Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-06-21 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 15 A McKEESPORTI ÜNNEP. A magyar címer és a reggeli szélben röpködő háromszinü zászlócskák mutatták az utat, merre van a mckeesporti templom. A járdán áldogáló atyafiak arcáról visszatükröződött az az öröm, mely a jó munka után lopakodik csak oda. Tizenötéves a mckeesporti magyar református egyház és súlyos harcok után seregszemlét tart a csatasorok felett. Ez volt junius 15. Mindenki tudja ma Amerikában, hogy mit, jelent ez a név: McKeesport. Egy nagyon akadémikus ni- vón mozgó gyülekezetre nézve is megpróbáló lett volna a mckeesporti reformátusok harca. 1. Az amerikai testvér egyházakhoz való csatlakozás gondolata itt vívta meg a harcát a rövidlátó függetlenkedéssel. 2. Az episzkopális fronttal szemben pedig speciális református princípiumok sorsa dűlt el ezekben a zivataros napokban. Mennyire érezték ez utóbbi jelenlétét a mckeesporti egyház tagjai, nem tudja csak az, aki közvetlen közelből látta ezt a mérkőzést, de annyi bizonyos, hogy népünk öntudatalatti világából a református egyházhoz való elvi hűsége nagy lánggal csapott fel. Az egyházhatóság részéről Dr. Souders szuperintendens, Lelkészek részéről Dr. Csáktornyái, Dr. Herczegh, Ujlaky, Töl- téssy, délután órákban Vasváry és a lel- készi kar tisztelt nesztora: Kalassay Sándor árvaatya voltak jelen. Küldöttségek hosszú sora, zsúfolásig megtelt templom, fegyelmezett és erőteljes éneklés. Melegh Gyula lelkész az uj palástban, amit az istentisztelet előtt pár perccel nyújtottak át neki az ifjúság egyesület tagjai. Magyarországról jött palást, magyar kezek munkája, magyar üzenet. A hálaadó istenitiszteleten fentiek szolgáltak. Az igét Ujlaky Ferencz loraini lelkész hirdette. Minden szem várakozással függött az Ige szolgáján, Textus a nagy fejezetből: “Meg marad a hit.” “Berlinben egyszer egy hires művész koncertet adott. A művész játszott és ragadta hallgatóit mindig feljebb és feljebb a művészi élvezet fokain és egyszerre elszakadt a hegedűn egy húr. A' közönség lélekzetvisszafojtva leste, hogy mi lesz most. Maga a művész is egy pár, de alig észrevehető pillanatig meghökkent, azonban újra lendült a vonó és eljátszotta a darab hátralevő részét a megmaradt három húron. Valami ilyesmi történt a mckeesporti egyházzal is — mondotta — elszakadt egy húr, de nem hallgatott el a melódia.” “Mi magyarok mindent elvesztettünk. Hazát, szabadságot és egyházunk is megcsonkítva és halálraitélve pusztul. De meg maradt egy. Az első amerikai bevándorlók sem hoztak magukkal egyebet, mint a ■baltát, meg a Bibliát. Nekünk is van valamink, amit nem lehet elvenni, ami a mienk akkor is, amikor minden elveszett már: ez a hitünk az élő és felséges Istenben.” “Ez a hit azonban nem valami tradíció és keresztlevél. Egy fiút elűzött az apja hazulról, mert visszaélt az apai szeretettel, mint a mai modem tékozló fiuk. Ekkor az anya, aki egész szivével szerette a fiát, jobban a saját életénél, nem bírta ezt a szerencsétlen helyzetet és lassan — lassan sorvadni kezdett. Orvos ezen a bajon nem tudott segíteni. S mikor az asszony az utolsó napjait élte, az ura minden kívánságát megtette volna, hogy örömet szerezzen neki. Csak egy kívánsága volt: ipég egyszer ölelni fiát. Az apa sürgönyözni akart az anya nevében. “Tudod, — szólt az asszony, hogy arra nem jönne.” Az ember sürgönyzött a saját nevében: Azonnal jöjj, apád. A fiú belépett a betegszobába. A két ember hidegen és ellenszenvvel nézett egymásra. Egyik az ágy egyik, a másik az ágy másik oldalán. Nem tudtak egymásnak megbocsátani. A haldokló anya, aki ölelte és csókolta fiát, mielőtt kilehelte lelkét, még utolsó ereje össze- szedésével egymásba tette a két férfi kezét. A halott asszony keze igy tartotta őket, mig mindketten összetörve nem tértek meg. Ezt tette Jézus velünk. Kibékített Istennel. Ez a hitünk titka és ereje. Ez a hit: Jézus Krisztuson keresztül teljesen az örökkévaló Istennel jutni életközösségbe.” Mikor elszakadt az egy húr, az amerikai magyar református egyházak feszült várakozással nézték: most mi lesz és mit csinálnak a mckeesportiak ? A mckeesportiak játszottak a három húron és megmaradt a hit. Mint a skót tengerparton a gyenge asszony, aki éjnek idején meglátta a tengeren égő hajót és mivel egyebet nem tudott tenni, meghúzta a vészharangot minden ereje megfeszítésével, — úgy huzza a mckeesporti egyház a vészharangot tovább is, hogy meghallják a jelt a többi őrállók is és huzza, hogy felébresz- sze mindazokat, akik egy modern, de rothadt civilizáció rettenetes szakadékai és örvényei között járnak.” Ez csak néhány gondolat abból a hatalmas üzenetből, amit Ujlaky Ferenc hozott a mckeesportiaknak. Méltó volt arra, hogy egy újabb 15 esztendő programmja és harc riadója legyen. A hálaadó istentisztelet után a Nőegylet adott ebédet. Ügyesen, Ízlésesen ösz- szeállitott gazdag ebéd volt. A tósztok között három volt az, amelyik emlékezetesen megragadta a jelenlevőket. Ujlaky Ferenczné nagytiszteletü asszony énekelt irredenta darabokat, — ez volt a legszebb és legmüvészibb pohárköszöntő. Azoknak, akik Amerikában annyira nélkülözik az igazi magyar énekművészeiét, ezek a darabok felüdülést és klassikus művészetet jelentettek. A másik két pohárköszöntőt a helybeli magyar baptista lelkész és római katholi- kus plébános, Kovács Kálmán mondotta. Az ő jelenlétük és szavaik azt engedték sejtetni, hogy McKeesporton keresztyén koncentráció dolgozik a százfejü hidra: a hitetlenség ellen. Az ebéd alatt továbbá egymást érték a meghatóbbnál meghatóbb jelenetek. A1 gyű lekezet, a leányok, a fiuk, egyes családok virággal, szép ajándékkal halmozták el Melegh Gyula lelkészt és nejét. Megható percek voltak. A jelenlevők érezték, hogy sok súlyos megpróbáltatásra ebben az órában felelt Isten és olyan felemelő volt látni, az örömkönnyeket a Melegh Gyula és hűséges felesége szemében. Mert mi tudtuk, hogy mégis a pásztor szenvedett legtöbbet. És a gyülekezet most igyekezett megmutatni azt, hogy hálás Istennek a pásztoráért. És nagy vigasztalás is volt látni ezeket a jeleneteket, amikor félig csukló hangon fiuk és leányok beszéltek a pásztornak arról, hogy köszönik a munkát, a meleg szavakat és az atyai vezetést. A vigasztalás ez volt: Isten Szent Lelke is dolgozik a gyülekezetben és a lelkipásztori munka sohasem hálátlan munka. Délután a Lincoln Place látta a piknik vidám közönségét vendégül a zöld füvön és a mckeesportiak szemében ismét láttam azt a derült örömet, ami a reggel fogadott bennünket az uccasarkon a nyolcadik utcában az akácfák alatt. Bányászpap. *) A REFORMÁTUSOK LAPJÁT a megkapó szép ünnepen Nt. Töltéssy Zoltán Daisytown-vestaburgi jeles ifjú lelkipásztor képviselte, kinek e szép referáda elkészítéséért s a lapunk szerkesztőjét való helyettesitésért e helyütt is meleg köszönetét mondunk. A szerk. NEMES CZÉL. Reményi Dezső, az amerikai Magyarság közkedvelt táncz tanítója Rankini osztályával folyó hó 22-ikén vasárnap este %8 órakor a Bradocki Turner Hallban nagy Díszelőadást rendez mely jövedem- nek egy része a Ligonieri Árvaház javára lesz fordítva. Úgy a Rankini szülők, mint Reményi tánczmester semmi költséget sem pedig fáradtságot nem kíméltek, hogy ezen szép estélyt a legmagasabb nívóra emeljék a művészet terén, és a magyarság ez estén oly kellemes élvezetben részesülhessen, a mihez nem mindenkor van alkalma. Ezért kérjük a magyarság becses pártfogását és pártolását. Legyen ott minden magyar. A magyarság kicsinyje és nagyja. Hazafiúi Üdvözlettel: A Rankini szülők és Reményi és növendékei. Tel. 1712 W. ÁBÉCÉINK MEGJÖTTEK. A Peresféle rendkívül kedvelt és olcsó magyarországi ÁBÉCÉK megérkeztek kiadóhivatalunkhoz. Ugyancsak többrendbeli, máshitfelekezetek által kiadott elemi iskolai könyvek, olvaskönyvek is jöttek tanítók részére való mintakönyvek gyanánt. *) Iskolai könyvek csakis a pénz előleges beküldése mellett expediáltatnak. A bekötött ÁBÉCÉK ára példányonként ...........................................................25e
