Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-01-05 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. siker és kívánatos jó eredmény elérését nagyban biz­tosítja bizonyos rendszer és előre kidolgozott Írásma­gyarázati programm, melyhez természetesen a lelké­szeknek gondosan kell készülniük. Sőt nemcsak a lel­készeknek, hanem a Biblia Olvasó kör tagjainak is ké- szülniök kell a következő köri estélyekhez. Minél rend­szeresebb és gondosabban preparált munkát végezünk, annál áldásosabb eredményt fogunk tapasztalni. E téren nagy segítségül lehet és kell is hogy le­gyen az a kitűnő biblia tanulmányozó folyóirat melyet az egyházi főhatóság ad ki magyar és angol nyelven részünkre. Ily segédeszköz igénybevétele nélkül lehe­5 tetlen még csak meg is kezdenünk a munkát. Az uj év első három hónapjára szánt BIBLIAI LECKEK az ős. kér. egyházak életműködését s az első kér. gyülekeze­tek tagjainak lelkesítő és tanulságosan szép élet foly­tatását tárják elénk az apostolok előadásában. Kezd­jük meg azért az uj év kezdetével azt, a mit régen meg kellett volna tennünk, — a Bibliának szorgalmas, be­ható és rendszeres tanulmányozását a mi gyülekeze­teinkben! Legyünk mi is biblia olvasó nép, mint a mi atyáink és hitbuzgo elődeink voltak, hogy ne csak éne­keljük, hanem át is érezzük, hogy “tündöklik bennünk az Evangélium.” (70 Dics.) MI A HÍR AZ ÁRVAHÁZBAN? Az árvák Vestaburgban. Hálaadás nap­ján szentelte fel amerikai zászlóját a Leinsenringi egyletnek a vestaburgi osz­tálya. A zászló felszentelésére _ Kalassay Sándor árvatyát hívták ki, kikötvén azt, hogy nehány árvát vigyen ki magával erre az ünnepélyre. Ki is vitt 12 árvát a tanítónővel, akik annyira megnyerték az ünnepélyen megjelenteknek a szeretetét, hogy mindnyájan megígérték a legmeszebh menő támogatást. Ez alkalommal közada­kozásból fedezték az útiköltséget. Hisz- szük, hogy ezen a vidéken emlékezetes marad az árvák látogatása. Mulatságok az árvaház javára. Hála­adás napján két helyen is volt mulatság az árvaház javára. Az egyik Daisytown- ban volt, honnan Ádám Ferencz osztály- * jegyző 200 dollárt küldött be az árvaház javára. Éhez a szép eredményhez a követ­kezők járultak hozzá: Subecz györgy és neje, Csizmár Ilona és Illár Gyula tiz — tiz dollárral. Ádám Ferencz és neje- Kiss János és neje, Medve István és neje nyolcz—nyolcz dollárral. Kajatin József, Kropok Péter, Bereznák István kedves nejeikkel hat-hat dollárt adományozták. Öt dollárt adtak Debreczeni Sándor és neje, Illár Sándor és neje. Négy dollárt: Ádám Sándor, Ádám István, Halicska Pé­ter. Hét dollárt adott Danyi István és neje. Két dollárt adtak: Dzuró János és neje, Somogyi János. Ismét adtak öt dol­lárt Illár Ferencz és neje- Bérezik György. A Bazár bevétele volt 115 dollár, a mu­latság tiszta haszna 85 dollár. A tiszta maradvány 200 dollár. Ezzel a szép cse­lekedettel a daisytowni testvérek megmu­tatták, hogy tudnak bizonyságot tenni, ha kellőképen vezetik őket a cél felé. A második mulatság Traugerben volt. Ennek a mulatságnak a tiszta jövedelme 480 dollárra rúgott, bizonyságul a mel­lett, hogy a hol nagy és szent ügyek előbb vitelére egyesül a magyarság, ott ha ke­vesen vannak is, nagyszerű eredménye­ket tudnak elérni. Trauger bár régi bánya telep- még is ma már nagyon kevesen vannak itt a magyarok. Kevesen vannak aránylag a környéken levő telepeken is. Ám összetartanak s ezért virágzó egy­házi és egyleti életet élnek. Akkor mikor az árvaházra a gyűjtést megkezdettük, Lengyel L. János testvér, aki az árvaház­nak egyik igazgatója, gyűjtést indított és 500 dolláron felüli összeget küldött be. Host is ő volt a mozgatója az egész mu­latságnak s mellette Jesó János gondnok, Kish József, id. Szopó József, Petus Já­nos, Nagy Sándor- Matu András, ifj. Szo­pó József, ifj. Suba Ferencz, Novák Jó­zsef, Molnár Mihály Zolcsák József, Ádám Péter testvérek és Petus Jánosné, Nagy Sándorné- Szopó Erzsiké, Kish Atínuska, Novák Mariska szorgoskodtak, hogy az ünnepély minél jobban sikerüljön. A test­vérek mindent ami a mulatsághoz szük­séges volt maguk adtak össze és igy a kiadás nem is jött számításba. A táncter­met adta Lengyel L. János, ugyancsak ő adott soft drinkot, chuing gumót, szivart. Molnár Mihály fizette a muzsikást. Enni valókat Csörgő István, Petus János és neje, Novák József né. Tárgyakat adtak: Szopó Erzsiké a virágot, Janiga Józsefné virágot és egy dívány párnát. Ifj. Rusz- nák Istvánná divánpámát és süteményt- Lengyel Annuska süteményt, Nagy Si­monná süteményt, Petus Jánosné egy ko- mót takarót, Bogár István egy pulkát, Ki- rik Mihályné süteményt, Kosztyo András kakast, Szabó Pálné csirkét és divány- párnát, id- Suba Ferenczné komot tako- rót, Matey Istvánná csirkét és süteményt, Id. Rusznák Istvánná tyúkot Jesó János és Kish József készpénz gyűjtése volt 116 dollár és 60 cent. Azok, akik a mulatságnak a sikeréhez bármiképen is hozzájárultak, — fogadják az árvaházban levő hetvenhat gyermek­nek a köszönetét és szívből fakadó hálá­ját! Az árvaatya utjai. December hónap első vasárnapján To- ledoban vett részt az árvaatya az egy­háznak húsz éves évfordulói ünnepélyén. Itt a Lórántffy Zsuzsánna Egylet, mél­tóan a mi “nagyasszonyunk” nevéhez- ez alkalommal is 330 dollárt gyűjtött az ár­vaház javára. Igazi, szép áldozat egy húsz éves határkő emlék kövénél! December második vasárnapján Detroit ban prédikáltam, hol a Naptár készítése miatt több időt töltöttem s igy résztvet- tem az itteni evangélizáló héten s a lel­kem örült, hogy testvéreink minden estve megtöltötték a templomot s hitükről cse­lekedetekkel is bizonyságot tettek. Re­mélem, hogy a naptár, amely tartalma­sabb lesz minden eddigi naptárunknál, mire ezek a sorok napvilágot látnak- már kint lesz a lelkészi hivatalokban és az osztályjegyzőknél. Igyekezzenek a testvé­rek minden darabot elhelyezni. Én nagyoni sokat fáradtam azért, hogy a naptár si­kerüljön. Azt hiszem sikerült is. Aki el­olvassa bizony gyönyörűséget fog benn« találni! Sokan mellettünk voltak tehetősebb, testvéreink közül ebben a munkában, de bizony igazsága van Kemény Györgynek, hogy épen azok, akik a legjobban tehet­nék, nem állanak oda úgy a magyar ügyek mellé, amint oda kellene államok! Sőt sokszor panaszkodnak! Bizony semmi se volna könnyebb, mint egy ilyen magyar Intézménynek a legmagasabb fokra való felemelése, ha lennénk mindnyájan egy akarattal! Bizonyos, hogy sokan vagyunk egy aka rattal: de nem mindnyájan! Pedig ez az Intézet, ahol ma 76 gyer­meket gondozunk, méltán megérdemelné, hogy sorsa felett a legkomolyaabban gon­dolkozzunk. Egyetlen testület nem válal- hatja a teljes felelősséget akkor, amikor egy hónap alatt 12 gyermeket kell fel­venni! A szeretet ünnep intsen bennünket arra, hogy ezt az Intézetet, amely már megtalálta az utat a magyar szivekhez- minél nagyobbá tegyük s befogadó képes ségnek a megnagyobbitásáról, iskolájáról és kórházáról gondot viseljünk! Kemény György ajándéka az árvaháznak. A legkedvesebb ajándék az, ami áldo­zattal jár. Kemény Györgynek nincsen aranya és ezüstje. A Magyar irás meze­jén nem terem az arany és az ezüst! De van Vas Andrása. És Kemény György eb­ből a remekműből, amelynél Szebbet még nem Írtak Amerikában, az Árvaháznak ajándékozott 200 darabot s azt jelenti, hogy ezenfelül is minden eladott darab­ból 50 centet illetve egy dollárt ad az ár­vaháznak. Hát ez a legszebb adományok egyike. Testvéreinktől függ, hogy ez az Ígéret minél több hasznot hozzon az Ár­vaháznak! Kalassay Sándor árvaatya. *) Anyaghalmaz miatt késett. Szerk. A REFORMÁTUSOK LAPJÁBÓL. A GYERMEKKERTBÖL és a BIBLIAI LECZKÉKBÖL szívesen küldünk mutatv. számokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom