Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-07-12 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAFJA. 13 KÁNIKULAI HÍRLAPI KACSA. A kánikulai forró időszakban igen nehéz az újságoknak érdekes hírekre szert tenniük, — ennek következtében nem egyszer olyan hírek jelennek meg egyes lapokban, a melyek csak a reporterek fantáziájának szüleményei vagy olyanok, melyek a legjobb esetben csak bizonyos csekély mérték ben rendelkeznek a valószínűség és a megbízhatóság alapfeltételével. Ilyen hírnek vehetjük azt is, mely a Szabadság Jul. 7-iki, hétfői számában a toledoi hírek rovatában jelent volt meg Bogár Lajos toledoi lelkésznek a Publ. Board által összehivott biz. gyűlésein való megjelenésének incidensével kapcsolatban. A közlemény elmondja, hogy;— A nagy titkolódzás és titokzatosság dacára is sikerült annyit megtudni, hogy a ref. missiói gyűléseken a “Reformátusok Lapjá”-nak jobb sorsáért és egy uj magyar szuperintendentségért vívott a magyar ref. lelkészi kar “kemény harcot.” Állítólag a siker érdekében Nt. Bogár Lajost óhajták megnyerni a szuperinten- densi avagy a szerkesztői, vagy talán mind a két díszes állás elfogadására. Az egyházközség ügyeit a lelkész távollétében Nt. Garay Gerő h. lelkész végezte. Nem értjük micsoda nagy titkolódzás és titokzatoskodás szükségessége foroghat fenn abban az ügyben, a melyről a Szabadság toledoi tudósítója oly sokat mondóan referál. Mi nem látunk abban semmi titkot és nem érezzük semmi szükségét annak, hogy a titkolodás leplébe burkoljuk azon meggyőződésünk kinyilvánítását, hogy a magyar ref. lelkészikar nem folytatott sem a philadelphiai gyűlésen, sem más egyház hatósági gyűléseken “kemény harczot” a magyar missioi superintendensi állás létesítéséért, sem azért hogy ez állás elfogadására rábírja Bogár Lajos toledoi lelkészt. Legjobb tudomásunk szerint a Ref. Church missioihatósága ezt az ügyet véglegesen le vette a napirendről s így semmi kilátás nincs és nem lehet ahoz, hogy e díszes állást akár Bogár lelkész, akár más a közel jövőben elnyerje. A gondolat a Bethesda lelkészikör privát tanácskozásaiból indult ki, s mint ilyen, legfeljebb egyesek ambitióját, de nem a ref. gyülekezetek hivatalos és megfontolt óhajtását fejezi ki. NAGYOBB ÖRÖMÖT, — KELLEMESEBB MEGLEPETÉST nem szerezhet otthoni kedveseinek, — mint ha megrendeli számukra A REFORMÁTUSOK LAPJÁT. BIBLIAI LECKÉK. A Biblia tanulmányozását elősegítő, Bibliai Körökben nagy lelki haszonnal használható Bibliai Leckék ez. magyar angol folyamatunknak szép kiállítású 8-ik füzetje kikerült a sajtó alól. Ezen füzet a kiválogatott legszebb zsoltároknak lelkesítő magyarázatát tartalmazza 13 leczkében. Megfoghatlan az a közönyösség, mellyel egyházaink lelki vezetői viseltetnek, és a melyet tanúsítanak ezen szép kiadvány irányában, holott nyilvánvaló dolog mindnyájónk előtt, hogy a jövendő generáczió megtartásának titka abban határozódik, hogy gyermekeinket és ifjainkat a Biblia ösmeretében, mély és igaz vallásos szellemben neveljük fel. De ugyan hány gyülekezetünk dicsekedhetik azzal, hogy van Biblia olvasó és tanulmányozó Körje? No de ha nekünk nincs, — van a Methodistáknak, meg a Baptistáknak, — mert ime ezek, 250 pld- ban járatják kezdettől fogva a Bibliai Leczkéket! És nálunk? 