Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-09-06 / 36. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. gad nemsokára megítéled magadat s te magad mondod ezt: “Kalmár, most már mehetsz nem vagyunk egyedül, mert az atya velünk van.” * * * Erre azonban nem volt szükség. A fejedelemnek hírül esett a foglyok töredelmes megtérése és a kalmár önfeláldozása. Megkegyelmezett nekik és szabadon bocsáttatta őket, teljes feledés mellettA felszabadult rabok vidáman hagyták el tömlöcü- ket, de mégis könny rezgett szemükben, midőn kiléptek az ajtón. — Atyám házától sem váltam meg nagyobb fájdalommal, mint ezen tömlőétől, — mondá a husángos— Az erdőben nem éltem olyan vidáman, mint itt, — mondá a másik. Én is azt mondhatom, mondá a főnök. — Mintha anyám hajléka volna, úgy gondolok rá. Együtt mentek ki a városból elfogódott szívvel. Derült, vidám, nyugodt volt valamennyi. Csak a kalmár volt szomorú, levert. Szavát sem lehetett venni. — Mindezt te néked köszönjük jó kalmár. Téged az Isten küldött hozzánk. Most már mitevők legyünk, hogyan intézzük életünket? Adj tanácsot, jó kalmár. Mondá a husángos: — Én azt gondolám, katona leszek; szép dolog az, zsoltárt énekelve menni az ütközetbe és védelmezni vallásunkat. — Én felkeresem atyám hajlékát, rokonimat- Kicsiny szántóföldemet mivelem. megházasodom s boldog családot alkotok, — mondá a másik. A kalmár mind szomorúbb lett és egy szót sem szólt. — Én pedig felajánlom szolgálatomat a jó kalmárnak. Hive leszek halálomig, nem fog bennem csalatkozni. — Én pedig — mondá a főnök — azt ajánlanám, hogy mielőtt életsorsunk felől tanakodnánk, tegyük meg legfőbb kötelességünket. Gonoszságaink gyümölcse, kincseink (a kalmár elhalványodott) régi tanyánkon egy fa tövében el vannak rejtve. Első dolgunk azt felásni (a kalmár szédülni kezdett) és.... — És? .... kérdék a többiek.... — Nos — mit gondoltok, mi tévők legyük vele? — — Visszavinni a város főbirájához. hogy a kárvallottaknak adja vissza, — mondá a husángos. — Helyes! Visszavinni e pillanatban, — mondák a többiek is. A kalmár föllélegzett és megölelte a husángost. — Kedves barátim! — mondá — most már kedves fiaim! mert igazán fiaim vagytok. Vehettétek észre, hogy a szabadulás óta folyvást szomorú voltam. Szomorúságomnak az a pénz volt az oka. Attól féltem, hogy első dolgotok lesz a pénzt felásni és felosztani magatok között, — ami — szokott kifejezésem szerint — hazugság lett volna és egyenes ut a kárhozatra, a régi életre. Most már meg vagyok vigasztalva, az én örömöm betelt. (Vége következik.) ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldé« a naponkénti árfolyamon. Hajo jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenfél« hazai és amerikai jogi ügyek pontoa és lelkiismeretes intézése. 41 éve szolgálja a magyarságét becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street McKeesport Pa. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. Szept. 7-re. Aranyige: Én vagyok az Ut, az Igazság és az Élet. János ev. 14. 6 verse. Jézds egy királyi fö ember fiát meggyógyítja. Olvasandó: János ev. 4. Rész 46-54 versei. A hivő ember, szerencsés ember. A hét éves háborúban történt, 1756 ban. II-ik Frigyes hitetlen porosz királynak volt egy istenfélő tábornoka, akit Schmettau-nak hivtak. A vallásos hadvezérnek sokat kellett szenvednie hite miatt a könnyelműen gondolkozó királytól. Meg is mondta a királynak; “Felséged szeretné hitemet elrabolni tőlem, de nem teheti. És ha mégis sikerülne a terve, nagy kár érne engem, dé még nagyobb, Felségedet. Most hiszek Istenben, és az ő egyszülött Fiában és az örök életben a siron túl. E hit nélkül megbizhatlan jellemmé, gyönge nádszállá törpülnék, és nem szolgálhatnám oly önzetlenül Felségedet ?” A király gondolkozni kezdett, és megkérdő, hogy csakugyan hiszi é mindazt, amit mondott? Igen, teljes bizonyossággal, volt a határozott felelet- “Akkor ön szerencsés ember,” válaszolt a király. Ilyen szerencsés ember volt a királyi fö ember, akinek fia nagy betegen feküdt, élet halál harc között. És a gyermeke életéért aggódó édes apa, mégis szerencsés ember volt, mert hitt az Ur Jézus Krisztusban és hite alázatosságra, bizalomra és bátorságra volt felépítve. Fia, hite jutalmául, meggyógyult. Jézus második csuda tétele. Jézus Judeábol Galileába ment Kána városába. Ekkor egy királyi udvarból való fö ember, kinek a fia halálos beteg volt, mikor ezt meghallotta, elment Jézushoz, és kérte: gyógyítaná meg az ő fiát, mert immár meg kezd vala halni. Monda néki Jézus- Ha ti jeleket és csudákat nem láttok, nem hisztek. Újból kérte a Fö ember Jézust: “Uram, jere, minek előtte meg nem hal az én fiam.” Monda néki Jézus “Eredj el, a te fiad, él.” A királyi fö ember hitt a Jézus beszédének, és elment. És amikor haza ért, gyógyulva találta az Ő Fiát. Épen abban a percben gyógyult meg, amikor azt mondotta Jézus“A te fiad, él.” És mind Ő, mind pedig az Ő háza népe hitt. TanúságokA pogány királyi fö ember hitt a Jézus isteni ha-
