Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-16 / 7. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. dam Streeti Református egyház lelkésze, Dr. Beardsly theológiai tanár. Az istentiszteletet az egyház alapításánál jelen volt amerikai lelkész Dr. W. W. Knox vezette. Csütörtökön este magyar ünnepi isten- tisztelet volt. Közelről-távolról jöttek ösz- sze magyar református lelkipásztorok, hogy együtt ünnepeljenek a jubiláló gyülekezettel. Nt. Takaró Géza, new yorki református lelkész, ünnepi beszédet tartott. Beszéde mélyen meghatotta a gyülekezetét. Egy levélről is megemlékezett. Az nap kapta a szülőhazájából, volt gyülekezetének lelkészétől, Nt. Hatolkay Káz mértól. A levélben ez is benne volt: Ünnepet ültünk, nagy volt ami örömünk, kedves vendéget üdvözöltünk körünkben, a new brunswicki református papné, Nt. Laky Zsigmondné látogatott meg minket. Nt. Harsányi László református lelkész beszélt ezután. Buzdító szavai erőt öntöttek a gyülekezetbe. Utána Nt. Dikovics János, bloomfieldi tanár beszélt röviden, érdekesen. Bibliai részt olvasott Nt. Kosa András manvillei ref. lelkész, imádkozott Nt. Papp Károly lackawannai, N. Y. református lelkész és Nt. Malasics newarki református lelkész. A gyülekezet és lelkész örömmel üdvözölte a helybeli evangélikus egyház lelkészét, Nt. Szabó Sándor urat és az egyház kiküldött bizottságát. Nt. Szabó Sándor tolmácsolta gyülekezetének üdvözletét. Szavai szívből fakadtak, szivhez szóltak. A gyülekezet meghatottan hallgatta visszaemlékezéseit. Hiszen az egyház alapitó tagjai között voltak evangélikusok is. De maga a Nt. ur is az egyházzal hivatalos kapcsolatban volt a régebbi időben. A magyar evangélikus egyházon kívül a new brunswicki Szt. József Gör. Kat- holikus Magyar Egyház nevében Főt. Anthony E. Kubek üdvözölte a gyülékeze- tet nem szép levelben. Pénteken este ismét magyar Istentisztelet volt. Ez alkalommal Nt. Papp Károly lackwannai református lelkész tartotta az ünnepi beszédet. Toronyavató beszédet mondott Nt. Kosa András manvillei református lelkész. Bibliát olvasott főt. Fehér theologus ur. Megnyitó imát mondott Nt. Simkó József Jersey City-i ref. lelkész, záró imát Nt. Szabó András alphai, N. J. ref. lelkész. Vasárnap délelőtti istentiszteleten az egyház lelkésze beszélt. Röviden megemlékezett az egyház történetéről. Az ünnepéllyel kacsolatban az uj elöljárók is letették a hivatalos esküt. Délután 4 órakor záró istentisztelet volt. Az ünnepi beszédet Nt. Kovács Fe- rencz, woodbridgei ref. lelkész tartotta. Imádkozott Nt. Kosa András, Bibliát olvasott Nt. Papp Károly, záró imát mondott tiszt. Fehér Mihály. Az istentisztelet után a Kossuth teremben társas vacsora volt. Testületileg megjelentek a Kör. Kath. Egyház bizottsága,, s a Woodman Egyenruhás csapat. Az ünnepély még nyilvánvalóbbá tette,, hogy ez az egyház milyen értékes munkát végez, s hogy a lelkészcsalád milyen fáradhatatlanul dolgozik úgy az egyházi mint a magyarság érdekében. A jubileum alkalmából Laky Zsigmond,, a gyülekezet nagy és elévülhetlen érdemeket szerzett lelkipásztora érdekes ösz- szeállitásu és tömör tartalmú emlékkönyvet is adott ki, melyben közölve van az ünnepi program rendje, az egyház megkapó elevenséggel és -hűséggel megirt angol és magyar nyelvű története, s az egyh. kalauza stb. A newbrunswicki első magyar ref. egy ház múltja telve van tanulságos eseményekkel. Isten megáldja és megkoronázza mindenkor a híven végzett munkát. A próbák után jönnek a dicsősségnek napjai. Mindeneknél legnagyobb jutalom pedig a mit a jó lelkiismeretben érzünk, mikor tudjuk hogy Istenünk dicsőségéért, anyaszentegyházunk felemelésért, hitünk, fajunk javáért ez idegenben is megtettük azt a mit Isten reánk bizott, hogy megtegyünk. Bizonyára igy érez a newbrunswicki gyülekezet derék papja s igy érez az ünneplést tartott derék gyülekezet minden egyes tagja. Szivből köszönt jük őket magunk és lapunk olvasói részéről is. Szerk. Az események nyoméban. — a -------I*'.......................................................— ~ A múlt hét folyamán temették el Wilson volt elnököt. Wilson kétségtelenül egyike lesz a nagy történelmi alakoknak. Annak a nagy háborúnak, amelynél borzalmasabb még nem pusztította az emberiséget: Wilson volt a legnagyobb tényezője. A háborúnak egyik oka volt az amerikaiak szemében az, hogy a császárnak végtelen nagy hatalma van s az egyik fő cél az volt, hogy a császárság megtöressék. Ám ugyanekkor nem vették figyelembe azt, hogy a háború alatt az Egyesült Államok elnökének a kezében olyan nagy hatalmat az egész világ történetében még egyetben egy ember se képviselt soha. Nem azt értjük csupán, hogy az elnök, mint az Egyesült államok legfőbb hadura korlátlan hatalommal rendelkezett az Egyesült Államok emberanyaga és gazdagsága felett: hanem mindenek felett azt értjük, hogy Isten akaratából az ő kezébe volt letéve nem csak a csatamezőn való döntéshanem a békeasztalánál való döntés is. Wilson a csata mezőn tudott dönteni. Amerika segítsége nélkül, még talán most folyna a harc, de ha nem folyna is, nem az lett volna a vég, ami lett. De a békekötés asztalánál már nem tudta magát úgy érvényesíteni, amint az tőle mindenki várta. Nem az európaiak, hanem az amerikaiak. Azt ma már kétségtelenül meglehet álapitani, hogy a központi hatalmak seregiben azért támadt bomlás és az otthon maradottak azért nem bírták tovább a háborút, mert Wilson- nak a 14-pontjában teljes biztosítékot találtak arra nézve, hogy háborúnak nem az lesz a Következése, ami lett. Hittek benne. Mi is hittünk benne. Azt mondottuk, hogy kálvinista ember szavát tartja! És Wilsonnak abban volt a tragédiája, hogy a sors-döntő pillanatban nem bizonyult eléggé kálvinistának. Ha hii lett volna önmagához: mintegy próféta élne mindig az egész világnak a történetében! Mert a 14 pont nem volt egyébb mint az Istentől adott prófétai kijelentés, amely alapját képezhette volna annak, hogy az ember jobban megértse Istennek utait és aka- rát és jobban megbecsülje ember társait! Most fejeztem be annak a könyvnek az olvasását, amelyet az amerikai és angliai unitárius egyházak küldöttsége tett közzé ez alatt a cim alatt: Transylvania in 1922.” Ezt a könyvet minden magyar embernek el kellene olvasnia, mert nem csak a legtisztább képet adja az Erdélyi magyarok egyházi életének a sorsáról, hanem megmutatja a segítségnek azt a módját is, amelyet az Unitárius egyházakkal gyakorolnak az angolul beszelő unitáriusok. Minden segélyre szorult egyházat testvéregyháznak fogadtak el az itteni egyházak s az iskolák segélyezését pedig leginkább az angliai egyházak gyakorolják, miután Amerika nem részese a ligának, az amerikai képviselet nem gyakorolhat olyan befolyást, mint az angliai.
