Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
«a VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT* MOH. 1925 JANUÁ1 T------o 'YTÍiaVIHSV 1-SŐ SZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMAT US< Entered as second class mail matter on the 16th of Octo her, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan under the Ac A. *-1 a» r S' ZS7HV MUNKA S,4 ' Ézsaiás nem idegenkedett attól, hogy Isten jóságáról beszéljen. “Az Urnák kegyelmességeiről emlékezem” (Ézsaiás 63:7) — hirdette hálás szívvel, boldogan. Meg volt győződve, Ijogy kötelessége elhirdetni mindenkinek n sok-sok jót, amiket Isten érte tett, s amiknek a véghezvitelét mások számára is megígérte. Az imádkozás nem tesz minket mindenhatóvá. Hanem Isten mindenható és Ő, mindenre elégséges hata- ' lommal viselvén a mi gondjainkat, tud azzal felelni a mi imádkozásunkra, hogy valósággá teszi, amiért mi fohászainkban hozzá esedezünk. Amikor elébe tárjuk könyörgéseinkben a szivünket, mindenkor emlékezzünk meg arról, hogy az imádság hatóerejével mindent el lehet érni, csak azt nem, ami Isten akaratán kívül esik. Valahol itt kezdődik a mi Istennel való munkatársi viszonyunk. Ha kegyelmes válasz érkezik az imádra, ha az Atya kegyelmének valamilyen felemelő, drága ajándéka uj kincset hoz az életedbe, ugy-e testvérem, meg fogod osztani az örömödet másokkal is és nem csak emlékezel az Urnák kegyelmességeiről, hanem említést teszel róla embertársaidnak, hadd tudjanak felőle ők is? Igen erős bennünk a kisértés, hogy Istenre csak a saját szükségeinkkel kapcsolatban gondoljunk, ha gondolunk rá egyáltalán. Mert igen sokszor el is feledkezünk róla s csak akkor jut újra eszünkbe, amikor a segedelmét várjuk valamilyen személyes ügyünkhöz. Legtöbbször nem azért köny'örgünk hozzá, hogy meglegyen az Ő akarata, bennünk is, a világban is, hanem egy s más önző vágyunk teljesítését kérjük. Hány ember veszi a fáradságot, hogy hébe-korba készülettel imádkozzék: teszem azt, jegyzetet állitván össze az egyes dolgokról, amiket kérni aka, gos volna egy ilyen feljegy bizonyosan megtanulnák i annál sokkal többet adhat.” Milyen gyönyörű dolog t hallgatott imádság áldásainak pron imádság közben is eszünkbe vennők ,, is isteni munkatársság, hiszen mi eszközök kezében, kegyelme kiárad ránk, de azért, /. keresztül tovább is adódjék. Miért ne akarna tos eszközök lenni? ■ • . -K, Isten ajándékai mindig arányban állanak a mi készségünkkel amivel elfogadjuk őket. Sőt: az Ő bőkezűsége sokkal nagyobb, mint a mi hitünk. Oh, ha mi azt keresnők, hogy miképen tehetnénk valamivel többet Krisztusért, sokkal, de sokkal többet nyernénk mi is Tőle. Olyan ajándékokat, amiket ő mindig akar adni, de amiket mindeddig igen gvarlóak voltunk észrevenni. Hogy mit tehetünk mi Krisztusért? “Amit cselekedtetek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Add magad Istennek. Nem abban a hitben, hogy ebből neked származik javad. Az egész világ érdekében tedd és bizonyos, hogy Te nem fogsz kimaradni a többiek közül. Emlékezzél az Urnák kegyelmességeiről és minél több szomjas halandónak mutasd meg ezt a csodaforrást. Milyen boldogság lesz, amikor együtt álltok és Isten megnyitja az egeket és leszáll közibétek! MAKSAY ALBERT
