Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-09-06 / 36. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3. A hivő, aki igy valóságos testet vesz magához áldozik tényleg- Érdekes megemlíteni, hogy a katholi- ku® pap bort nem ad a hívőnek, ő azonban magához veszi. És ezt azzal okolják, hogy a vér már benne van a testben, azaz az ostyában, tehát fölösleges még külön adni a kelyhet is. Ezzel szemben ott van a Heidelbergi Káté felséges 75-ik kérdése, mely igy hangzik: “Krisztus nekem és minden hívőnek megparancsolta, hogy egyem ama megtöretett kenyérből és igyam ama “pohárból az Ő emlékezetére, megígérvén először, hogy az ő teste a keresztfán én érettem oly bizonnyal megáldoztatott és megtöretett, vére pedig kiontatott. amily bizonnyal szemeimmel látom, hogy az Urnák kenyerét részemre megtörik és a poharat nekem nyújtják. Továbbá, hogy Ő az én lelkemet, a maga miérettünk megtöretett testével és kiontatott vérével oly bizonyosan táplálja, amily bizonnyal én az Ur szolgájának kezéből az Ur testének és vérének külső, látható jegyeit elfogadván, testi szájammal magamhoz ve - szem.’’ Szórul-szóra kellene tudni minden református egyháztagnak. Az én konfirmándusaim enélkül nem is állhatnak meg az Urasztala előtt. Lelkészek olvassák el Ravasz László egyik nagy előadását az “Orgonazugás” cimü kötetében, ahol az iró a “coelestis materiálizmusról” beszélEzért tehát aki fenti dolgokat nem tudta és “áldozásról” beszélt, tessék elmélyedni ezek felett. Lelkésztársaim tegyék prédikáció tárgyává a kérdést. Úgyis szószékeinken nagyobb szerepet kell adni a tanitójel- legü prédikációknak és ahol vannak vasárnap délutáni, vagy esti istentiszteletek, ott meg kell indítani a Heidelbergi Káté tételes magyarázatát. Én egyik utóbbi vasárnapon beszéltem erről a sze- renesétlen “református áldozásról,” — Egyháztagjaim nagy örömmel fogadták és mindjárt arra hivatkoztak, hogy több református lelkésztől Amerikában igy hallották, nyomtatva látták és a végén maguk is elfogadták, — de most látva az igazi jelentőségét a két egymással homlokegyenest ellenkező kifejezésnek, ki fogják küszöbölni nálunk forgalomból az “áldozás” szót. S amit az én daisytowni bányászaim megígérnek, az bizonyos, hogy meg is lesz. A városi magyarok ugyan azt mondják, hogy ez “csak egy bányapléz,” de a bá- nyaplézen finn kommunisták és egy csomó tót görög keleti között építjük Isten Református Anyaszentegy- házát, egyedül a Szent írásra fundálva. *) *) Föltétlenül igaza van a fenn ti czikk érdemes Írójának, Nt. Töltéssy Zoltán daisytown-vestaburgi lelkipásztor urnák, mikor rámutat arra, hogy hírlapi jelentéseinkben és közleményeinkben dogmatikailag helytelen dolog az áldozás “szót használni az úrvacsora” szó helyett. Nem hisszük azonban hogy csak egyetlen ref. lelkész is mise áldozatra vagy mise szolgáltatásra gondolna, mikor e közismert fogalmat alkalmazza az úri szent vendégség szent jegyeinek kiosztására. Az ó's keresztyének az úrvacsoráját “áldozati vendégségnek” nevezték s ebben az értelemben használják a szót egyes esetekben a református lelkészek is, — értvén az áldozás alatt a Krisztussal való benső egyesülést, — communiont, — nem pedig az Ö megismételt megáldoztatását. Egyébiránt mi is azt tartjuk, hogy az áldozás szó helyett sokkal czélszerübb és helyesebb dolog a történelmi kifejlődés által is igazolt úrvacsora szót használnunk. Ennél sokkal fontosabb dolognak tekintjük a felszólamlásnak azt a részét, mely a Heidelbergi káté behatóbb használatát és ismeretét sürgeti meg. Csodálatos dolog, hogy amerikai magyar ref. gyülekezeteinkben általában véve mily kevés súly van helyezve a káté tanításra? Pedig a Heidelbergi Káté nemcsak az amerikai református egyháznak, hanem a magyarországi egyet. ref. egyháznak is egyik hitvallástani könyve, melyet rendszeresen kellene magyaráznunk templomainkban, — mivel nincs könyv a világon, — a Biblián kívül, — mely a református öntudat és hitfelekezeti szellem erősítésére, mélyítésére anynyira alkalmatos lenne, mint a Heidelbergi Káté, mely minden időben úgy tekintetett, mint az Evangélium tiszta hitigazságainak legtökéletesebb magyarázata. Ideje volna hogy^ elővennénk a becses történelmi müvet s annak tartalmával, értékességével megismertetnénk híveinket. Szerk. A Reformátusok Lapjának iránya és színvonala. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának iránya, szelleme és vezetése mindenkor egyetlen főczélt s gondolatot: az amerikai magyar reformátusság igazi javát és érdekeit kívánta szolgálni. Tisztán állott a mi szemeink előtt mindenkor, hogy az amerikai magyar reformátusság egyházi boldogulásának egyetlen útja módja az, ha megnyerjük és biztosítjuk népünk javára az amerikai hatalmas protestáns hitfelekezetek jóindulatát, rokonszenvét s segítségnyújtását. Ezt pedig csakis úgy lehetett lekötni, ha a Reformed és Prezsb. egyet, egyházakkal szerves összeköttetésbe hozzuk gyülekezeteinket. Ezen elvi álláspontból kifolyólag ellene voltunk mindenkor annak, hogy az amerikai magyar reformátusság egyházi ügyeit otthonról dirigálják és gyülekezeteinket akár nyíltan akár csak látszólagosan is függési viszonyba hozzák a hazai egyházi és állami kormányzattalTermészetes s érthető dolognak tartjuk azt, hogy a lapnak ez az iránya, szelleme és vezetése nem találkozott azoknak az egyéneknek a tetszésével, a kik a hazai viszony és összeköttetés fenntartását propagálták. Sok lelkész e miatt ma sem rokonszenvezik lapunkkal. Némelyek annyira mennek az antipathia kimutatásában, hogy a világért elő nem fizettek volna soha a REFORMÁTUSOK LAPJÁRA. Cath. gör. cath- baptista és más hitfelekezetü papok szívesen megrendelték és járatták a REFORMÁTUSOK LAPJÁT, — de egyes református papok tüntettek azzal, hogy hidegséget tanúsítottak saját hitfelekezetjük lapja iránt. A REFORMÁTUSOK LAPJA azonban következetesen haladt a maga utján minden támasztott ellenkezés daczára, mert e lapnak szerkesztői s mindazok, kik a lap által képviselt elvi álláspontot magukévá tették, — tudták jól, hogy minden más ut követése csalódást hoz az amerikai magyar refc-rmátusságra. A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK iránya, szelleme és vezetése határozott, czéltudatos és következetes volt minden időben, — és a lap ezt az irányt, szellemet és vezetést meg fogja bizonyára tartani a jövendőben HOZ S AN N A . vasárnapi iskolai és templomi énekek gyűjteménye. Ára vászonba kötve 55 cent. A REFORMÁTUSOK LAPJÁNÁL
