödet másokkal is és nem csak emlékezel az Urnák kegyelmességeiről, hanem említést teszel róla embertársaidnak, hadd tudjanak felőle ők is? Igen erős bennünk a kisértés, hogy Istenre csak a saját szükségeinkkel kapcsolatban gondoljunk, ha gon­dolunk rá egyáltalán. Mert igen sokszor el is feledke­zünk róla s csak akkor jut újra eszünkbe, amikor a segedelmét várjuk valamilyen személyes ügyünkhöz. Legtöbbször nem azért köny'örgünk hozzá, hogy meg­legyen az Ő akarata, bennünk is, a világban is, hanem egy s más önző vágyunk teljesítését kérjük. Hány ember veszi a fáradságot, hogy hébe-korba készülettel imád­kozzék: teszem azt, jegyzetet állitván össze az egyes dol­gokról, amiket kérni aka, gos volna egy ilyen feljegy bizonyosan megtanulnák i annál sokkal többet adhat.” Milyen gyönyörű dolog t hallgatott imádság áldásainak pron imádság közben is eszünkbe vennők ,, is isteni munkatársság, hiszen mi eszközök kezében, kegyelme kiárad ránk, de azért, /. keresztül tovább is adódjék. Miért ne akarna tos eszközök lenni? ■ • . -K, Isten ajándékai mindig arányban állanak a mi készségünkkel amivel elfogadjuk őket. Sőt: az Ő bő­kezűsége sokkal nagyobb, mint a mi hitünk. Oh, ha mi azt keresnők, hogy miképen tehetnénk valamivel többet Krisztusért, sokkal, de sokkal többet nyernénk mi is Tőle. Olyan ajándékokat, amiket ő mindig akar adni, de amiket mindeddig igen gvarlóak voltunk észrevenni. Hogy mit tehetünk mi Krisztusért? “Amit cselekedte­tek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Add magad Istennek. Nem abban a hitben, hogy ebből neked származik javad. Az egész világ érdekében tedd és bizonyos, hogy Te nem fogsz kimaradni a többiek közül. Emlékezzél az Urnák kegyelmességeiről és mi­nél több szomjas halandónak mutasd meg ezt a csoda­forrást. Milyen boldogság lesz, amikor együtt álltok és Isten megnyitja az egeket és leszáll közibétek! MAKSAY ALBERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom