Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-02-09 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 LELKÉSZI JELENTÉS 1923-RÓL AZ EAST CHICAGÓI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZNÁL. Igen Tisztelt Közgyűlés! Nemes Gyülekezet! Ismét egyik esztendeje, Istentől kimért ideje, repült el a múlandóságnak Egyház­községünk életéből is. Számot kell hát adnunk önmagunk, a Nemes közgyűlés és Mennyei Atyánk előtt, hogy az 1923-ik évben miként sáfárkodtunk a tálentumok- kal és munkálkodtunk az Űr szellőjében. Dicsekedésre nincs okunk. Bár az elmúlt évben jóval többre igyekeztünk, ered­ményesebben munkálkodtunk, békésebben éltünk, mint a megelőző években, még mélyebbre kell vetnünk a hálót az egy szükséges dolognak keresésében, áldoza­tosabb munkával kell Szolgálnunk. Egy­házunk feltáruló szép jövőjét s a testvérek egyességének életté kell magasodnia a szivekben. De rá térek az Egyházunk múlt évi tör­ténetet megíró tényekre és számokra. A'z elmúlt évben tartottunk 4 közgyű­lést, 16 prezsbiteri gyűlést és néhány alap szabály módosító gyűlést, melyeken bé­kés, áldott munkát végeztünk. Határoza­taink közül ki kell emelnem a Jan. 14-én tartott közgyűlésnek azon ntézkedését, hogy Egyházunk Alapszabályzata a Re­formed Church alkotmányával egyezőbben átmódosittassek. A kiküldött bizottság jó munkát akart végezni, de a jóakaratot szomorúan bénította meg a zsarátnok alatt égő régi tűz, a fékezhetetlen sze­mélyeskedés. Ennek rovására Írandó, hogy az 5 évre megújított Alapszabály a Re­formed Church Alkotmányához csak be­tűivel közeledett, szellemével pedig távo­labb esett s újabb töviseket hagyott szi­vekben. Tanulsága ennek az, hogy ha már a jézusi tanítás: “Szeresd felebarátodat, mint magadat!” nem fog rajtunk, meg kellene nekünk, embereknek tanulnunk a magyar közmondás világos értelmét: A ki másnak vermet ás, maga esik bele!.... és óh jajj!, nemcsak maga, hanem az Egyház közérdeke, a jobb akarat, a test­véri szeretet, jóravaló példaadás és a mi célunk volt: a réginél jobb alapszabály ügye is. Feb. 11-én tartott presb. gyűlésünk ha­tározta el egy uj zongora vásárlását, mi­nek árát egészen fedezte Petőfi ünnepély- lyünk jövedelme. Ugyanezen gyűlés tár­gyalta Dr. Souders missziói felügyelő Ur­nák azon ajánlatát, hogy a Homesteadon működő misszionárius nőt áthelyezi a ga- ryi és east chicagói Egyházakhoz bizonyos feltételek alatt. Mivel e feltételek elfo­gadhatók nem voltak, a dolog elmaradt. Szó sincs róla Testvéreim, Egyházunknál szükség volna egy második munkaerőre. 7—8 mérföld körzetben élő 250 egyház­tagot pásztorálni, 250 gyermeket jó re­formátusnak magyarul nevelni, Ifj. Egy­leteket, énekkart, egyleteket vezetni, elő­adásokat rendezni, látogatni, mindenkor mindenkinek szolgálni, minden igényt ki­elégíteni próbálni még, úgy sem sikerűi egy embernek, ha pásztorbotját a saját és családja nyomorúsága árán vett automo­bilon hordozza is szerte munkamezején, mert ezt éjjellel toldott, nappali idő sem futja. Nem hivatalos, csak magán levele­zést folytatok ez ügyben Dr. Souders fel­ügyelő Úrral, hogy hát ha más hasonló helyzetben lévő Egyházaknak jut tanítóra évi 900 van 1000 dollár segedelem a Board tói, ha a legrendezettebb, de a miénknél alig — alig népesebb Egyházunknál há­rom munkaierőre is telik a Home Mission Boardtól, miért ne kaphatnánk mi is évi 1000 dollárkát, hogy azt még párszázzal az Egyházéból kiegészítve, egy jó munka­társat állíthatnánk lelkész mellé erre a munkamezőre, hol csak Hammondon, — hogy Harbort ne is említsem, — 40—60 nem egyháztag református család lakik és él. Én kérem ezt a közgyűlést, nézzen e dolgok, mélyére, emelkedjék a jóbelátás magaslatára s egy határozattal tegye az Egyház hivatalos ügyévé ez irányban tett lépéseimet. Az aratnivaló sok, a munkás kevés. A Május 13-án tartott presb. gyűlés al­kalmazta nyári iskolánkhoz tanítónak Ifj. Fekete András papjelöltet havi száz dol­lár fizetéssel s ugyanekkora fizetést sza­vazott meg a lelkésznek is, mivel a lelki­pásztori kötelességek körülírása Alapsza­bályunk 12. pontjában nem teszi s nem is teheti .lelkész kötelességévé a nyolc heti, mindennapos tanítást. Bár a tandí­jakból csaknem egészen bejött a tanítók­ra költött 400 dollár, mivel sokszól hal­lottam ez ellen a presbiteri határozat el­len, figyelmeztetem a testvéreket arra, hogy 400 dollárért nem ketten hanem né­gyen tanítottunk 2 hónapig E. Chigóban 100, Ind. Harboron 75, Hammondon 40, Whitingon 5 gyermeket és még North Side-on is lehetne, jövőben kell is taní­tani 30—40 ‘gyermeket. Ugyanezen presb. gyűlés utasította el a Nyugati Magyar Ref. Egyházmegye El­nökségének azon, megkeresését, hogy Egyházunk csatlakozzék a Magyar Egy­házmegyéhez. Aug. 19-én és Szept. 