Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-06-28 / 26. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. tél eleget az apostoli felhívásnak, akkor még nem tudtad megmutatni a te hitedet cselekedeteidből, hanem sokkal inkább bizonyságát adtad a te hitetlenségednek. Mit tegyünk hát kedves Olvasóm, hogyha szól hozzánk az apostoli felhívás: “Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből!” Mi módon cselekedjünk jót, hogy abból a mi tettünkből valósággal következtetni lehessen élő, keresztyéni hitünkre s nem pedig farizeusi hitetlenségünkre. Te hiszel kedves Olvasóm? Kérdezd meg szivedet, hogy mit tégy, hogy ezt igazolhasd. Kérdezd meg szivedet, hogy mi az Isten akarata te veled, cselekedj aszerint s megmutatod te, hogy hitednek gyümölcse jó cselekedeted. Ne az embereknek akarj tetszeni cselekedeteiddel, ne azoknak elismerését akard elnyerni, s akkor cselekedeteidből igazolod a te hitedet s ekkor cselekedeteidből lett teljessé a te hited. Fülöp László. AZ ERDÉLYI REF. EGYHÁZAK S ÍNSÉGES LELKÉSZEK SEGÉLYZÉSÉNEK ÜGYE. örömmel állapítjuk meg, hogy e tárgyban szétküldött felhívásunkra csaknem minden magyar ref. gyülekezet kedvező határozathozatallal válaszolt. Sőt egyes helyeken már a felhívás kibocsátása előtt is gyűjtöttek az erdélyi reformátusság megmentésének czéljára. Általánosságban annyit mondhatunk hogy a magyar gyülekezetek áldozatkészsége e téren is meghatóan nyilvánult meg. Dr. Schaeffer missioi központi titkár ezen gyűjtés összegeképen több mint ezer dollár készpénzt vitt el magával, hogy ezen összeget az adakozók rendelkezései szerint a meghatározott gyülekezeteknek általad ja. Miután a szükség nagy, a nyomorúság kiálltó, — igy jelentékeny összegre van szükség, hogy csak pillanatnyilag és átmenetileg is segítsünk erdélyi magyar hittestvéreinken. Több mint hatszáz gyülekezet sorsáról, további megmaradásáról, az elkobzott földek, ingatlanok, épületek pótlásáról, elvont és megszüntetett államsegélyek helyébe való segítségnyújtásról, lelkész! állomások fenntartásáról stb. van szó. A református egyház fontos tényező volt századokon át Erdélyben. Ezt a tényezőt meg kell tartani továbbra is. A magyarországi és az erdélyi ref. egyházak kérnek tőlünk, a mit nem tettek soha a múltban. Tőlünk jólétben levő hittestvéreiktől kérnek segítséget. Mi ezt a segítséget képesek vagyunk nekik megadni és meg is fogjuk nekik adni Verbum Christiani satis est. Ezzel kapcsolatban e sorok utján valami izenetet is kívánunk küldeni a magyarországi egyházi intéző- körökhöz. Értésünkre esett az, hogy utóbbi időkben több fiatal, nőtlen lelkipásztor jött át Magyarországból Amerikába. Értjük a vágyat, mely őket hozzánk jönni késztette. De arra kérjük őket, hogy fontolják meg azt, miszerint az ő helyük most odahaza van a lerombolt falakat felépíteni, a nyomorba esetteket vigasztalni, a hitéletet erősíteni s azon gyülekezeteket szolgálni, a melyek a magyar Haza határain belül vannak. Egyes esetekben lelkészek jönnek ide otthonról anélkül, hogy ajánló levelet hoznának magukkal az egyházi hatóságoktól. Az ilyenek számára nincs itt munkatér ez időszerint. A missióhatóságok sem tudják őket segélyezni vagy nekik munkatért biztosítani. Egy lelkész fizetésével otthon három lelkészt lehet fenntartani. Mi kérünk és zörgetünk a jó szivek ajtaján: a magyarországi és erdélyi ínséges, nélkülöző, lelkészek és gyülekezetek segítésére. Irwin, Pa. D. A. Souders, Miss. Supt. Ért bennünket és nem is valami kellemes. Oktató és hitvédelmi havi folyóiratban adták tudtunkra, hogy, “Isten káromló” az a református lelkipásztor a ki azt meri állítani, hogy “egy Istent imádunk azzal a kű- lömbséggel, hogy mi nem imádjuk a szenteket.” Ismerjük a régi hangokat. Dr. Nyíri István r. k. plébánost mint a “szent család” szerkesztő-kiadóját nem ismerjük, de a szenny csatornát melyen keresztül a magyar reformátusságot gyalázó valótlan hazugságokat meg kapta, azt igenis ismerjük. Szent családhoz nem illő, kupec modorban irt az említett lapocska a leechburgi magyar ref. gyülekezet husvét ünnepi istenitiszteletéről azt állitván, hogy amiért egy volt rom. cath. ifjú ekkor tért át az evangéliomi reformált keresztyén vallásra, az áttérés pillanatában “lecsapott az Isten nyila a magyar templomban?” Mi úgy hiszűk, hogy máshol csaphatott le, valami agylágyulásban szenvedő fanatikus pápista üres koponyájába, mert mi ugyan Leech- burgban mindaddig nem vettük azt észre, amig az a valaki, a kiről igen épületes dolgokat ismer az itteni magyarság....be nem jelentette fájdalmait. Különös hangsúlyai ir templomi orgonánk elnémulásáról. Tudjuk, hogy régi óhaja teljesülne, ha csak egyszer is igazolná valami véletlen, az ő hazug pletyka állításait. Annak a kétes hírű riporternek itt adjuk tudtára hogy ott, ahol lábbal tápodják az orgonát és igazságot, — mindkettő elnémulhat, de abban a templomban ahol csak Istené a dicsőség, — ott soha. ök,...azt állítja, nem fűznek a dologhoz semmi “kommentárt” (?) “hidjen mindenki a saját bőrére azt amit akar.” Erre az lenne talán a leghelyesebb felelet, hogy ezt csak az teheti meg aki bőrkereskedő. Tudjuk, hogy ebben a czikkirónak nagy jártassága van. “A szárazmenyköves ténnyel számolunk” folytatja undort keltő csalárdságait a főmunkatárs. Mi pedig csak azzal a néhány katholikus testvérrel számolunk be neki, a kiket siettet a hozzánk jövetelben, ö vele pedig számoljon az akinek szolgál....a Sátán. Kiváncsiak vagyunk rá, hogy vájjon melyik ábrázatját mutatja meg majd, akkor ha a “szent asszonyok” informálják a legutóbbi áttérésekről? Egyebekben is kívánunk azoknak sok szerencsét a kik az Isten igazságát hazugságra változtatják! tisztelettel Kovács Andor leechburgi ref. lelkész.
