Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-08-16 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 sokat s kik segíteni óhajtanak bennünket abban, hogy a mi egyházi és vallásos életünk minél magasabb fokon álljon. Vájjon ha ezek a mi nemes szivü angol barátaink irántunk való testvéri szeretetbó'l és meleg érdeklődésből folyólag fáradoznak és áldoznak érettünk ezen bibliatanulmányozó folyóirat kinyomattatásával; — nem éreziink é mi annyi elköteleztetést irányukban, hogy átvegyük tőlük és megköszönjük nekik és használjuk ezeket az értékes kiadványokat??! Ha valamely gyülekezet megakarja alakítani a Biblia tanulmányozó Kört és használni kívánja e füzeteket, — rendeljen azokból a szükséglethez képest a BOARD of CHRISTIAN EDUCATION of the PRESB. CHURCH-höz czimezve a rendelést Philadelphiába, Pa. Witherspoon bid- vagy alólirott szerkesztőnél. A BIBLIAI LECKÉKNEK egy egy évfolyama 60 centbe kerül. Tiz vagy több példány megrendelésnél csupán 50 centbe kerül egy egy évfolyam. A GYERMEKKERT ÉS A BIBLIAI LECKÉK szerkesztősége és Kiadóhivatala. HARSÁNYT SÁNDOR ref. lelkész, szerkesztő1234 WISCONSIN AVE.. PITTSBURGH, PA. Mikor jön el? Egy ember haladt kifelé annak a görög városnak a kapuján, amelyben a hires bölcs, Szokrátesz lakott. “Hej, öreg — kiáltotta az a bölcs felé — mikor érek el N- városba?” — “Csak haladj!” felelte Szókratész nyugodtan. “Bolond, annyit eddig is tudtam, hogy haladnom kell” — szólt vissza az utas haragosan, azzal nagy sebtében nekilódult a gyaloglásnak. Szókratész egy ideig még nézte, aztán utána kiáltott: “Ha igy haladsz, két óra alatt célhoz érkezel!” Kedves keresztyén barátom! Naponta igy imádkozunk és imádkozol te is ugye: “Jöjjön el a Te országod.” Ez szép. De föltetted e már életedben egyszer azt a kérdést, hogy: “Ha igy halad Istenországának munkája, akkor mikor fog e kérés beteljesedni?” Nem tudom, — későn, — belátható időn belül nem, — soha! Ezek lehetnek az őszinte feleletek! Vagy talán nem is gondolkoztál eddig afelett, hogy Isten egy részt reád bízott az ő országa eljövetelének előkészítéséből? Ez igy van. És az Ö országa addig nem jöhet el, amig az a rész készen nincsen! De ha mégis el talál jönni, az rád minő meglepetés lesz? Isten országa eljövetelét nem lehet félelemből munkálni, csak szeretetből és örömmel. De ez a gondolat, hogy az Ur készületlenül találna, fel kell hogy rettentsen álmodozásodból, tétlenségedből, önzésed, anyagiasságod kábulatából! Nem éreztél mély fájdalmat, mint gyermek, ha édesapád valamit rádbizott, hogy te elfecsérelted idődet! Egyháztag, presbiter, gondnok, tanító, lelkipásztor vagy? Mikor jöhet el az Ur, ha Istenországa ügye mindenütt úgy halad, mint a te kezed alatt? Adj számot sáfár! De jól tudom én, hogy a mi erőnk kevés ehhez! Ebben az egyben igazad van, kedves testvérem, ellenvetéseid között! De lásd: épen azért adta Isten az Ur Jézus mennybemenetele után mindjárt a Szentlélek kitöltetését! “Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok és lesztek nékem tanúim, úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeábán, Samáriában és a földnek mind végső határáig.” Erre a felülről való Lélekre és erőre van szükségem nekem, neked — a magyar keresztyéneknek ! Ez az isteni lélek véghezviszi a munkát bennünk, általunk, körülöttünk. Ha e Lélekkel telve vagyunk, nem lankadunk, hanem Istenországa munkájáról úgy szólunk: Minél tovább — annál szebb; Istenországa eljöveteléről pedig igy: Minél előbb — annál jobb! — Jövel bizony Uram Jézus! Konrád György. A káromkodó magyar. (Folytatás a nn^lt heti számból.) A Szentirás a leghatározottabban tiltja Isten szent nevének káromlását. Irtózatos bűnnek tartj a ezt a kegyes lelkek egész sokasága a történelem folyamán, legyenek azok egyszerű hívők vagy mélyen gondolkodó theologusok. Kálvin különösen hangsúlyozza Isten nevének megszentelését. Szerinte: “mind elménket, mind nyelvünket úgy használjuk, hogy Isten és az ő titkai felől ne gondoljunk vagy beszéljünk másképpen, mint tisztelettel és nagy józansággal, hogy műveinek vizsgázásánál semmi másra ne gondoljunk, csak ami neki dicsőségére szolgál.” (Inst. II., 368. I.) Semmiféle becsmérlő és gáncsoló szót ne mondjunk tehát sem ő róla, sem az ő munkáiról. így tanuljuk ezt a Heidelbergi Káté szerint is, hogy Istennek nevét nemcsak átkozó- dással vagy hamis esküvéssel, de még szükségtelen es- küdözéssel se káromoljuk vagy tiszteletlenül ne említsük sem magunkat ily rettenetes bűnökben akár elhallgatással, akár ráfigyeléssel részesekké ne tegyük. Egyszóval, hogy Isten szent nevét félelemmel és mély tisztelettel említsük avégből, hogy ő róla igazán vallást tegyünk, őt segítségül hívjuk és minden szavunkkal és cselekedetünkkel magasztaljuk.” (99. F.). Ennél szebben szinte nem is Írhatnánk körül, hogy miben áll a káromkodás és hogy milyen fontos annak elkerülése, akármilyen formájában is, vagy hogy milyen rettenetes bűn annak gyakorlása.” (Lásd 100. F.). Honnan származik hát a káromkodás? Általában véve azt mondhatjuk, hogy az ember él az Isten szóval különféle érzelmek, indulatok, esküvések, bizonyítások kifejezésére. Akár jót vagy rosszat kívánjunk felebarátainknak, kételkedjünk valamiben, vagy csodálkozzunk valami felett, kifejezéseink egész sokasága bizonyítja, hogy kapcsolatban van minden az Isten nevével. (Isten neki, Isten tudja,'Isten csodája, stb.). Még a bűn sem volt képes kiirtani az emberből azt a tudatot véglegesen, hogy van Isten. A különbség csak az, hogy némelyek tisztelettel (Isten áldjon meg stb.) veszik ajkaikra az ő szent nevét imádságban vagy dicséretben, mások pedig átkozódással vagy káromlással. Az emberi szívből, a bűnös ember szivéből származnak tehát mindenféle gonosz indulatok s káromló beszédek. Nem káromkodhatik az, aki alázattal megvallva bűneit