2-án tartott Alap- szabálymódositó közgyűlésünkről már meg emlékeztem s csak annyit fűzök még hoz­zá, hogy e gyűlés eltörölte azt a régi szo­kást, mely a tisztujjitások idejen külömb- séget tett East Chicago és Indiana Har­bor között. Jövőben minden egyháztag választható bármely tisztségre a lakására való tekintet nélkül, csak a presbiterek megválasztásánál kell a kollektálásokra tekintettel lennünk. Ugyanezen közgyűlés érvényben hagyta a szavazatra jogosság­nak azt a régi formáját, hogy az Egyház­tagok konfirmált gyermekei is választók, de nagykorúságuk idejéig nem választ­hatók. A Szept. 16-án tartott presb. és 23-án tartott közgyűlés határozatai értelmében Egyházunk nyílt árverésen megvásárolta a Melville és 148 utcák szögletén lévő régi iskolát 4 lottal 4600 dollár összegért. Ez a vétel az év eseményeinek kiemelkedő pontja és uj kilátások, uj jövő alapjait képezi Egyházunk részére. Mindnyájunk édes öröme, hogy a régi vágy teljesült, de el ne bízzuk magunkat, mert a szép alapra építenünk is kell. A régi épület már két hónap óta nyitva van s aki akar­ta, megnézhette, hogy milyen állapotban van. A most lemondó presbitérium leg­utolsó gyűlésén hozott határozatával azt javasolja ennek a közgyvlésnek, hogy a megválasztandó uj presbitériumot hatal­mazza fel e közgyűlés az épület sorsára vonatkozó többirányú szakértő vélemény beszerzésére. Egyházunk 1923 évi pénzforgalmáról a pénztámok tesz részletes jelentést. Én csak azt jegyzem meg, hogy bevételünk volt 4310.68 cent, kiadásunk 4025.67. Ma­radvány 285.01, A kiadásban bennfoglal- tatik 500 dollár előleg az iskolára és 507.- 29 cent, mellyel a jubileumi alapot egé­szítettük ki 1492.71 centről 2000 dollárra. Ezzel az 1007.29 centtel együtt a múlt évi tisztahasznunk 1292,30 centel tesz ki. Vagyoni állapotunk 1923 végén a kö­vetkező: jubileumi alapon 2000.00, Csekk­számlán 1432,36, Ervin City Loan Ass’n- nél 500.00, Iskoláért előleg 500.00, a Nő­egylettől Iskolára 500,00, készpénz a pénz tárnoknál 12,00, összesen 4944.36 cent és East Garyben két lot. Ezt a vagyoni álla­potot terheli 1000.00 dollár adósság a Home Mission Boardnál. Született és megkereszteltetett 1923-ban 41 gyermek: 22 leány és 19 fiú. Konfir- máltatott 21 növendék. Házasságot kötött 10 pár. Meghalt és eltemettetett 20 test­vér: 12 fi és 8 nő. Istentiszteleteink minden esetben meg­tartattak, és kielégítően látogatottak vol­tak különösen az ünnepi és adventi alkal­makkor. Úrvacsorával hatszor éltek a hí­vek mindig növekvő számmal, mintegy 800 lélek. Egyháztagjainknak száma 1923 végén 210, kik nagytöbbségben az egész tagsági dijjat befizették. Vannak, kik csak felet fizették, de adományaikkal ezek is pótol­ták és semmi panasz ellenük. A'zonban, amint lassan — lassan megismerkedtem a környéken lakó református magyarság tömegével, szomorúan láttam, hogy lehet­ne és kellene lenni itt úgy 350—400 jó egy háztagnak, ha a szétszórt holt csontok is megelevendnének. Ez ellen az állapot el­len minden erővel küzdenünk kell, hogy a vád angyala ellenünk ne emelje szavát Isten trónja előtt. Épen ezért a lehetet­len állapotért, de meg a mi nagytervein­kért is nem tudom eléggé komolyan kérni ezt az egyház községi közgyűlést arra, hogy 924-re válasszon egy olyan erős prés bitériumot, melynek minden tagja Krisz­tus katonája és egy — egy egyháztagto­borzó állomás legyen. Tegyük meg 1924- et, Egyháztagtoborzó évnek és duplázzuk meg a tagok számát, mert lehetséges. Ezzel végére értem évi jelentésemnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom