Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-06-21 / 25. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 15 A McKEESPORTI ÜNNEP. A magyar címer és a reggeli szélben röpködő háromszinü zászlócskák mutatták az utat, merre van a mckeesporti templom. A járdán áldogáló atyafiak arcáról vissza­tükröződött az az öröm, mely a jó munka után lopakodik csak oda. Tizenötéves a mckeesporti magyar református egyház és súlyos harcok után seregszemlét tart a csatasorok felett. Ez volt junius 15. Mindenki tudja ma Amerikában, hogy mit, jelent ez a név: McKeesport. Egy nagyon akadémikus ni- vón mozgó gyülekezetre nézve is megpró­báló lett volna a mckeesporti reformátu­sok harca. 1. Az amerikai testvér egyhá­zakhoz való csatlakozás gondolata itt vív­ta meg a harcát a rövidlátó függetlenke­déssel. 2. Az episzkopális fronttal szem­ben pedig speciális református princípiu­mok sorsa dűlt el ezekben a zivataros napokban. Mennyire érezték ez utóbbi je­lenlétét a mckeesporti egyház tagjai, nem tudja csak az, aki közvetlen közelből látta ezt a mérkőzést, de annyi bizonyos, hogy népünk öntudatalatti világából a reformá­tus egyházhoz való elvi hűsége nagy láng­gal csapott fel. Az egyházhatóság részéről Dr. Souders szuperintendens, Lelkészek részéről Dr. Csáktornyái, Dr. Herczegh, Ujlaky, Töl- téssy, délután órákban Vasváry és a lel- készi kar tisztelt nesztora: Kalassay Sán­dor árvaatya voltak jelen. Küldöttségek hosszú sora, zsúfolásig megtelt templom, fegyelmezett és erőteljes éneklés. Melegh Gyula lelkész az uj palástban, amit az is­tentisztelet előtt pár perccel nyújtottak át neki az ifjúság egyesület tagjai. Ma­gyarországról jött palást, magyar kezek munkája, magyar üzenet. A hálaadó iste­nitiszteleten fentiek szolgáltak. Az igét Ujlaky Ferencz loraini lelkész hirdette. Minden szem várakozással függött az Ige szolgáján, Textus a nagy fejezetből: “Meg marad a hit.” “Berlinben egyszer egy hires művész koncertet adott. A művész játszott és ra­gadta hallgatóit mindig feljebb és feljebb a művészi élvezet fokain és egyszerre el­szakadt a hegedűn egy húr. A' közönség lélekzetvisszafojtva leste, hogy mi lesz most. Maga a művész is egy pár, de alig észrevehető pillanatig meghökkent, azon­ban újra lendült a vonó és eljátszotta a darab hátralevő részét a megmaradt há­rom húron. Valami ilyesmi történt a mckeesporti egyházzal is — mondotta — elszakadt egy húr, de nem hallgatott el a melódia.” “Mi magyarok mindent elvesztettünk. Hazát, szabadságot és egyházunk is meg­csonkítva és halálraitélve pusztul. De meg maradt egy. Az első amerikai bevándorlók sem hoztak magukkal egyebet, mint a ■baltát, meg a Bibliát. Nekünk is van va­lamink, amit nem lehet elvenni, ami a mienk akkor is, amikor minden elveszett már: ez a hitünk az élő és felséges Isten­ben.” “Ez a hit azonban nem valami tradíció és keresztlevél. Egy fiút elűzött az apja hazulról, mert visszaélt az apai szeretet­tel, mint a mai modem tékozló fiuk. Ek­kor az anya, aki egész szivével szerette a fiát, jobban a saját életénél, nem bírta ezt a szerencsétlen helyzetet és lassan — lassan sorvadni kezdett. Orvos ezen a bajon nem tudott segíteni. S mikor az asszony az utolsó napjait élte, az ura min­den kívánságát megtette volna, hogy örö­met szerezzen neki. Csak egy kívánsága volt: ipég egyszer ölelni fiát. Az apa sürgönyözni akart az anya nevében. “Tu­dod, — szólt az asszony, hogy arra nem jönne.” Az ember sürgönyzött a saját ne­vében: Azonnal jöjj, apád. A fiú belépett a betegszobába. A két ember hidegen és ellenszenvvel nézett egymásra. Egyik az ágy egyik, a másik az ágy másik oldalán. Nem tudtak egymásnak megbocsátani. A haldokló anya, aki ölelte és csókolta fiát, mielőtt kilehelte lelkét, még utolsó ereje össze- szedésével egymásba tette a két férfi ke­zét. A halott asszony keze igy tartotta őket, mig mindketten összetörve nem tér­tek meg. Ezt tette Jézus velünk. Kibékí­tett Istennel. Ez a hitünk titka és ereje. Ez a hit: Jézus Krisztuson keresztül tel­jesen az örökkévaló Istennel jutni életkö­zösségbe.” Mikor elszakadt az