85 magyar ref. pap közzül csupán hat-nak jár a Bibliai Leckék ez. magyar ref. bibliai folyóirat! Éhez ugyebár nem kell commentár? Vagy talán kell ? ÉRTÉKES AJÁNDÉK. A hittestvéri együttérzésnek és segítő szeretetnek szép példáját szolgáltatta a virágzó Elyria-i O. ref. gyülekezet gondosan vezetett vasárnapi iskolája, midőn lelkes örömmel elhatározta, hogy a törekvő kőbányai (Budapest melletti) gyülekezet vas. iskolás növendékeinek 100 pldban ez év Jul. havától 1926 Dec. 31-ig járatni, illetve küldetni fogja a magyar nyelvű vas. iskolai kis képeket. Az elyriai egyház vasárnapi iskolás növendékei a Reformátusok Lapjában olvasták a kőbányai ref. lelkész azon értesítését, illetve nyílt kérelmét, hogy a kőbányai ref. gyermekek vallásos tanításánál nagyon nélkülözik a tanitók és nélkülözik maguk a gyermekek is ezen szemléltető és megkapó szép kis képeket. A kérelem olvasásának hatása alatt buzdultak fel a derék elyriai vas. iskolások arra, hogy az említett hazai vas. iskola részére 100 pldban megrendeljék e kis képeket. E szép példaadás tényének megemlítésével kapcsolatban szomorúan érdekesnek találjuk megjegyezni azt, hogy bizony még amerikai magyar ref. gyülekezeteink között is akad akárhány, a hol megma- gyarázhatlan indolencziából, vagy talán inkább merő daczoskodásból, az egyes lelkészek, kik pedig hangosan hirdetik minden előjövő alkalommal magyar voltukat, s buzdítanak másokat magyar vas. iskolai tanítás fenntartására: figyelembe sem veszik hogy egyházi hatóságaink magyar vas. isk. bibliai leczkeképekről és magyar nyelvű gyermeklapról is gondoskodtak a mi gyermekeink részére. Sőt egyik sokszor kidicsért gyülekezetből ép e sorok Írásakor kapjuk a panaszos felszólamlást, hogy ott egyáltalán semmilyen vasárnapi iskola sincsen. Persze, persze...inkább ne legyen magyar vasárnapi iskola, mintsem hogy használni kelljen az amerikai egyházi főhatóság által kiadott kiadványokat. ROKONSZENV NYILVÁNÍTÁS OTTHONRÓL. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Nagytiszteletű Szerkesztőségének. Nagytiszteletű Uram! A hit és az élet a mai korban kezd Magyarországon igazán felébredni a komolyan gondolkozó emberek között, és az hogy minden jó református hívőnek nem csak hallgatójának, de hű munkásának is kell lennie az egyházának. Nagybecsű lapját kedves szerkesztő Urnák úgy én mint családom minden tagja és több özvegy papné kézről kézre adva mindég a legnagyobb élvezettel olvassuk, és terjesztjük itteni jó ismerőseinknek a kik szintén nagy figyelemmel olvassák azt. Irányt mutat nekünk a becses lapja hogy hogyan kellene munkálkodni a lelkésszel együtt minden jó egyháztagnak. Mély sajnálattal olvastam, hogy Nagytiszteletű Ur a Reformátusok Lapja szerkesztésétől megválnál készül. Bizony ez reánk is igen leverő! eg hat, mert becses lapjának olvasásakor nemcsak mindenkor nagy lelki élvezetet és gyönyörűséget találtunk, hanem hálát is érezünk Ön iránt, mert az Ön lapja volt az egyedüli, mely a nagy összeomlás után, elsőnek és egyedül karolta fel a nyomorba, Ínségbe jutott özv. ref. papnők és árva gyermekek sorsát. Érthető sajnálkozással vesszük az értesülést Nt. séged lehangoló elhatározásáról s velünk együtt sokan kérdezik Deb- /reczenben, hogy vájjon ki fogja által- venni ennek a szép múltú és nagy misz- siot teljesítő lapnak a szerkesztését? ki fogja és ki tudja azt úgy vezetni, mint a Nagytiszteletű Ur annyi éveken keresztül, mindnyájunk nagy megelégedésére, hitünk fejlesztésére, és vallásosságunk erősbitésére vezette?! Az Ur áldja meg az ön további működését és cselekedje, hogy ha most egyi- dőre le teszi is kezéből a tollat, mielébb ismét felvehesse és ujult erővel tovább folytathassa nemes és áldásos működését, továbbra is “Fonja a tudományok koszorúját ’ (Peldb. 14 r. 18 v.) Azon reményben fejezem be levelemet hogy nem fog végleg megválni a Reformátusok Lapja szerkesztésétől, hanem csak ideiglenesen. “A bölcs ember szájának beszédei kedvesek” (Préd. 10 r. 9 v.) Oh bár hallhatnánk és olvashatnánk mi is még sokszor és sokáig a Nagytiszteletű Ur kedves közleményeit a lapban. Nagyrabecsülésem kifejezése mellett fogadja kedves Szerkesztő Ur a távolból szívélyes üdvözletemet és mély tiszteletem kifejezését. Debreczen Jun. 15, 1924. Egy özvegy ref. papné.
