Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-01-05 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 8 A ma§pr fa ífoánpt Ladies’ Society Rovatvezető: Nt. Kovács Andor lechburgi ref. lelkész. Az anyai szeretet mély titkaiból. Magyar Sionnak Leányai-! Most, a szelletet ün­nepének közvetlen hatása minden igaz szivhez közel férkődzött. A kőszívű ember fiai felolvadtak a szeretet- ben. Ez év karácsonyára szánt, vigasztaló levelek habár kissé késve, de megérkeztek hozzánk az elhagyott ha­zából, az elhagyott édes anyáktól. Minden levélnek minden sora forró — könnyekkel van áztatva. Ezek a még fel sem száradt könnyek a szeretet igaz pecsétéi. Az édes anyai szeretetnél csak a krisztusi szeretet le­het tartósabb a mennyiben előbbi a sírig tart, utóbbi pedig átkisér bennünket a sirontuli élet előttünk még ismeretlen határain belül is. Mivel pedig az anyagi sze­retet előttünk ismertebb fogalom mint a melyből táp­lálkozik, ejtsünk itt pár szót az édes anyai szeretet mély titkairól. Fénylő példa. Parányi kis csomagot hozott a pos­ta, melynek mind négy oldala telisden teli volt ragaszt­va bélyegekkel. Gyanúsan vizsgálgatták a postai alkal­mazottak, mert mintegy tizenötezer koronányi bélyeg volt rátapasztva. Egyik kedves jó szomszédomnak szólt. Be is szólítottak, hogy nézzem meg. Meg néztem. Volt benne egy pársor irás is. A szomszédasszony, a ki maga is édes anya, szemeit törölgetve nézegette a drága kis csomagot. Két — három kanálnyi fűszer volt a csomagban, melynek kábító illata bejárta az egész házat. Bazsalikom virág, szegesszegfű levél és rezeda törmelék, külön — külön, gondosan becsomagolva. Mi­nek tagadnám, én jómagam is sírtam titokban. Ha a négy egésséges gyermek virgonc mozgolódása véget nem vetett volna meghatottságomnak, a szemeimre il­lesztett zsebkendő nedvesebb lett volna. Próbáltuk el­olvasni a kis levélkét, de nagyon nehezen ment. Lát­tam én ....a mikor szemeimből a könnyeket letöröltem ....mi van a levélben, de újabb és újabb harmat bo­rította szemem pilláit. “Bizony, bizony ilyen illata van az édes anyai szeretetnek még a távolból is” .... mon­dogattam lassan, mivel nem volt erőn hangosabban szólni. Pedig nem a fűszerillat folytotta el csupán szó­ló képességemet .... mely máskülönbben nem szorul dicséretre, .....de a kis levélkének csomagkisérő szive­ket megejtő tartalma elibém varázsolta a levélírójának reszkető alakját. Ide iktatom a levél másolatát. “Kedves lányom Pár héttel ezelőtt egy üres levélboriték jött tőletek, a mi igen megszomoritott. Bizonyára nagy szegénység­ben élhettek. Kérlek, ne szomoritsatok hacsak teheti- tek. Egész nyáron én is mindig betegen dolgozgattam. Kerti termésemet itt küldöm karácsonyi ajándék gya­nánt. írjátok meg, ha ilyesmire, vagy bármi másra szűk ségetek volna, szívesen küld szerető édes anyátok....... özv. Kálvári Pálné.” Megtudtam, hogy az Amerikából küldött pénzes­levél tartalma elkallódott valahol. A szegény özvegy­nek csak a borítékot kézbesítették. Ez azonban nem annyira fontos, mint a levélnek tartalmából is illatozó édes anyai szeretetnek titkos éltető ereje. Kinek ne indulna meg szive az ilyen igaz szivű, nemes lelkű édes anyának helyzetén? Micsoda áldozat árán adott ma­gáról élet jelt! Milyen közvetlen formában közölte anyai szeretetét a messze — távolból is leányával! Magyar Sionnak Leányai! Nem kaptatok ilyen szellemben írott levelet valamikor a magyar reformá­tus anyaszentegyháztól ? Miért tagadnám .... bizony, az édes anyai szeretet, mély titkaiból láttam előttem egy pár, soha el nem tűnő szikrát. Nemesen érző szivű édes anyák! Ne feledkez­zetek el a szükségben és szegénységben elő anyaszent- egyházról. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Januar 6-ra. Aranyige: És e föld­nek minden nemzet- séegi megáldatnak te benned. 1 Móz. 12:3. A VÁLASZTOTT VEZÉR ÉS AZ ÍGÉRET FÖLDJE. Olvasandó: 1 Mózes 12:1-25. És monda az Ur Ábrahámnak: Eredj ki a te föl­dedből s a te rokonságod közzül, a te atyádnak házá­ból, arra a földre, amelyet énmutatok néked. És nagy nemzetté teszlek, megáldalak és felmagasztalom a te nevedet. Ábrahám el ment arra a földre, amelyet az Ur mondott neki és megjelenék az Ur Ábrahámnak és mondá: A te nemzetségednek adom ezt a földet. És Ábrahám oltárt épített ott az Urnák. Isten vezérli sorsunkat. Az egyes emberek élete felett éppen úgy, mint a népek sorsa felett a mindenható Isten őrködik. Isme­retlen pásztor népeket ő tesz nagy néppé és ő ad nekik hazát. Fenntartja bennük a szabadulás reménységét és rendel nekik prófétákat, s azok felett gondosan őr­ködik. És azokról, akiknek különös hivatásuk van, nem feledkezik meg az Ur. Nékünk mindnyájunknak van hivatásunk, különös küldetésünk az uj földnek meg­valósításában. Ha erre nem törekednénk, ugyan mit érne keresztyéni hivatásunk. Az élet célja. Igen nagy fontosságú az életben a cél. Ez a nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom