Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-08-30 / 35. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

te tenni minket is. Atyánk mi magunk is vágyunk a nagyságra- Pegits hát lelkeddel arra, hogy úgy élhessünk, cselekedhessünk, beszélhessünk, hogy nagyok legyünk mi a Te szemeid előtt. Ne az emberektől jövő' dicséretre, hanem a dicséretedre vágyakozzunk. Add Istenünk, hogy egy célunk legyen: hasonlatos lenni ő hozzá, aki szeretett minket és önmagát adta érettünk. Ámen.

A maijyar iáim pő Uráttgat Ladies’ Society

Rovatvezető: Nt. Kovács Andor leechburgi ref. leik.

EGY HÜTLENÜL ELHAGYOTT FELESÉG ÁTKA.

Nem tudom a rendes nevét, de tegyűik fel, hogy Bánatos Zsuzsánna férjezett Furmány Andrásné volt régebben. Most már más nevet visel- Mindenki úgy ismeri, hogy...“hűtlenül elhagyott feleség.” Születési és állandó tartózkodási helye Abauj Torna vármegyének Garbócz-Bogdány nevű kis községe, ahol tizenhatodik esztendőre várja egy férfiú levelét, vagy másirányu megemlékezését, de mind hiába, mert messze, nagyon messze vitte bánata azt a férfiút aki Bánatos Zsuzsán- nának egy szép napon az Isten és a gyülekezet előtt fogadalmat tett, hogy sem egésségében, sem betegségében: sem boldog, sem boldogtalan állapotában hitetlenül soha el nem hagyja. No hát nem is hagyta el hitetlenül, csak hűtlenül- Elköltözött Amerikába úgy, hogy Bánatos Zsuzsánna is beleegyezett. Hiszen ritka feleség a mely igy nem tenne, ha a házi szükség állandó és bosszúságára az egyik rokonának minden hónapban rendesen levele jön Amerikából, melyeknek némelyike dollárral van kibélelve. “Eredj te is,” szólt az asszony a huszonnyolcz éves vaserejű férjéhez, ha az Isten téged megsegit, én is utánnad megyek. Eljött az ember, hiszen még tótul is tudott jól, hát könnyen ment a határ átlépés. Itt meg már szintén vezérszámba vették munkástársai, mert akár munkára, akár beszédre, de ha úgy került evésre-ivásra is ő kettő helyét bátran megállotta. Nem volt a bányatelep sok száz munkásai között egy sem, aki olyan tömött kopertákat markolt volna fel kéthetenként mint Furmány András.

Odahaza hagyott feleségének és pár kis gyermekének azonban Írni nem Írhatott, mert arra nem tanították meg, hogy mással Íratott volna; annál meg sok- kat büszkébb voltA pénzkűldés is nagy akadályokba ütközött, mert közben kitört a világháború, ami igen sok boldog családi fészeknek lett a megrontója. Magánál nem hordozhatta a felgyülemlett pénzt, mert hátha elveszti. Bankba nem vitte, mert az is csak olyan volt előtte, hogy hátha megbukik! így történt, hogy a szállásadó gazdájának jól megtermett felesége lett ami hősünk letéteményese. Igaz, hogy az asszony tót is volt, no meg tiz-tizenöt évvel idősebb is volt mint Furmány, de azon úgy segítettek, hogy a tót nyelvet egyformán beszélték, előre számítani bár csak a tótasszony tudott, Furmány nem fitymálta azt a kis külömbséget. Ebből fejlődött a tragikum. Tizenöt év múltán bár sok ezer dollárt rakott össze a mi vasizmu magyarunk, otthon élő

hűtlenül elhagyott felesége és gyermekei még életjelt sem kaptak róla soha. Most mások szívességéből tudta meg a szenvedések súlya alatt elfonnyadt hitves, hogy itt élő férje nagy összeg tulajdonosa volna, de a házi bankárja saját nevén kamatoztatja a dollárokat- Irt a hűtlenül egyhagyott asszony, könyörgött is megbotlott férjének aki mostanra már “gazda” lett a háznál, hogy “ha már szeretet nincs benned, legyen annyi jó érzésed, hogy tiz dollárral válts meg bennünket az éhenhalástól. De ha ezt nem tennéd meg velem és gyermekeiddel, halálod órájáig ne jöjjön szemedre álom.”

Furmány elolvastatta a levelet egyik bizalmas szomszédjával aki csak most tudta meg, hogy kit becsűit ő eddig olyan .sckra. Az egykor vasizmu magyar, most 43 éves de bátran kinéz hatvannak. Elkomorodik. Hiszen nem tiz dollárt, de minden pénzét is elkűldené már Bánatos Zsuzsánnának, csak az a baj, hogy ő maga sem igen kaphat még dohányra valót sem belőle. Visszagondolt mindenre és megborzadt- Álom nem jött többé a szemére. Úgy bolyongott néhány napig mint az alvajáró. Közben megtudta, hogy neki voltaképen nincsen semmije, pénzének tulajdonosa “Mary Botos.”

Ekkor még tágabbra nyíltak szemei. Meglátta a tengerentúlról utánna siró összetett kézzel könyörgő, átkozódó hitvesét, gyermekeit. Azt mondták neki, hogy ő tagja a nagy Verhovay Egyletnek is, de örököse gyanánt nem Bánatos Zsuzsánna, hanem más valaki szerepel. Jól emlékezett mindenre, hogy úgy van. Az álom még jobban kerülte szemeit. Kezdett akadékoskodni a házbeliekkel. Nem evett, nem ivott nem aludt már hetvenkét órán keresztül. Be is jelentette, hogy többé dolgozni sem fog már, mert neki aludni kell. Kilépett hát abból a házikóból a melyben annyi időtől fogva csak most elégedetlen s kivett zsebéből egy piczi kis üveget, égre meresztve szemeit lenyelte az üveg tartalmát. A nap kezdett alászállani. Furmány utánna nézett. Valamit még beszélt, de már nem lehetett érteni. Tizenöt órán keresztül tajtékzó szájjal a földfelé fordulva, rettenetes harczot vívott a halállal, ami be is következett. Megnézték többen a felesége levelét, csak az nem nézte meg aki nem tudott magyarul. A levélből tudták meg, hogy református vallásu volt...szegény.... Temetésére kivonult a bányatelep összes lakossága, de még távolról is eljöttek ám. Megrendülve zokogott mindenki, csak az nem, aki magyarul nem tudott. Bánatos Zsuzsánna még nem tudja, hogy megbotlott férje milyen kinok közt halt meg. De ha megtudja bizonyára megsiratja. Bizony, bizony mi is megsirattuk őt.Mármint Bánatos Zsuzsánnát.

Magyar Sionnak Leányai! Akár nagyobb városon akár kissebb telepeken adott Isten boldog családi tűzhelyet néktek, emlékezzetek meg a Bánatos Zsuzsán- nákról. A legtöbb magyarlakta telepnek mindeneket megalázó és megszégyenítő alakjai most vannak neve- kedőben. Némelyek már közzűlök szinte kérkedik is azzal, hogy “nem igen meri rendre utasítani senki.” Az ilyen elveteműlteket, mint a bélpoklost úgy kerüljétek, hozzátartozóit bárhol legyen értesítsétek és ha kell a törvényőreinek figyelmét is tereljétek rá az erkölcstelen, lelkiismeretlen, kőszívű, hitszegő, bigamiábán élő férfiun ak vagy nőnek izsapboritotta életére. A ki meg\