egy húr, az ameri­kai magyar református egyházak feszült várakozással nézték: most mi lesz és mit csinálnak a mckeesportiak ? A mckees­portiak játszottak a három húron és meg­maradt a hit. Mint a skót tengerparton a gyenge asszony, aki éjnek idején meglát­ta a tengeren égő hajót és mivel egyebet nem tudott tenni, meghúzta a vészharan­got minden ereje megfeszítésével, — úgy huzza a mckeesporti egyház a vészharan­got tovább is, hogy meghallják a jelt a többi őrállók is és huzza, hogy felébresz- sze mindazokat, akik egy modern, de rot­hadt civilizáció rettenetes szakadékai és örvényei között járnak.” Ez csak néhány gondolat abból a hatal­mas üzenetből, amit Ujlaky Ferenc hozott a mckeesportiaknak. Méltó volt arra, hogy egy újabb 15 esztendő programmja és harc riadója legyen. A hálaadó istentisztelet után a Nőegy­let adott ebédet. Ügyesen, Ízlésesen ösz- szeállitott gazdag ebéd volt. A tósztok között három volt az, amelyik emlékeze­tesen megragadta a jelenlevőket. Ujlaky Ferenczné nagytiszteletü asszony énekelt irredenta darabokat, — ez volt a legszebb és legmüvészibb pohárköszöntő. Azoknak, akik Amerikában annyira nélkülözik az igazi magyar énekművészeiét, ezek a da­rabok felüdülést és klassikus művészetet jelentettek. A másik két pohárköszöntőt a helybeli magyar baptista lelkész és római katholi- kus plébános, Kovács Kálmán mondotta. Az ő jelenlétük és szavaik azt engedték sejtetni, hogy McKeesporton keresztyén koncentráció dolgozik a százfejü hidra: a hitetlenség ellen. Az ebéd alatt továbbá egymást érték a meghatóbbnál meghatóbb jelenetek. A1 gyű lekezet, a leányok, a fiuk, egyes családok virággal, szép ajándékkal halmozták el Melegh Gyula lelkészt és nejét. Megható percek voltak. A jelenlevők érezték, hogy sok súlyos megpróbáltatásra ebben az órában felelt Isten és olyan felemelő volt látni, az örömkönnyeket a Melegh Gyula és hűséges felesége szemében. Mert mi tudtuk, hogy mégis a pásztor szenvedett legtöbbet. És a gyülekezet most igyeke­zett megmutatni azt, hogy hálás Istennek a pásztoráért. És nagy vigasztalás is volt látni ezeket a jeleneteket, amikor félig csukló hangon fiuk és leányok beszéltek a pásztornak arról, hogy köszönik a mun­kát, a meleg szavakat és az atyai veze­tést. A vigasztalás ez volt: Isten Szent Lelke is dolgozik a gyülekezetben és a lelkipásztori munka sohasem hálátlan munka. Délután a Lincoln Place látta a piknik vidám közönségét vendégül a zöld füvön és a mckeesportiak szemében ismét láttam azt a derült örömet, ami a reggel fog­adott bennünket az uccasarkon a nyolca­dik utcában az akácfák alatt. Bányászpap. *) A REFORMÁTUSOK LAPJÁT a meg­kapó szép ünnepen Nt. Töltéssy Zoltán Daisytown-vestaburgi jeles ifjú lelkipász­tor képviselte, kinek e szép referáda el­készítéséért s a lapunk szerkesztőjét való helyettesitésért e helyütt is meleg köszö­netét mondunk. A szerk. NEMES CZÉL. Reményi Dezső, az amerikai Magyarság közkedvelt táncz tanítója Rankini osz­tályával folyó hó 22-ikén vasárnap este %8 órakor a Bradocki Turner Hallban nagy Díszelőadást rendez mely jövedem- nek egy része a Ligonieri Árvaház javára lesz fordítva. Úgy a Rankini szülők, mint Reményi tánczmester semmi költséget sem pedig fáradtságot nem kíméltek, hogy ezen szép estélyt a legmagasabb nívóra emeljék a művészet terén, és a magyarság ez estén oly kellemes élvezetben részesülhessen, a mihez nem mindenkor van alkalma. Ezért kérjük a magyarság becses pártfogását és pártolását. Legyen ott minden magyar. A magyarság kicsinyje és nagyja. Hazafiúi Üdvözlettel: A Rankini szülők és Reményi és növen­dékei. Tel. 1712 W. ÁBÉCÉINK MEGJÖTTEK. A Peresféle rendkívül kedvelt és olcsó magyarországi ÁBÉCÉK megérkeztek kia­dóhivatalunkhoz. Ugyancsak többrendbeli, máshitfelekezetek által kiadott elemi isko­lai könyvek, olvaskönyvek is jöttek tanítók részére való mintakönyvek gyanánt. *) Iskolai könyvek csakis a pénz előleges beküldése mellett expediáltatnak. A bekötött ÁBÉCÉK ára példányon­ként ...........................................................25e

Next

/
Oldalképek
Tartalom