Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-01-05 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 ***************************** KARÁCSONY AZ ÁRVAHÁZBAN. ***************************** Azt ismétlem, a mit tavaly mondottam. Ilyen boldog karácsonya nem volt még az életemnek! Boldog volt ez a karácsony, boldogabb mindnél, amit eddig értem, mert: 1. Ilyen nagy számú gyermek seregnek az őszinte örömét és boldogságát még nem láttam. 2. Mert testvéreink közül sokan elküldték volt ajándékaikat ezeknek a gyermekeknek, akiknek a legtöbbje, tulajdonképen még azt sem tudta> hogy van-e karácsony és mi a karácsonynak a szelleme. Sok jó szivet adott nekünk az Isten e karácsony alkalmával is. Ezek a nyilvánvaló bizonyságok teszik igen-igen boldoggá a karácsonyt! És ezek a gondjainkra bízott gyermekek, hogy örültek, minő boldogok voltak: azt leírni nem lehet. Mennyire igyekeztek volna egymásnak is nekünk is örömet szerezni: azt én nem tudom elmondani, azt csak érezni lehet! Hétfőn estve volt karácsony estéje, a mikor díszes nagy teremben felállított szép karácsonyfa körül állottak meg a gyermekek s ott fogadták azokat, akik feljöttek. Amerikai testvérek voltak, akik elhozták a Shrinereknek a Kiwanis clubnak és a latrobei ref. gyülekezetnek az ajándékait. Ismét eljött velük Santa- Claus s a gyermekek közül a kicsik egész- szen meglepődtek és azok is, akik még soha nem láttak ilyen dolgot.' Minden gyermek kapott játékot, zsebkendőt, harisnyát, almát, narancsot és popcornt. Természetesen énekszámok is voltak. Gyermekeink énekeltek magyarul és angolul. A legtöbbször mind a két nyelven ugyanazt az éneket! Az éneklés tetszett s a közönségnek az árvaatya köszönte meg azt a szeretetet, amely arra indította amerikai barátainkat is> hogy jót cselekedjenek Jézusnak a kicsinyeivel. Az ünnepek alkalmából a következők küldtek adományokat. Frank Dacorso, Mrs. Sedlák, Bertha Miklósné, Fullajtár Sándorné, Dobos Gábor, Kalócs Józsefné, Balázs Ilonka. Bak Imra, Mrs. Iréné Héthy, Tóth Zsuzsika, Lórántffy Zsuzsán- na nőegylet Toledo, Mrs. H. R. Omwake, Tarczali István, Bodnár Eszter, Daytoni vasárnapi iskola. Magyar András, Ku- ráczi Erzsiké, Szathmáry Pálné, Tani Já- nosné, A. A. Emery. Lengyel L. János, Kövér Sándor, Mr. Sálig. A. medinai testvérek. Mr. J. Hawó. Legyenek áldottak, akik édes, boldog karácsonyt szei’eztek a magyar árváknak! Az árvaatya Homesteadon. Karácsony előtt való vasárnap, miután Nt. Horváth Sámuel Morgantownban volt elfoglalva az ottani templomnak a felszentelésén, Homesteadban hirdette az árvaatya az örvendetes üzenetet. A gyülekezet felhasználta , ezt az alkalmat arra. hogy megemlékezzék az árvákról. Ez alkalommal adta át az egyház elöljárósága az alapítvány évi kamatát 60 dollárt. Az adományok összege 75 dollár és 35 cent volt. így az adományok összege e napon 135 dollár és 35 cent. A ki bőven vet, bőven is arat! Az alapítványok kamatai. Az alapítványok kamatai esedékesek voltak már a hónap végéig. Mivel még több helyen kint van az alapítvány kamata. kérük az egyházak elöljáróit, hogy azokat szíveskedjenek beküldeni, mert csak úgy van értelme az alapítványoknak, ha a költségvetésbe felszámított összegek tényleg be is folynak! Bizonyosak vagyunk abban, hogy minden alapítvány tevő egyház elegét tesz ama szives kérésünknek, hogy az alapítványok kamatait minél küldjék be! Kalassay Sándor árvaatya. FOGADÁSOM Régen meg fogadtam, A kis Jézuskának, Hogy szót fogadok már Drága jó anyámnak. Próbáltam jót tenni, Az egész éven át Mert tudtam Jézuska Bármit teszek is, — lát. De azért akár hogy, Igyekeztem jóra. Nem talált igaznak, Minden perc és óra. Istenem, annyi rossz, Van-e nagy világon, Nem csoda, hogy olykor, Belé botlott lábom. De tudom Jézuska, Szeret bármit tettem, Ezután is híven, őrködik felettem, Megbocsátja mind a Kicsiny s nagy bűnömet, Megmutatja ma is, Hogy engem is szeret. AZ ÉJJEL Hallgassatok ide, Mindnyájan gyermekek. Mit láttam az éjjel, Hadd mondjam el nektek. Fizenkettőt ütött, Nagy tompán az óra, Mintha álmot hintne Járóra, alvóra. Aludtak mindnyájan, (Jó aludni télen) Az egész nagy házban Magam voltam ébren. Jó anyám mondotta, Jön Santa Claus bácsi, Hogy néz ki?, — oly szörnyen Voltam rá kiváncsi. Amint gondolkodtam, És amint tűnődtem. Képzeljétek ki állt, Testestől előttem? Santa Claus bácsi volt Úgy éljek, ha nem ő, Az arca olyan volt / Mint piros terítő. Fehér volt a haja Nagy, hosszú szakálla Nem tudom hogy bírta Elbírni az álla. Ruhája is piros. Havas a czizmája Hó fehér fején volt Nagy bojtos sipkája. Letette a zsákját Nehéz volt szegénynek, Messziről jöhetett, Szárnyán a vad éjnek. Mire kinyitotta Széles szájú zsákját Én régen aludtam, Az igazak Álmát. KÍVÁNSÁGOM E Karácsony napján, Egy a kívánságom; Engedd, hogy a szegény, Őrömet is lásson. Hogy ha súlyos terhét Kétszeresen kapja, Karácsony hadd legyen A vigasság napja. Igen, adjad neki, Istenem-e napot, Melyen felejtse el A but a bánatot. őrüljön, vigadjon, Tölts a poharába; Ki tudja küzdelme, Nem vész-e mind kárba. E Karácsony napján, Egy a kívánságom: Istenem a szegény, Őrömet is lásson. HA FUJ IS A NAGY SZÉL. Ha fuj is a nagy szél, Seperi a havat, Fehérrel befedett Házat, telket, tavat. Ha fagyos a föld is, Jó keményen kopog. Lábam alatt a hó Olyan frissen ropog. Eljöttem, hogy lássam, A szép karácsonyfát. Szépen köszönthessem Én is a Jézuskát. Kosa András. ■') Ezeket a pompás kis verseket a Manevillei N. J. gyülekezet poéta lélekkel megáldott lelkipásztora irta. Sajnáljuk hegy roppant anyaghalmaz miatt hamarabb nem közölhettük ezeket. De ilyen szép verset gyár gyermekek. Szerk.
